Alapvető érdekünk lenne a világgazdasági blokkosodás elkerülése – és távolról sem csak gazdasági szempontból. A gazdasági összefonódások nem feltétlenül óvnak meg a katonai konfliktusoktól, de az elkülönülés, a szétválás esetén megnő a katonai kalandorság, a háborúk veszélye. Ennek ellenére számolni kell az efféle kedvezőtlen folyamatok erősödésével. KKE helye ebben az esetben egyértelműen a nyugati világban van, és Magyarország kivételével nem várható, hogy ezzel kapcsolatban másutt kétely merüljön fel.

A blokkosodás bekövetkeztére, mélységére erőteljes hatással lesznek mind Kína, mind az USA belpolitikai és gazdasági folyamatai. Kína esetében – amely saját kivételességéről egy cseppet sincs kevésbé meggyőződve, mint az USA1 – mindig el szokták mondani, hogy nem küldetéstudatú állam, nem akarja terjeszteni a saját modelljét. Ha kínai sajátosságokra épülő berendezkedését nem is akarja exportálni, saját politikai rendszerét viszont azzal próbálja biztosítani, hogy a kritikai viszonyítási pontot jelentő demokráciákat visszaszorítandó az autoriter rendszereket támogatja, ami előmozdíthatja a blokkosodást. Mivel a várakozásoknak megfelelően Hszi Csin-ping 2022-ben megszerezte a pártvezetést a következő öt évre, nem számíthatunk irányváltásra. Az USA pozíciójára hatással lesz, hogy a Biden elnök által elfogadtatott infrastruktúrafejlesztési, valamint a jelentős környezetvédelmi és az ezáltal technológia- és iparfejlesztő programot is tartalmazó inflációcsökkentési törvény (Inflation Reduction Act of 2022) mennyire lesz sikeres, vagy mennyire lesz áldozata egy esetleges 2024-es republikánus győzelemnek. Ukrajnát viszont egy republikánus elnök sem hagyhatja magára, mert az a dicstelen afganisztáni kivonulás után az amerikai geopolitikai vezető szerep tekintélyét teljesen aláásná.

A két legerősebb geopolitikai szereplő problémáit áttekintve kevésbé látszik valószínűnek, hogy akár az USA, akár Kína mint hegemón „túlnyeri” magát. Megítélésem szerint reálisabb veszély a dezintegráció, a gazdasági kapcsolatok lazulása, azoknak a rendezett kapcsolatoknak a felbomlása, amelyek a globális problémák (klímaváltozás, nyersanyaghiányok, járványveszélyek stb.) kezeléséhez kellenének. Ha valóban hanyatlásról kell beszélnünk, akkor az az egész ma ismert civilizációnkra fog vonatkozni.

A dezintegráció kézzelfogható lehetősége, már megindult folyamatai miatt életbe vágóan fontos a szabályalapú nemzetközi rend megmentése. A közös játékszabályokban való megegyezést nem helyettesítheti, hogy a racionális hatalommaximalizáló nagyhatalmak az egyensúly érdekében – legalábbis a realista iskola defenzív ága szerint – korlátozzák magukat. A játékszabályok stabilitását, kiszámíthatóságát akkor sem pótolja, ha jól ismerjük a szankcionálás problematikáját a nemzetközi jogban. Más megsérteni egy normát, és más tagadni egy norma létezését. KKE elemi érdeke az emberi jogokon alapuló nemzetközi rend támogatása.

Feltételezve, hogy az EU, ezen belül Németország képes azokra az átalakulásokra, alkalmazkodásokra, amelyeket az ukrajnai háború hozott magával, a német gazdasági modell változása alkalmazkodási kényszereket követel majd a ráépülő KKE-i gazdaságoktól.

Ha Lengyelország képes felnőni a feladathoz, akkor a jelenlegi átalakulást kihasználva a francia–német „gravitációs központ” tartósan kelet felé mozdulhat. Ez kiegyensúlyozottabbá tehetné az EU működését.

A magyar külpolitika az ukrajnai háború óta sem változtatott az irányvonalán. Abban reménykedik, hogy az energiaszankciók nyomán bekövetkező gazdasági válság kikényszeríti a visszarendeződést, és korábbi világértelmezése, helyzetértékelése visszanyerheti relevanciáját.