Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám (szerk.): Trendek és töréspontok IV.
›
III. Közép- és Kelet-Európa az új geoökonómiai és geopolitikai viszonyok között
›
Közép- és Kelet-Európa az új geoökonómiai és geopolitikai viszonyok között
›
A nemzetközi kapcsolatok elmélete és a geopolitikai kihívások tematizálása

A nemzetközi kapcsolatok elmélete és a geopolitikai kihívások tematizálása

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben a nem túlságosan biztató helyzetben feltehetjük a kérdést, hogy milyen szellemi arzenál áll rendelkezésre a problémák tematizálására. A geopolitikai, illetve globális kihívások megoldása alapvetően a társadalmi–gazdasági–politikai folyamatok függvénye, de az sem mellékes, hogy a nemzetközi kapcsolatok elmélete milyen kereteket kínál. A következőkben semmiképpen sem a nemzetközi kapcsolatok elméletének nemzetközi szakirodalmáról, annak állásáról adok áttekintést. Ezt politológus kollégák képesek megtenni. Azt mutatom be, amit az újabb hazai szakkönyvek tükröznek (pl. Egedy, 2017; Hervainé et al., 2022; Szilágyi, 2018), illetve amiről az utóbbi néhány év turbulens időszakában olvasott elemzések, hallgatott podcastok alapján is úgy érzékeltem, hogy a nemzetközi kapcsolatok szakértői a konkrét helyzetekre alkalmazzák. Ezek alapján számomra ma, Magyarországon bizonyosan a realista iskola tűnik a főáramnak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közgazdász olvasó számára meglepő felfedezni, hogy a két tudományterület főáramát mennyire hasonló gondolati korlátok jellemzik. Ahogy a főáramú közgazdaságtan a gazdasági szereplőknél egyetlen motívummal számol, a haszonmaximalizálással, úgy a nemzetközi kapcsolatok főárama, a realista iskola a hatalommaximalizálással.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzetközi viszonyok tudományos igényű vizsgálata az első világháború után, annak hatására kezdődött. Az értékalapú világrend (idealizmus) és az államok kizárólag érdek és hatalom vezérelte viselkedésének feltételezése (realizmus) kezdettől fogva egymást kizárva jelent meg. Az előbbi legismertebb képviselője Woodrow Wilson amerikai elnök volt, míg a realista iskolát az angol E. H. Carr és az amerikai Hans Morgenthau indították el az 1930–1940-es években. A neorealisták a 21. század elején is a hegemónia, a kontroll és az erőegyensúly fogalmaival írják le a nemzetközi kapcsolatokat. A neoliberalizmus és a neoidealizmus – a hajdani idealizmushoz hasonlóan – azt feltételezik, hogy a demokratikus államok nem alkalmaznak erőszakot egymás ellen, tehát a béke feltétele a liberalizmus eszméinek elterjedése. Utóbbiak befolyása a hidegháború végén, „a történelem végének” eufóriája idején volt erős. Az érdekek és értékek komplexitását az ezredfordulón a konstruktivista irányzat próbálta megragadni (Egedy, 2017).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Olvasatomban az idealizmus és a realizmus elméleti szembenállása megakadályozta, hogy egy olyan paradigma alakuljon ki, amely képes szilárd keretet adni a rövid távú hatalmi érdekek és a hosszú távú, értékalapú nemzetközi rend összehangolásához. Ráadásul, míg a közgazdászok számára a haszonmaximalizálás a közgazdasági vizsgálatok módszertani eszköze, addig a realista iskolában a hatalommaximalizálás maga a teljes valóság. Ezek után például az amerikai külpolitikusok olyan korszakos tekintélye, mint Kissinger, elméleti háttér nélkül próbálkozik a realizmus (Theodore Roosevelt elnöksége) és az értékalapú gondolkodás (Woodrow Wilson elnöksége) összeillesztésével (Kissinger, 2015). Az amerikai gyakorlati politizálást inkább ez jellemezte. Magyarics részletesen bemutatja, hogy az amerikai külpolitikában milyen szervesen összekapcsolódott a kivételességéből fakadó, gyökereiben keresztény küldetéstudat a hatalmi érdekek érvényesítésével (Magyarics, 2021).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mai magyar külpolitikában egyértelműen a realista iskola szellemisége uralkodik, annak is a kizárólag érdekekben gondolkodó, offenzív realista ága2 – ami azért nehezen érthető, mert ha az EU-ban az az attitűd válna általánossá, amelyet a magyar külpolitika képvisel, és nem potyautasként művelné, akkor a hasonló, kisebb országok lennének az elsődleges kárvallottjai, a nemzetközi színtéren pedig visszatérnénk a „jaltai logikához”. Ez már egy másik világ ahhoz a korszakhoz képest, amelyet Martonyi János külügyminisztersége fémjelzett, aki határozottan és egyértelműen az értékalapú realizmust képviselte (Martonyi, 2018).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzetközi kapcsolatok elméletének másik szembeötlő sajátossága, hogy hiányzik a fejlődés gondolata. A közgazdasági főáram gyönge pontjai között is ott van a fejlődés jelenségének beépítése a közgazdasági modellekbe. De még egy edzett közgazdász is megütközik azon, hogy úgy hivatkoznak Thuküdidészre vagy Machiavellire, mintha gondolataik ma közvetlenül alkalmazhatóak lennének, azt sugallva, hogy a hatalom természete örök. Dohnanyi például azzal mentegeti Kína mai, erőszakos kereskedelmi praktikáit, hogy a 17. században a Brit Kelet-indiai Társaság sem volt különb (Dohnanyi, 2022). Érdekes lenne, ha valaki, akit rajtakapnak, hogy a napszámosait rabszolgaként tartja, azzal védekezne a bíróságon, hogy ha a 19. századi Egyesült Államokban megtehették, ő miért ne tehetné.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mai problémák tematizálásában további nehézséget jelent, hogy a főáramú realizmus nem vizsgálja rendszerszemléletben az állam belső viszonyai és a nemzetközi kapcsolatok kölcsönös egymásra hatását. Az újítások legfeljebb arra szorítkoznak, hogy a nemzetközi szervezeteket és a multinacionális vállalatokat beemelik az aktorok közé. A hatalmi érdeket követő állam éppúgy „fekete doboz”, mint a profitmaximalizáló vállalat a mikroökonómiában. Holott világosan látszik, hogy túl hamar reméltük, a hidegháború végével a rendszerek közötti versenynek vége. Nem csak arról van szó, hogy a mai technika, az internet világa olyan lehetőséget ad az ellenfél/ellenség politikai rendszerének destabilizálására, dezinformálásra, amiről a szovjet időkben álmodni se lehetett. A kínai zéró Covid politikánál láttuk, hogy egy teljesen bel- és szakpolitikai kérdést is a rendszerek közötti verseny kontextusában értelmeztek, és a nyugatival szemben saját rendszerük felsőbbrendűségének bizonyítására próbálták felhasználni.3

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jelen tanulmányt a Világgazdasági Tudományos Tanács 2022. szeptemberi ülésén mutattam be. Azóta, 2022 végén jelent meg Paul Tuckernek, a Bank of England korábbi alelnökének, a Harvard Egyetem kutatójának Global Discord: Values and Power in a Fractured World Order című könyve, amely új realizmust ajánl a mai geopolitikai problémák kezelésére (Tucker, 2022). Ez az új realizmus éppen az általam kárhoztatott törést akarja áthidalni. A kanti idealizmussal és a hobbesi gyökerű realizmussal szemben a hume-i tradícióra támaszkodva olyan értelmezési keretet dolgoz ki, amelyben az érdek, hatalom, érték és norma egyaránt helyet kap. A könyv iránti érdeklődés óriási: két hónap alatt a vezető amerikai, angol egyetemek és európai kutatóközpontok sorában mutatták be. Az idő majd eldönti, hogy elvezet-e a paradigmaváltáshoz a nemzetközi kapcsolatok elméletében.
1 A haszonmaximalizáláson alapuló modellek elégtelenségét fájdalmasan megmutatta a 2008-as világgazdasági válság. A FED akkori elnöke, Alan Greenspan 2009-ben egy közgazdasági rendezvényen csalódottan számolt be arról, hogy ő is hitt a pénzügyi szabályozás mögött álló matematikai modellekben, amelyekben a racionális haszonmaximalizáló szereplők elegendő tartalékot képeznek, és aktívan ellenőrzik és menedzselik kockázataikat (The Economic Club of New York, 102nd Year, 401st Meeting, February 17, 2009, https://www.econclubny.org/documents/10184/109144/2009GreenspanTranscript.pdf). A közgazdaságtan mostanra jutott el oda, hogy az ember valóságos viselkedését modellezni szándékozó viselkedési közgazdaságtan már nem számít heterodox irányzatnak.
2 Az Orbán-kormány nyíltan és világosan meghirdette ezt a filozófiát: https://www.vg.hu/vilaggazdasag-magyar-gazdasag/2015/03/orban-nem-az-ertekek-hanem-az-erdekek-szamitanak.
3 A 2010-es évektől a kínai vezetés először a nemzetközi kapcsolatokban, majd mindent átfogó elvként vezette be az emberi biztonságot, amelyet csak egy központi kormányzat biztosíthat, mégpedig közösségi, nem egyéni szinten, ezzel elhatárolva a nyugati egyéni szabadságjogoktól (Zhang, 2022). A Covid-19-től megvédő, biztonságot adó narratíva erre a háttérre épült.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave