Bár az utóbbi években mutatkozik bizonyos ragaszkodás egy-egy helyszínhez, hosszabb távon azért az a jellemző, hogy az ország különböző vidékeire megyünk, az évtizedek alatt hazánk minden régióját lefedtük. Az utóbbi tíz évben jártunk nyári táborban Egerváron, Salgótarjánban, Bükkszéken, Kisinócon, Dédestapolcsányban, Nyíregyházán, Sarudon, Pusztafalun és háromszor Telkibányán. A téli táborokra szűkebb a választék, voltunk Szolnokon, Salgóbányán, háromszor Cegléden és ötször Balatonmáriafürdőn. Általában jellemző, hogy igen szerény, sok esetben kifejezetten lepukkant helyszíneken táborozunk (ez különösen a nyári táborokra érvényes, Balatonmáriafürdő mindenképpen kivétel), valójában azért, mert a mi általunk megfizethető szinten igen csekély a kínálat. Egyrészt kevés a táborhely, másrészt nem mindenütt látnak szívesen 100 fő körüli, valljuk be, szállásadói szempontból gyakran problémás egyetemistát. Nem valami különleges ügyekre kell gondolni, de sokan vagyunk, sokrétű az igényünk (előadóteremtől bulihelyig), hajnalig tartó bulik vannak, nem mindig jövünk időben az étkezésekhez, és hát a rendtartás sem erősségünk.

Az alábbiakban külön-külön foglaljuk össze a kétféle tábor céljait és működését. Mindkettőre jellemző, hogy alapvető keretei nem változtak lényegesen az évek során. Így, ha teszünk is említést történeti elemekről, lényegében a mai helyzetre koncentrálunk. Összefoglalóan érdemes előrebocsátani, hogy mindkét tábornak alapvetően fontos szerepe van a kollégium működésében – a konkrét eseményeken túl legfőképp a közösségi pillér erősítésében. Igaz ugyan, hogy év közben is folyamatosan együtt vagyunk, napról napra találkoznak az emberek, de ezek az intenzív és a hétköznapi keretekből kilógó napok mégis fontosak egymás jobb megismerésében, új oldalak felmutatásában, élmények szerzésében.