Sandrelli (2018) kutatása a Eurolect Observatory projekt keretében az európai uniós irányelveket vetette össze az Egyesült Királyság ezen irányelveket átültető jogszabályaival. A kutatás lexikai, morfoszintaktikai és szövegszinten is jelentős különbségeket mutatott ki a két korpusz között. Az európai uniós korpusz 660 irányelvet tartalmazott (1999 és 2008 között), míg a másik korpusz az Egyesült Királyság 674 átültető jogszabályát. A két korpusz méretében igen különböző: míg az EU-korpusz 1 458 612 szövegszót, addig a UK-korpusz 4 791 160 szövegszót tartalmaz.

Lexikai szinten Sandrelli (2018) három jelenséget különített el. Az első az uniós főnévi összetételek, amelyekre példa a European Union, European Commission és további intézmények nevei. Emellett nagyon gyakoriak az olyan, köznyelvi szavakból álló szóösszetételek, amelyek egy uniós fogalomra utalnak – ezeket nevezi a Eurolect projekt szemantikai europeizmusoknak. Az utolsó csoport pedig az EU-rövidítések, amelyek ugyancsak sokkal gyakrabban fordulnak elő az EU-korpuszban, mint a UK-korpuszban. Ahogyan korábban utaltam rá, e három csoport lényegében az európai uniós terminológia sajátosságaihoz köthető, de a projekt nem használja ezt a megnevezést. További jellemző a kölcsönszavak és tükörfordítások használata. Az angol eurolektusban nagyon gyakori a mutatis mutandi, inter alia, ad hoc, i.e. latin kifejezések használata, ahogyan a görög és a latin előtagok (inter-, non-, intra-, anti-, eco-, infra-, multi-, post, phyto-, micro-, amphy-, audio-) használata is.

A sajátosságok a szintaktika szintjén is kimutathatók. Sandrelli (2018) kutatása rávilágít, hogy az uniós irányelvek kerülik a személytelen szerkezetek használatát a kötelezettség, az engedélyezés és a tiltás kifejezése során. Az irányelvek korpuszából ezért hiányoznak olyan szerkezetek, mint az it is expedient, it is the duty of és az it is reasonable. Ennek hátterében az áll, hogy az uniós útmutatások szerint mindig meg kell nevezni a személyt. További szintaktikai sajátosság a subjunctive gyakoribb használata (a to require és to request igék után) az uniós irányelvekben – ez a szerkezet ugyanis a mai angol nyelvben már kevésbé jellemző.

A feltételes logikai kapcsolatok kifejezése ugyancsak eltérést mutatott a két korpusz között: a when, provided that, whenever és even gyakoribbak az irányelvekben. Ezek közül a when gyakorisága mellett a where ritka előfordulása a legfigyelemreméltóbb, ugyanis a brit jogi angol nyelvben éppen az utóbbi használata a jellemző. A so far, whether, unless és az as if használatára pedig alig van példa az uniós irányelvek korpuszában. Látható, hogy az uniós irányelveket tekintve egyértelmű különbség mutatható ki az uniós és a brit használat között, nemcsak lexikai, hanem szintaktikai szinten is.

A kutatásokban kiemelt téma a shall segédige vizsgálata. Seracini (2017: 142) kutatása feltárta, hogy a shall segédige kilencszer gyakrabban fordul elő az uniós jogi aktusokban, mint az Egyesült Királyság jogszabályaiban. Ahogyan Felici (2012) korábban rámutatott, az uniós jogi nyelvre sokkal több éven át volt hatással a kontinentális jog, mint az angolszász jog, és emiatt joggal feltételezhetnénk, hogy a shall használata kevésbé jellemző. A 2001 és 2004 közötti uniós dokumentumokon azonban ő is kimutatta, hogy a shall használata markáns eleme az uniós jogi nyelvnek. Hasonló eredményre jutott Cooper (2011), aki szerint a shall használata éppen szembemegy a jogi nyelv (plain English) reformtörekvéseivel, és nem járul hozzá ahhoz, hogy az EU kommunikációja világos és egyértelmű legyen (ld. erről a következő alfejezetet). Ezeket az eredményeket támasztotta alá a Eurolect Observatory projekt keretében Sandrelli (2018) kutatása is. Az uniós irányelvek korpuszában a kötelezettséget kifejező segédigék 92 százaléka a shall, míg ez a szám a brit átültető jogszabályokban csak 68 százalék. A kutatás szerint ennek hátterében az is meghúzódhat, hogy ez az ige egyértelmű a fordítók számára.

Külön ki kell térnünk Biel (2015) egy kutatására, amely egy korábbi projektjére, a Eurofog projektre épült. A kutatásba párhuzamosan 6 korpuszt is bevont – mindkét nyelven egy általános, egy jogi és egy uniós korpusszal is dolgozott. A lengyel jogi korpuszt (Polish Law Corpus – PLC) Biel hozta létre az 1930-as évektől 2011-ig a lengyel parlament által elfogadott elsődleges (nem fordított) jogszabályok alapján. E korpusz a parlament által elfogadott összes jogszabály 71%-át lefedi. A lengyel általános nyelvi korpuszt a Lengyel Nemzeti Korpusz (NKJP2) adja, amely 1945 és 2011 közötti szövegeket tartalmaz. A lengyelhez hasonlóan a brit angol korpusz is két forrásra épít. A Bononia Jogi Korpusz (BoLC3) 238 darab, 1996 és 2003 között keletkezett jogszabályt tartalmaz. A másik, „általános nyelvi” korpusz pedig a Brit Nemzeti Korpusz (BNC4). Végül az uniós korpusz a korábban már említett JRC-Acquis korpuszra épült. A kutatás e korpuszokban az egyszerű, az összetett és a komplex (több szóból álló) prepozíciók előfordulását vizsgálta. A kutatás az általános és a jogi angol (illetve lengyel) nyelvet is összevetette, de a továbbiakban csak azokra a kutatási eredményekre térek ki, amelyek az angol uniós jogi nyelv sajátosságait igazolják.

A kutatási eredmények alapján az uniós korpusz 40%-kal több prepozíciót tartalmaz, mint a brit jogi korpusz, és 20%-kal többet, mint az általános nyelvi angol korpusz. Ezek közül a leggyakoribb az of, amely a főnévi szerkezetek magas arányára utal az uniós jogi korpuszban. Gyakori még ezen kívül a concerning előfordulása, amely a jogi aktusok nevében való gyakori előfordulásra vezethető vissza (pl. Directive … concerning). Az angol jogi nyelvre ez kevésbé jellemző. A kutatás vizsgálta az összetett prepozícióknak (azaz a here és a there kombinációinak) az előfordulását is. Az összetett prepozíciókat általában a jogi szaknyelv egyik sajátosságaként tartják számon. Biel kutatása azonban azt mutatta, hogy ezek a szerkezetek (a thereby kivételével) lényegében nem léteznek sem a jogi (BoLC), sem az általános (BNC) korpuszban. Ugyanakkor az uniós angol korpuszban e szerkezetek (és különösen a thereof) már megjelennek – a there kétszer olyan nagy arányban, mint a here. Ez olyan szerkezeteknek köszönhető, mint például a Having regard to the Treaty establishing the European Community, and in particular Article 308 thereof.

A kutatás leglátványosabban a komplex prepozíciók vizsgálatával tudott az angol eurolektus sajátosságaira rámutatni. Mind a jogi, mind az uniós jogi szövegekben az in accordance with használata gyakoribb, mint a köznyelvben jellemző according to. Ennek előfordulása ugyanakkor háromszor alacsonyabb a brit jogi korpuszban, mint az uniós jogi korpuszban. Az előfordulás gyakoriságát tekintve tehát ez a leggyakoribb komplex prepozíció az EU-angolban. A jogi angolra jellemző in the case of, in connection with, within the meaning of, in pursuance of, beginning with, for a period of, with respect to, on behalf of szerkezetek ritkábban fordulnak elő az angol jogi eurolektusban, ami Biel szerint a nem anyanyelvi szövegezők és fordítók hatására utalhat. További sajátosság, hogy az angol eurolektusban a pursuant to, míg a jogi angolban az in pursuance of a gyakoribb.

Biel kiemeli továbbá, hogy az angol jogi eurolektusban megjelenő prepozíciók egy része olyan mértékben nem fordul elő a brit jogi korpuszban, hogy az előfordulási arány még az általános angol korpuszban is magasabb. Ezek a következők: in order to, on the basis of, according to, in the form of, in view of, in (the) light of, with regard to, due to, in the event of, related to, with (the) exception of, together with, prior to, in (the) absence to, in terms of, in addition to, except for.

Biel szerint ennek oka egyértelműen a fordításban keresendő, két szempontból is. Mivel az Egyesült Királyság csak 1973-ban csatlakozott az akkori Közösségekhez, ezért az 1973 előtt keletkezett dokumentumok fordítás révén váltak angol nyelven is elérhetővé. Ebben az időszakban az angol nyelvre tehát a francia volt hatással. Ezt Sandrelli (2018) kutatása is alátámasztja – a francia hatás az angol jogi eurolektusban jellemző in conformity with, in line with, within the scope of kifejezésekben látható. Ma már az angol nyelv az intézmények belső munkanyelve – és ezáltal a szövegezés elsődleges nyelve. Az angolnak pedig úgy kell „igazodnia” e szerephez, hogy befogad más nyelveket is, amelyek angolról fordítanak (Robertson 2010: 6). Ma tehát több nyelv hat együttesen az angol nyelvre.

Összességében Biel kutatása azért is jelentős, mert több korpuszon vetette össze a nyelvi jelenségeket, így lehetőség volt az általános nyelvi versus jogi nyelvi, illetve a tagállami versus uniós nyelvi jelenségek vizsgálatára is. Joggal lehetne feltételezni, hogy eltérés mindössze az általános és a jogi nyelvi korpuszokban tapasztalt nyelvi kutatásokban mutatható ki. Biel kutatása azonban rámutatott, hogy jelentős eltérés van az uniós jogi és az angol, illetve lengyel jogi nyelv között is. Biel szerint a lengyel uniós jogi nyelv (feltehetően) angol forrásnyelvi hatásokat tükröz, míg az angol uniós nyelvben látható interferencia abból adódik, hogy az angol megpróbál igazodni a fordítási célokhoz, illetve a szövegeket nem anyanyelvi beszélők írják.