IV. Szocializáció-integráció: a rajkos kultúra továbbörökítése

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Rajk kétségkívül egy kultúra – erős közös értékek, hiedelmek, világfelfogás és mindennapi rituálék, sajátos nyelv jellemzi. Persze mint minden élő kultúra, ez is folyamatosan változik, de egy adott időszakban sem egységes; a különbségek az egyének és kis csoportok szintjén is jelentősek. Mégis, amikor rajkosok megjelennek egy külső közegben, azonnal megkapják, hogy „mások”. Megragadhatók tehát olyan közös jellemzők, motívumok, amelyek rajkossá teszik ezt a kultúrát. Az, hogy egy közösség önálló kultúrát teremt, valahol természetes – minden szervezet, közösség automatikusan elkezd egy saját kultúrát alkotni –, de a legtöbb esetben ezek a szervezeti vagy közösségi kultúrák nem hatják át a tagok viselkedését olyan mélyen, hogy az erősen látható legyen.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nos, a Rajk esetében a sajátos rajkos kultúra nagyon is látható és érzékelhető. De hát természetes is ez, hiszen egy intenzíven együtt élő közösségről van szó. A rajkos kultúrateremtést ráadásul még erősíti, hogy a szervezet alapvető célja tartalmazza a világ értelmezését. Ennél kulturálisabb feladat pedig nehezen képzelhető el. A rajkosokról azt mondják sokszor, hogy eltűnnek egy fekete dobozban, olyan ez, mint egy szekta. Szerencsére ez inkább csak az első kollégiumi évekre jellemző, de utána is visszatérő elem a család, régi barátok részéről, hogy attól, hogy rajkos lettél, más lettél. Más nyelven beszélsz, máskép gondolkodsz.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Rajk kultúrateremtő erejét most már belülről vizsgálva fontos adalék a szocializáció, az integráció kiemelt jelentősége. Az egész szervezet, közösség azt gondolja, hogy kiemelt feladata az újak beemelése a rajkosságba.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
A szocializáció-integráció
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez természetszerűleg egy kulcs funkció, amelyre jelentős szervezeti és egyéni erőforrásokat is szán a közösség mind intézményi, mind informális szinten. A szocializáció kiemelt szerepe két ok miatt természetes:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Egyrészt minden szervezet számára fontos az új tagok bevonása, de egy iskola számára ez azért jelentősebb kihívás, mert a tagság gyorsan és rendszeresen cserélődik; a Rajkban évente a tagság mintegy 20%-a új.
  • Másrészt a szocializáció különleges kihívás a komplex célokkal rendelkező szervezeteknek. Ahol világos és egyértelmű szervezeti célok vannak, és ezek jól lebonthatók az egyén szintjéig, ott az elvárásokat könnyű „szerződésbe” foglalni (a legtöbb vállalatnál ezt meg is teszik a munkavállalókkal). A Rajk esetében komplex és változó szervezeti célok vannak: a személyek felnőtté válásának támogatása, az öntevékenység, közösségépítés, világértelmezés – ezek megvalósítását nem lehet szerződésbe foglalni. Ehelyett a kultúraátadás, szocializáció révén lehet átadni ezeket a célokat, és a közösségi normák révén lehet ezek elérésére motiválni az egyéneket.
  • James G. March (Simon-díjasunk) ezt egyfajta szervezeti kód átadásaként írta le.1 A szakirodalom több lépést is megkülönböztet a szocializációban. Például Berger Luchman szerint2 az első lépés a kiemelés a korábbi környezetből, és egy új szimbolikus univerzumba való bevonás. Ez az első lépés az információ átadásáról szól: mit tekint az új szervezet helyesnek, ki a jó tag, mik az elvárások, hol húzódnak az egyéni és közösségi normák határai.
  • Legitimáció elérése az új tagoknál; hogy elfogadják ezt az új „univerzumot”, magukévá tegyék a normákat.
  • Végül a legmagasabb szint az értő, lojális és aktívan alakító magatartás elérése. Ebben a fázisban a már nem is „új” tagok valódi tulajdonosaivá válnak a szervezetnek, azt aktívan alakítják, változtatják és képviselik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezt a folyamatot jól végig lehet követni a Rajk gyakorlatában is.
1 March, J. G. Szervezeti tanulás és döntéshozatal. Budapest: Alinea Kiadó – Rajk László Szakkollégium, 2005. 326.
2 Berger, P. L. and T. Luckmann (1966), The Social Construction of Reality: A Treatise in the Sociology of Knowledge, Garden City, NY: Anchor Books.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave