A szervezeti struktúra hamar kialakult, elfogadtunk egy SZMSZ-t, megválasztottunk egy, az első évben öt-, aztán hétfős diákbizottságot, amely igen sűrűn ülésezett, és hatékonyan végezte az operatív irányitást. Már 1970 júniusában, s innentől minden tanév végén rendeztünk egy ötnapos tábort, amely az eltelt tanévben végzett munka általános és személyre szólóan részletes értékeléséről, a következő év előkészítéséről, valamint a kollégiumot érintő elvi kérdések megvitatásáról szólt.

A kollégium szakmai programja az első évben mentori rendszerben működött: minden rajkosnak volt egy személyes konzulense, közöttük a Közgáz több vezető oktatója. Ez a rendszer nem vált be, nem tudott kellő intenzitású kapcsolat kialakulni a mentorok és a diákok között, így már a következő évtől átálltunk egy kiscsoportos rendszerre (ezeket akkor szekcióknak hívtuk, most már sok éve a „kurzus” elnevezést használjuk). A kezdeti logika számos formai és tartalmi változáson esett át az évek során, de az alapjai ma is azonosak: olvasmányok, rendszeres heti találkozások, a félévek végén beszámolóval. Erős ösztönzést érvényesítettünk arra, hogy a diákok írjanak TDK-dolgozatokat – olyannyira, hogy az egyetlen formai követelménye annak, hogy valakit végzett rajkosnak ismerjünk el kezdettől fogva az, hogy az egyetemi abszolutórium mellett legalább egy, az egyetemi rendszerben elfogadott TDK-dolgozata legyen. Ez ma is így van.

A szakmai munka tematikáját az „új mechanizmus” elemzése uralta, csökkenő optimizmussal. Jelentős súllyal szerepelt programunkban a kvantitatív módszertan, a matematikai és statisztikai témák. Voltak kifejezetten ideológiai kurzusok is, végig a hetvenes években, aktuális társadalompolitikai kérdésektől a marxi életmű elemzéséig terjedő skálán.

Elkezdtünk előadókat hívni fokozódó sűrűséggel, s hamar beleszaladtunk abba is, hogy az egyetemi párt és KISZ letiltotta rendezvényeink egy (kis) részét. A legnagyobb ügy az volt, hogy Bence Györgyöt és Kis Jánost 1972 őszén meghívtuk kurzust tartani akkor publikált, Márkus Györggyel közös könyvükről (címe: Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan?), amire a közvélemény mint „Antitőkére” hivatkozott. Ezt egy alkalom után letiltották. A kollégiumot az 1973-tól fokozódó politikai keményítéstől féltve létrehoztunk Szabó Kálmán javaslatára (és valójában a népi kollégiumi mintára) egy igen magas társadalmi státuszú személyekből álló Tanácsadó Testületet, döntően volt népi kollégista kormánytagokból, akadémiai és vállalati vezetőkből. Tagja volt Rajk Lászlóné is és – természetesen – Kardos László, a Győrffy Kollégium egykori igazgatója, a NÉKOSZ volt főtitkára. Testületként keveset üléseztek, de hatékonyan használtuk létezését. Egyes tagjai még a szakmai tevékenységbe átnyúlva is segítettek: Huszár István miniszterelnök-helyettes segítségével az Országos Tervhivatallal, Borbély Sándor csepeli első titkár támogatásával a Csepel Művekkel, az ország akkor legnagyobb vállalatával kötöttünk valóban értékes, a diákság szakmai munkáját segítő együttműködési megállapodást.

Itt érdemes hozzátenni, hogy az volt a filozófiánk az alapítástól kezdve, hogy a legnagyobb hatást akkor tudjuk elérni a társadalmi mobilitásban, ha a tagság sokszínű. Így a sokszor igen hátrányos közegből jövő vidéki szakkollégisták mellett főszerepet kaptak jó páran a budapesti elitből származó diákok is (akik jórészt az akkori első generációs elitből érkeztek), és a jelentős arányt képviselő pedagógusgyerekek.

A korszak zárásának az 1974-es esztendő tekinthető. Ekkor vettük fel hosszas és bonyolult folyamatban – a pártideológia akkori vezéralakját, Aczél Györgyöt is bevonva – Rajk László nevét, és ebben az évben értük el a mindmáig rekord TDK-beadást: 47 dolgozatunk volt. Megkaptuk Rajknétől névadónk mellszobrát (amelynek felavatása jelentős politikai botrányt váltott ki), s a Rajk Lászlót ábrázoló plakettet, amelynek sorszámozott példányait átadva búcsúztattuk a legutóbbi évekig végzőseinket. Érdemes megemlékezni róla, hogy igen színes volt a kulturális programunk: Hincz Gyula képeit állítottuk ki (beláthatatlan összegű biztosítással) a nagytermünkben, Weöres Sándor, Károlyi Amy, a csúcsponton lévő Mozgó Világ főszerkesztője, Veres Miklós és más nagy nevek voltak vendégeink.