A Rajk és a politikai közeg

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

„A 60-as években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma” – énekelte Cseh Tamás Bereményi Géza remek szövegét a Szakkollégiumban többször is. Bár 1968-ban a szégyenteljes magyar katonai részvétel a „prágai tavasz” letörésében gyalázatos volt, és védhetetlen, és bár alig tíz évvel voltunk az 1956-os forradalom véres megtorlásai után, érezhető volt valami lazulás Magyarországon: néhány évig kicsivel enyhébb szelek fújtak a politikában, a gazdaságpolitikában és az egyetemen is. „A 60-as években fellazult tételben fogalmazódott meg a világ” – folytatta Bereményi, jól elkapva azt az életérzést, ami (legalábbis az 1972–73-as „alámerülésig”) egyfajta fellélegzést jelenthetett. Ez volt az egyetemi reformok időszaka, amikor az akkori rektor, Szabó Kálmán felkarolhatta a Szakkollégium létrehozásának gondolatát, és segíthetett annak létrejöttében. Az új intézmény persze csak kontrolláltan, akkor még egyetemi gyámság (előbb az oktatási rektorhelyettes, majd az egyetemi Kollégiumi Tanács felügyelete) alatt működhetett. Folyamatos volt a húzd meg-ereszd meg, amelynek során azonban a Szakkollégium autonómiája mindig szélesedett egy keveset – dacára a hol erősebb, hol gyengébb egyetemi, politikai és rendőrségi kontrollnak (titkosszolgálati megfigyeléseknek, párttitkári dörgedelmeknek, egyetemi rektori cenzúraakcióknak). Egy hierarchikus kontrollra épülő társadalomban (és az ennek minden szempontból részét képező egyetemen) minden, ami horizontális, az már gyülekezés, demonstráció, veszély a rendre és a hatalomfenntartásra. Ezért aztán az egyetemen is meglevő sztálinista figurák szemében a Rajk puszta léte szálka volt. A pragmatikusabbak inkább a „csak semmi feltűnősködés” attitűdjével viszonyultak a Szakkollégiumhoz. Szerencsére azonban mindig voltak a Szakkollégiumnak igazi barátai is az egyetemi vezetésekben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kollégisták és a kollégium soha nem voltak apolitikusak, az intézményi szintű politizálás azonban csak ritkán került a kollégium működésének homlokterébe. A Rajk név választása (ami egyébként csak az alapítás után mintegy három évvel következett be) jól mutatja a kort jellemző egyensúlyozási kényszert. Rajk Lászlónak a népi kollégiumi mozgalom támogatásában játszott aktív szerepe nyilvánvalóan a pozitív vállalást erősítette. Rajk kirakatpere és az utána következő kivégzése viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a kommunista berendezkedés „belső ellenségei” elleni harc valójában egy haramiaállam jellegzetességeit mutatja: afféle figyelmeztetés volt arra, hogy bárkiből lehet ellenség. A Rajk név fenntartása ellentmondásos volt, amely további fontos, önvizsgáló belső vitáknak adott teret, de – mint mindenről – erről is demokratikus döntés született egy, a nyolcvanas évek végén megtartott nyári táborban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szakkollégisták szakmai életében (és ma már ez talán kissé viccesen hangzik) előbb annak volt politikai éle, hogy megírták, hogy az eszközlekötési járulék milyen szerepet játszik a vállalatok nyereségességének alakulásában, esetleg azt, hogy az értékcsökkenési leírási kulcsok aktuális mértéke és módja milyen hosszú távú hatásokkal jár a beruházási tevékenységre. Aztán – a nyolcvanas években – sokkal politikusabb, direktebb és aktívabb lett a kollégium. Az évtized elején egyre több direkt politikai jelentőségű eseményt rendeztek, majd magának a szakkollégiumi mozgalomnak a szervezésével az országos politikába is „bejelentkezett” a Rajk. A rendszerváltást követően viszont tudatos döntéssel határoztak úgy a kollégisták, hogy a Szakkollégium nem folytat intézményi szintű politizálást. De hát persze vannak olyan periódusok, amikor a tekintélyelv elutasítása, az érvek meghallgatása, „Valóság nagybátyánk” (Bereményi, már megint) leveleinek olvasgatása önmagában is politikai tett. A Rajk (szerencsére) nem tudott elszakadni attól, hogy kapcsolatban maradjon az Öreggel (mármint: Valóság nagybátyánkkal), ami segítette abban, hogy átvészelje a kollektív hipnózis éveit/évtizedeit is. És hát persze a szakkollégisták – mivel maga a szakkollégiumi életük tanította őket demokráciára – értékrendjüktől és karrierterveiktől függően maguk is feltűntek a rendszerváltás után kitermelődő legkülönbözőbb politikai erőkben. Nem egyikben vagy másikban, hanem gyakorlatilag mindegyikben.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave