1.3. A pangás évei és a fordulat a Rajkban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „pangás évei” megnevezést a nagypolitikában Brezsnyev uralmához kötik, lehet vitázni elejéről-végéről, de a hetvenes évek második fele mindenképp az időszak derekához számítható. Az új mechanizmus logikájának visszaszorítása, az első olajválságból levezethető megszorítások, a kétségbeesett kísérletek az életszínvonal-növekedés hitelfelvételekkel megtámogatott fenntartására és a szegénység érezhető növekedése olyan közeget teremtett, amely az egyetemi ifjúság kezdeményezőkészségét is megnyirbálta. A piacosított szocializmust ígérő magyar, cseh, lengyel kísérletek kudarca után új történelmi korszakként, új célállapotként kúszott be életünkbe a „fejlett szocializmus” sivár üressége, a maga kifacsart logikájú jellemzőivel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Rajk utólag meglepő tudatossággal nézett szembe az előző évek hangulatától lényegesen eltérő közeggel. A társadalmi szintű cselekvésképtelenséget egy alkalommal igen találóan a következőképp jellemezte egy tagunk: „a helyzet olyan reménytelen, hogy még áldozattá sem tudsz valójában válni, mert ha fejjel mész a falnak, kiderül, hogy gumiból van, s nem töröd be a fejed, hanem seggre esel, és nem hős leszel, hanem kinevetnek.” Szakmai kurzusaink, TDK-szerepléseink sikeresek voltak, de ezek értékelésekor is az a figyelmeztetés volt a hangulat meghatározója, hogy ne tévesszen meg bennünket, hogy kiemelkedünk a környezetből, ne higgye hegynek magát a síkságból kiemelkedő domb. Visszatekintve hozzá kell tenni, hogy későbbi pályáján számos akkori kollégista igazolta igen progresszív szakterületeken, így például a matematikai közgazdaságtan vagy a vezetéstudomány terén, hogy azért a szakmai munka nem látta közvetlenül kárát a korszak tespedtségének. A Rajk önkritikus volta és a szállóigévé vált „válság van” értékelés nem volt azért lefegyverző, a folyamatos szakmai munka mellett sok minden történt a kollégiumban ebben az időben is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nem várt izgalmakat váltott ki a hatalomból, hogy Rajk sírját minden évben megkoszorúztuk a születésnapján. Viszont nem volt meglepő, hogy nehézségekbe ütközött a Szaklap nevű belső „újságunk” hol illegális, hol fél legális kiadása. Az egyik évben az Országos TDK-konferencia bojkottálásával aktuálisan komoly zavart okoztunk, de ez segített a rendszer javításában. Megnövekedett az érdeklődésünk a határon túli magyarság ügyei iránt, ezt előadások, kiadványok, kirándulások jelezték: például járt nálunk Balogh Edgár, Kányádi Sándor, Domokos Péter Pál, kiadtunk egy botrányosnak minősített Erdélyi haláltáncház iskola című Szakkollégiumi füzetet, buszkiránduláson jártunk Erdélyben, a Felvidéken és Kárpátalján.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ebben az időszakban erősen visszaesett a budapesti értelmiségi körökből származó fiatalok érdeklődése a szakkollégium iránt, ami az adott körülmények között nem tekinthető véletlennek. Erősödött a kollégiumban a plebejus gondolkodás, erős volt a kitörési vágy. A tenni akarás sokakban keltette fel azt a reményt, hogy a rendszeren belül is tudnak változtatni. Fénykorukat élték a gyakorlati orientációjú külső szakmai kapcsolatok (Csepel Művek, Országos Tervhivatal). Viszonylag sokan mentek az államigazgatásba dolgozni. Megnövekedett a párttagok aránya, amit paradox módon felhasználtunk arra, hogy a rajkos szabad gondolkodást, demokráciát érő megújuló támadásokkal szemben létrehoztuk a kollégiumi pártaktívát, s a kényesebb szövegeket a DB titkár és az igazgató mellett a pártaktíva vezetője is aláírta. (A párttagok aránya azért ebben az időszakban sem ment 15-20% fölé, s a nyolcvanas évek elejére radikálisan visszaesett.) A korszak rajkos gondolkodását legjobban talán azzal jellemezhetjük, hogy a Rajk születésének 70. évfordulójára rendezett ünnepségen és a tízéves alakulási évfordulónkon is a csúcspontot Ady Intés az őrzőkhöz verse jelentette Latinovits Zoltán lemezfelvételéről:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
[…]
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eközben egyre érett a szemléleti fordulat a kollégiumban. A nyolcvanas évek fordulóján a közhangulat általános alakulásán túl több olyan konkrét benyomás érte a kollégiumot, amelyek hatására a diákság időben és mértékben fokozatosan elvesztette a szocialista rendszer reformálhatóságába vetett bizalmat, és a radikális változások irányába fordult. Két különösen jelentős hatást kell kiemelni. Egyrészt megjelentek a kollégiumban a szamizdatok – nem mindenki olvasta őket, de elegendően ahhoz, hogy hatásuk legyen. Másrészt elkezdődtek a Kornai János műveiről szóló kurzusok, s mindenekelőtt A hiány című könyv feldolgozása, mely feketén-fehéren rámutatott, hogy a társadalmi tulajdonra és az egypárti politikai modellre alapozott kelet-európai rendszerek hosszú távon életképtelenek.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

De a legfontosabb a kollégium önmozgása volt: 1980 mindmáig a kollégium egyik legzsúfoltabb éve volt. A kollégisták tudatosan keresték a lehetőséget arra, hogy a Rajk egyfajta szellemi központ legyen „a városban”, ahol terítékre kerülnek nagy ideológiai kérdések. Voltak fontos eseményeink, amelyek nem keltettek komoly külső figyelmet, de erősen befolyásolták a kollégium hangulatát. Ilyenek voltak a Balázs Béla Stúdió filmjeinek vetítései, amelyeket a szerzőkkel való beszélgetések követtek, az Erdei Ferenc-, Lukács György-estek, Balogh Edgár előadásai. Nagyon jelentős, szemléletformáló hatású élményekkel járt, hogy rendeztünk egyazon évben két nagy léptékű és nagy létszámú kirándulást: 1980 tavaszán Moszkvába utaztunk repülőgéppel, az év őszén autóbusszal Erdélybe (ahol főként vezető értelmiségiekkel találkoztunk – amit persze a Securitate végigkísért, és sajnos később zaklatta is azokat, akik fogadtak bennünket). A két nagyszabású ünnepség is (Rajk születésének 70. évfordulója és a kollégium megalakulásának 10. évfordulója) megmozgatta a belső gondolkodást és érzelmeket. Az utóbbi erős külső érdeklődést is kiváltott, több tévé- és rádiómegjelenésünk volt, köztük egy egész órás tévéműsor.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tízéves évfordulóra készülést beárnyékolta Kardos László halála. Emlékének ápolására elhatároztuk, hogy születésének évfordulóján minden évben megkoszorúzzuk a sírját. Megalapítottuk emlékezetét idézve a kollégium legrangosabb kitüntetését, amelynek odaítélését magas követelményekhez kötöttük. Az SZMSZ szerint a díj elnyerésének feltételei a következők.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kardos László sírjának megkoszorúzása, 1989
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„A Szakkollégium a legkiemelkedőbb végzős hallgatók közül évente legfeljebb egyet Kardos László-díjjal jutalmaz.
  1. a díjazott nyújtson a Szakkollégiumban érvényes mércék szerint kiemelkedő szakmai teljesítményt;
  2. a díjazott szakkollégiumi pályafutása során olyan belső és/vagy külső közéleti tevékenységet folytasson, amely rányomja bélyegét a Szakkollégium egészének működésére, maradandó pozitív hatással van, és kiváltja a tagság elismerését.”
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eseménysorozat csúcspontját az 1980 novemberében rendezett Bibó István-emlékest jelentette. Mi voltunk az elsők Bibó halála után, akik nyilvános megemlékezést tartottak. Ez az est a vártnál is sokkal idegesebb reakciókat váltott ki a politikában. Emlékezetes körülmények között zajlott le, Litván György és Petri György fellépésével, az érdeklődők nemhogy a terembe, az épületbe sem fértek be – az eseménynek természetesen elképesztő hatása volt a rajkosokra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az utóhatása is messze nyúlt, egyrészt a legmagasabb politikai fórumok foglalkoztak vele, másrészt pedig mindmáig úgy gondoljuk, hogy jelentős szerepe volt abban, hogy a következő nyáron kiköltöztettek bennünket az addigi és kedvelt otthonunkból, a Veres Pálné utca 36-ból. Csizmadia Ernő rektor aktív segítségével sikerült ugyan végül elhárítanunk azt a felmerült fenyegetést, hogy az egyetem valamelyik tömegkollégiumába csapjanak, de a Makarenko (ma Horánszky) utca 20 alatti épület lényeges visszalépést jelentett az életkörülményekben, s ez sokáig befolyásolta a közhangulatot.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A névadó ünnepség, 1974. Az első sorban Halmai Erzsébet dékán, Meszéna György professzor, Rajk Lászlóné és Temesi József DB titkár (1972, 1973)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kollégium – egy ilyen markáns folyamatban természetesen – nem volt egységes a politikai és közéleti fejlemények megítélésében. Több törésvonal is kialakult a hetvenes évek végére, ezek éles belső vitákhoz vezettek, amelyek nehezen kezelhető személyes ellentéteket is eredményeztek (ez egyedi volt a kollégium történetében). Három fő síkon folytak a viták, egymással összekeveredve: a szakmai munkát hangsúlyozók szemben a közéletiekkel, a politikailag radikálisok szemben a visszafogottakkal és a népi-urbánus dichotómia mentén. Két nagyon markáns következmény adódott: egyrészt kivált a kollégiumból a marxista filozófiával foglalkozó szekció: ők számos külső szimpatizánssal összefogva 1981 elején megalakították a ma is működő Társadalomelméleti Kollégiumot, a TEK-et. Ez valójában egy békés válás volt. Nagyobb jelentősége volt annak a konfliktusnak, hogy a követendő politikai magatartást illetően kétfelé vált a kollégium közössége: egy kisebbség, amely azonban erős tagokból állt, radikális álláspontot képviselt, nyílt kiállást akart a rendszer megváltoztatása érdekében, szoros és nyilvánvaló kapcsolatot az akkor formálódó ellenzéki csoportokkal, mindenekelőtt az aktivizálódó demokratikus ellenzékkel. A kollégisták másik csoportja visszafogottságot, az addigi kritikus, de nem provokatív irányvonal folytatását támogatta. Az egész kollégiumtörténet legmélyebb személyes és szervezeti ellentétei jöttek itt létre. Visszatekintve jól látható, hogy a kollégium demokratikus folyamatai hogyan teremtettek viták és szavazások sorozatán keresztül mozgásformát az erősödő, de kompromisszumokon keresztül érvényesülő ellenzékiségnek, amely aztán a nyolcvanas évek első felét meghatározta, s elvezetett az évtized második felének aktív politizálásához.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave