Az Európai Unió válságai és a válságkezelés értelmezése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Európai Unió, amely a Jean Monnet-től származó, híres idézet szerint „válságokon keresztül fog igazán épülni, mint megoldásuk eredménye” (Monnet, 1978: 416), a 2010-es években a válságok számát és mélységét tekintve akár teljesen fel is épülhetett volna. Az évtized „korán” kezdődött, a 2008-ban indult eurózóna-válsággal, amely – bár eleinte úgy tűnt, elsősorban egyes tagállamokat érint – megrengette és számos elemében újragondolásra késztette a gazdasági és monetáris unió teljes szerkezetét és működését (lásd pl. Laffan, 2017; Schweiger, 2022). Az eurózóna válsága által okozott gazdasági-pénzügyi válság, amelyet a szakirodalom Great Recessionnek nevez (Bermeo–Pontusson, 2012), az Európai Unióba vetett bizalom általános megrendüléséhez, az euroszkepticizmus megerősödéséhez, legitimációs válsághoz vezetett (Schweiger, 2017). Az 1980-as évek óta elsősorban a közösségi intézményekkel kapcsolatban emlegetett demokráciaproblémák (demokráciadeficit) a 2010-es években kiterjedtek a tagállamok politikai rendszereire. Sajátos politikai válságot okozott az úgynevezett demokrácia-visszacsúszás (democracy backsliding) kérdése és annak kezelése (Arató–Koller, 2019). A migrációs/menekültválság az évtized küszöbén olyan politikai kihívást intézett mind a tagállamok, mind az Európai Unió intézményei és politikai döntéshozói felé, amelynek megoldását (elodázását?) csak külső segítséggel sikerült megtalálni (török megállapodás, 2016) (Slominski, 2021). Ezektől a válságterületektől nem függetlenül, de jórészt belpolitikai okokból kezdődött a 2016. júniusi népszavazással a Brexit folyamata, amelynek eredményeképpen 2021-től az Egyesült Királyság távozott az Európai Unióból (Sobolewska–Ford, 2020). Ennek következtében a tagállamok száma és a közös költségvetés bruttó összege csökkent, és távozott az egyik ENSZ BT-tagállam, amely nem mellesleg a legnagyobb hadsereggel rendelkezett az EU-tagállamok között. A Brexit-tárgyalásokról és a sűrű brit kormányváltásokról megjelent híreket 2020 tavaszán felváltották a Covid-19 járványról szóló tudósítások: korábban nem tapasztalt lezárások, kijárási tilalmak olyan egészségügyi és gazdasági válságot okoztak, amelynek megoldásában a tagállamoknak és az Európai Uniónak új módszerekkel kellett együttműködniük (Molnár, 2020). Ukrajna helyzete már a Krím 2014-ben bekövetkezett annexiója idején is jelezte az európai szomszédságpolitika, illetve a Keleti Partnerség válságát. A 2022. tavaszi orosz háborús agresszió pedig olyan kül- és biztonságpolitikai, energiapolitikai és gazdasági válsághelyzetet teremtett, amely példa nélküli az Európai Unió történetében.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szakirodalomban multiple crisis vagy polycrisis időszaknak nevezett periódus fejleményeinek több értelmezése lehetséges. Az egyik értelmezés szerint ezek a válságok az Európai Unió lehetséges szétesését, dezintegrációját vetítik elő, míg mások szerint éppen ellenkezőleg: a monnet-i gondolatoknak megfelelően a válságokra adott válaszok megerősítik a közösségi együttműködést.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A 2010-es évek óta megjelenő dezintegrációs értelmezések központi kérdése, hogy az integrációs folyamat vajon visszafordíthatatlan-e, és ha nem, melyek lehetnek a dezintegráció okai, feltételei, következményei és végállapota. A dezintegrációs magyarázatok magukban foglalják egyes tagállamok egyes szakpolitikákból való esetleges kivonulását, illetve egyes szakpolitikák közösségi szintről a tagállami döntéshozatalba való visszahelyezését, esetleg tagállamok távozását, illetve az Európai Unió teljes felbomlását (Patberg, 2021). A dezintegrációs gondolatok nem csak a politikatudósok és más társadalomtudományok elméleti szakértőinek fejében fordultak meg: az Európai Bizottság 2017-ben kiadott, Fehér könyv az európai kormányzásról című közleménye is tartalmaz olyan, az Európai Unió jövőjére vonatkozó forgatókönyveket, amelyek a közösségi kompetenciák csökkenését vetítik előre (European Commission, 2017). A dezintegrációs folyamatok leglátványosabb példája a válságterületek között természetesen a Brexit folyamata volt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A másik értelmezés szerint a válságok megoldása – még a súlyos és sokrétű polycrisis esetében is – előremozdítja az integrációs folyamatokat. A közösségi megoldások válságkezelésben alkalmazott módozatai egyes szerzők szerint a neofunkcionalista integrációelméleti logika visszatérését sejtetik. (A klasszikus integrációelméletek kortárs alkalmazását lásd: Hooghe–Marks, 2019.) Erre a válságértelmezésre is számos példát hozhatunk az elmúlt évtizedből. Az eurózóna helyzetét úgy sikerült stabilizálni, hogy az Európai Bizottság több kompetenciát kapott a tagállami költségvetések ellenőrzésére, és a Bankunió kialakításával a pénzügyi szektor ellenőrzése a korábbi tagállami szintről uniós szintre került (Mérő, 2022). A tagállami demokráciaproblémák kezelésére az európai intézmények a korlátozott (a demokrácia egy elemét jelentő, a jogállamisági problémák EU-s költségvetést érintő elemeire vonatkozó), de közösségi megoldást, az új, úgynevezett feltételességi mechanizmust alkalmazzák (Blauberger–van Hüllen, 2021). A Covid-19 járvány kezelésére a korábban nem látott és a folyamat elején döcögő, de végül sikeres közös vakcinabeszerzést alkalmazták, a lezárások által okozott gazdasági válságot pedig új költségvetési eszközökkel, többek között az Európai Unió első közös hitelfelvételével kezelték, amelyet a tagállamoknak közösen kell törleszteniük. Ezt sokan az Európai Unió „hamiltoni pillanatának” tartják – felidézve, hogy Alexander Hamilton az Egyesült Államok első pénzügyminisztereként 1730-ban felelősséget vállalt tizenhárom tagállam függetlenségi háborús adósságáért, amivel nagy lépét tett a föderáció megvalósítása irányában (Navracsics, 2021). Az Európai Unió szomszédságában zajló háború sokrétű reakciót követelt az európai intézményektől és a tagállamoktól egyaránt, elég csak a gazdasági szankciós csomagokra (European Council, 2023a) vagy a European Peace Facilityre (European Council, 2023b) gondolnunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A két megközelítés – a dezintegrációs folyamatok, illetve az erősödő, mélyülő európai együttműködés – érdekes módon nem zárja ki kölcsönösen egymást, a két jelenség más-más együttműködési területeken egymás mellett él. A differenciált integráció által kínált értelmezési keret segít megérteni ezt a sajátos jelenséget: az Európai Unió különböző együttműködési területein eltérő irányú folyamatok lehetségesek (Koller, 2012). Sem temetni, sem dicsérni nem érdemes tehát az Európai Uniót – ahogy mondani szokás, az Európai Unió általában átevickél (muddling through) a legkülönbözőbb jellegű és mélységű válságokon, és semmi nem mutat arra, hogy ez a modell a közeljövőben alapvetően megváltozna. A kelet-közép-európai térség és benne Magyarország környezetét továbbra is ez a sajátos természetű Európai Unió jelenti.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave