Az emberi jogokon alapuló világrend megerősítésének azonban nyugati részről is vannak akadályai. Az emberi jogok képviseletében a nyugati világ – az USA-val az élen – ellentmondásosan viselkedett. Maga Kissinger nevezte az USA-t Janus-arcú szuperhatalomnak (Kissinger, 2015). Az emberi jogok éppúgy motiváltak önzetlen társadalmi szervezeteket, aktivistákat, segélyprogramokat, mint ahogy ideológiaként használták a leggátlástalanabb hatalmi törekvésekhez. Ennek következménye nagyon jól látszik az orosz szankciókról szóló ENSZ-szavazásokon, amelyeken a feltörekvő országok – népességüket figyelembe véve – nagy többségükben tartózkodnak. E mögött nemcsak gazdasági érdekek, kényszerek vannak, hanem a gyarmati emlékek, valamint a hidegháborúban szerzett tapasztalatok, amikor az USA „a cél szentesíti az eszközt” alapon kegyetlen rezsimeket is támogatott a kommunizmus feltartóztatására.

A hitelességi probléma mellett az emberi jogok elméleti megalapozása is megrendült. Az egyik oldalon a progresszív baloldal ellentmondást nem tűrő vehemenciával határozza meg az emberi jogok listáját, egyoldalúan hangsúlyozva a nemi identitást, ami nem segíti az emberi jogokra épülő világrend nyugati országokon kívüli vonzerejének növekedését. A másik oldalon a relativizáló posztmodern gondolkodás aláásta az emberi jogok mögött álló szellemi építményt. Eszerint a nagy világmagyarázatok, a metanarratívák a fennálló társadalmi rendszer legitimálását szolgálták, ezért az általuk használt fogalmakat dekonstruálni kell, azaz lebontani és újraépíteni. Ennek eredményeképpen kiderül, hogy nincs biztos tudás, nincsenek univerzalizálható eszmerendszerek, nincsenek metaszabályok, metanyelv, amely összefoghatja a töredezettségek körüli diskurzust. Márpedig az emberi jogok mögött is ilyen dekonstruálandó fogalmak állnak.

Az ukrajnai fegyverropogás árnyékában elhalványul a soft power jelentősége, de nem szabad megfeledkeznünk róla. Ha a nyugati világ meg akarja őrizni az értékeit, akkor rekonstruálni kell az emberi jogokra épülő világrend szellemi kereteit. Ennek egyrészt magában kell foglalnia a kolonialista múlt és a fentebb említett Janus-arcú magatartás önkritikus, de a történetiséget figyelembe vevő reális értékelését, egy ehhez szükséges paradigma kidolgozását. Másrészt vissza kell térni az európai filozófiai gondolkodásnak ahhoz a tradíciójához, amely szerint vannak antropológiai konstansok, és az emberi jogok eszméjével ezeknek megfelelő társadalomszerveződésekhez jutottunk el, ezért ezek akkor is univerzálisan érvényesek, ha a változó történelmi–társadalmi körülmények között konkrét tartalmukat időről időre újra kell definiálni. Hozzátehetjük, hogy sem Kína, sem más kultúra nem mutat fel olyan alternatív gondolati keretet, amely a globális kihívások globális kezelésének normatív alapja lehetne a nemzetközi kapcsolatokban.1 Ugyanakkor az amerikai, nyugati hegemónia gyengülésével az emberi jogokra épülő világrend konkrét, mai tartalmának meghatározása csak nemzetközi dialógusban születhet meg. Az indiai származású, közgazdasági Nobel-díjas Sen elemzése biztató ebben a tekintetben (Sen, 2003). Habár az emberi jogok mai eszméje Nyugaton fejlődött ki, azt a hatalmon levők hangoztatják, hogy az ázsiai értékek a végletekig tekintélyelvűek. Az ázsiai szellemi hagyomány ennél sokkal összetettebb; a szabadság, a tolerancia gondolata sok évszázadra visszamenően fellelhető benne.2

Elméletileg már Kissinger is tisztában volt vele, hogy az USA számára a világrend megteremtése egyszerre kell, hogy jelentse az egyetemes alapelvek tiszteletét és más térségek történelmének és kultúrájának elismerését (Kissinger, 2015). Az amerikai kivételesség szellemisége és mai társadalmi polarizáltsága azonban nem kedvez ennek a megközelítésnek. Az EU számára sokkal testhezállóbb feladat lenne a fentebb körülírt rekonstrukció kezdeményezése. A 2021-ben a fejlődő országok felé útjára indított Global Gateway fejlesztési programjától nem áll távol az ehhez szükséges szellemiség. KKE aktív szerepet játszhatna ebben a folyamatban. Egyrészt a nyugati civilizáció részese, és a 20. század rettenetes traumái megtaníthatták az emberi jogok értékére. Másrészt nagyon jól ismeri a nyugati minták másolásának és a saját út megtalálásának dilemmáit.  Lakatos István (2023) Értékek kontra érdekek? angol nyelven is megjelent könyve fontos lépés lehet a KKE-i szerepvállalás felé.