III. A Rajk és a demokrácia

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Rajk lényegi eleme a demokrácia, ez mélyen áthatja a mindennapok gyakorlatát az alapításától kezdve. Az évtizedes gyakorlat a háttérben már-már egyfajta rajkos demokráciamodellt teremtett. A Rajk egyik legfontosabb küldetése is lehet, hogy a demokratikus működést a gyakorlatban kipróbáló modelljét, demokráciaértelmezéseit megmutassa környezetének is. A rajkosoknak, végzett diákjainknak zsigeri képe van arról, hogyan is néz ki egy demokratikus közösség, milyen feltételei, megjelenési mintái vannak. Ez azért is különleges, mert a Rajk történelmének első 20 éve nyilvánvalóan nem demokratikus külső környezetben telt. Aztán a rendszerváltás megteremtette az országos és helyi szintű demokratikus kereteket, de az emberek életének mindennapjait meghatározó rendszerek, például az iskolák alapvetően nem demokratikus alapon léteznek továbbra sem – és mivel a Rajk alapvetően egy oktatási intézmény, emiatt legfontosabb közege az iskolarendszer. Manapság ráadásul általában a demokrácia értelmezésével és működőképességével kapcsolatban is kételyek merülnek fel világszerte, és bizony nem nehéz Magyarországon sem antidemokratikus trendeket felismerni.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Beszéljünk hát mélyebben kicsit a demokráciáról! Ebben az fejezetben a Rajk példáján keresztül fejtem ki a demokráciáról szóló nézeteimet – de kitekintést teszek ezek megjelenésére más oktatási intézmények (kollégiumok, iskolák) életében is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Témánk szempontjából a legfontosabb állítás, hogy a demokrácia nem egy jól definiált, nyilvánvaló rendszer, amely bárhol, bármely közösségben és azonos formában bevezethető. Ehelyett ez a közösségek önszervezésének finom és bonyolult, állandóan változó szabályrendszere.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Itt érdemes kitérni Alvin Roth Neumann-díjasunk – és Nobel-díjas közgazdász – budapesti előadására. Roth a piactervezés iskolaalapító teoretikusa, de azzal szerzett nagy elismerést a szakmai közéleten kívül is, hogy az emberek életét mélyen meghatározó problémákra alkotott a korábbiaknál látványosan jobb közösségi szabályrendszereket: például a vesetranszplantáció területén olyan új – alapvetően piaci – ösztönzőrendszert hozott létre, mely évente sokezer emberéletet ment meg.
A Rajk meghívására tartott előadásának elején a Széchenyi Lánchíd képét vetítette ki – már ebből látszott, hogy nem egy ezerszer levetített előadását akarta megtartani egy szinte ismeretlen helyen, hanem kifejezetten készült arra, hogy az őt megtisztelő közegnek adjon át üzenetet. „Látják, milyen csodálatos építmény ez?” – kérdezte. Mennyi mély emberi tudás összegződik abban, hogy felépülhetett: matematikai számítások, mérnöki tudás, a folyó ismerete, anyagtechnológia, egy gazdaság fejlettsége – hogy legyenek üzemek, amelyek ilyen csavarokat, elemeket elő tudnak állítani, munkások, akik a kellően precíz lépéseket megvalósították, és a politika, amely forrást és közösségi konszenzust teremtett az évekig tartó építkezésekhez. Az emberi alkotókészségek – eredmények finom összetétele ez.
Sokan azt hiszik – folytatta – hogy a piac egy kész mechanizmus, és arról vitatkoznak, hogy egy adott területen piaci vagy más megoldást kéne használnunk. Pedig egy konkrét szituációban a „piac” ugyanilyen mélyen egyedi és intellektuális teljesítménye az emberi gondolkodásnak, mint a Lánchíd. Egy piac egy szabályrendszer, amely finoman tereli, összehangolja sok-sok ember tevékenységét. Ebben a szabályrendszerben bármely kis hiba ugyanúgy katasztrófához vezethet, mint egy híd esetében a hibás statikai számítás vagy a rossz minőségű csavarok.
Engem ez a példa arra ébresztett rá, hogy a demokrácia is ilyen csodálatos és sokelemű szabályrendszer. Nem egy konzerv, amit bárhová el lehet vinni, és felbontva ugyanazt kapjuk. Ez nem jelenti azt, hogy ne tanulhatnánk a gyakorlatokból – ahogy egy híd felépítése is rengeteg olyan tapasztalatot teremt, amelyek egy új – egyedi – híd felépítésekor hasznosak. Másrészt egy probléma esetén ne egyből arra gondoljunk, hogy a rendszer hibás: ha egy csavar miatt összedől egy híd, ne azt mondjuk, hogy mostantól ne akarjunk átmenni a folyón, vagy ne mérnökök építsenek hidat stb. Ugyanígy egy piaci kudarc sem azt jelenti, hogy mostantól az adott területen nem működhet piac, és egy közösségi rossz élmény se vezessen arra, hogy a demokráciát cseréljük le. Ez a megközelítés egyszerre felszabadító és mély felelősséggel felruházó: hiszen bonyolult rendszereken kell gondolkodnunk; meg kell találnunk a hibák okait és a megoldásokat!
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ma azonban a demokráciához való viszony Magyarországon – és a fejlett világban máshol is, persze más formában és szinteken – sokszor nagyon külső kontrollos. A többség megkapta mint közösségi életet rendező szabályrendszert, elfogadja, hogy nincs ennél jobb, de ez nem a mindennapi gyakorlatból, hétköznapi élményből fakad. Sőt egyre erőteljesebb az az élmény-vélemény, hogy a demokrácia egy hatékonytalan, álságos, embertelen és végső soron bukott rendszer lehet. Hatékonytalan, mert az embereket alig érdeklő kérdésekről folytat végeláthatatlan vitákat: legyen szó egy társasház ügyeiről, egy ország társadalmát feszítő problémákról vagy a globális vészhelyzetekről. Álságos, mert csak az informált elitek legitimációját szolgálja. Embertelen, mert mindenféle intézmények állják útját az egyének akaratának, és tabuk a vélemények kifejtésének. És végül felmerülhet az is, hogy a demokrácia bukott rendszer lehet, hiszen számos autokrata ország sikeresebbnek tűnhet a demokráciáknál, az új technológiák pedig ezeket erősíthetik. Talán a tömegdemokráciák csak egy pillanatnyi egyensúlyt jelentettek egy átmeneti korban, amely a hosszabb távú stabil rendszerek (a monarchiák vagy mondjuk egy jövőbeli, mesterséges intelligenciára épülő, ma még ismeretlen rendszer) közti útkeresés időszakának egyik próbálkozása volt, akár a maga nemében a kommunizmus vagy a fasizmus.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem gondolom, hogy a demokrácia öncél lenne. A demokrácia egy közösség- és társadalomszervezési mechanizmus, melynek számtalan előnye, de a működésének sok feltétele is van. A Rajk gyakorlata épp ezt bizonyítja.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave