2.4. Irodalmi referenciák

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További közös pont a két szöveg között, hogy mindkettőben nagyon határozott viszonyulás jelenik meg az irodalomhoz, az irodalmisághoz, a hogyan azonban jelentősen eltér: Jordi Puntí írása sokkal inkább globális színtéren játszódik, és ennek megfelelően a katalán szerző nemzetközileg ismert szerzőket idéz, mint Nabokov, Mallarmé, Yeats, W. H. Auden, illetve a leghangsúlyosabb referencia Italo Calvino, akinek egy teljes fejezetet szentel, természetesen Messi vonatkozásában. Ahogy maga Jordi Puntí magyarázza:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1984-ben, nem sokkal a halála előtt Italo Calvino író kiadott egy gyűjteményt a Harvardon tartott előadásaiból, Amerikai előadások címmel, Hat feljegyzés az elkövetkező évezred számára alcímmel.1 Calvino ebben az írásában öt olyan fogalmat jelöl meg, amelyek véleménye szerint meghatározzák majd a huszonegyedik század művészetét és irodalmát: könnyedség, gyorsaság, pontosság, képszerűség, sokrétűség. Ő sem tudhatta, de ha jobban belegondolunk, ő is Leo Messiről beszélt. (Puntí, 2020: 90)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fejezet valójában arról szól, hogy az öt fogalmat részletesebben is kifejti, mennyiben és hogyan írja le a focistát, Messit. Fordítási szempontból ezek az idézetek nem jelentettek különösebb nehézséget, hiszen csupa olyan szövegről van szó, melyeknek létezik magyar fordítása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lássunk egy konkrét példát arra, hogyan kapcsolódik a futballjátékos figurája az említett költők és írók műveihez! W. H. Auden Yeats halálakor írt verse Puntí szerint a következőképpen értelmezhető Messi kontextusában:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ami a futballpályáktól való távolmaradását illeti, és itt elsősorban a Camp Nouról beszélek, talán W. H. Auden egy verssorával tudjuk jobban megérteni, amelyben azt írja Yeatsről, ‘összeforrt rajongóival’2. A vers Yeats halálakor íródott, és biztos vagyok benne, hogy Messivel ugyanez fog történni, amikor már nem játszik többé: a Camp Nou közönsége mindig emlékezni fog rá, és ugyanúgy skandálja majd a nevét: ‘Messi, Messi, Messi’, egyrészt a boldog idők emlékére, másrészt új játékosok tehetségét dicsérik majd így. (Puntí, 2020: 224–225)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy említettem, Jordi Puntí stílusgyakorlatában a többi idézet, párhuzam is mind a világirodalom ismert szerzőivel operál, a kapcsolat pedig a hivatkozott irodalmi szöveg és Messi között minden esetben olyan explicit, hogy az további explicitációt a fordítás során már nem igényelt. Arányaiban viszonylag sok világirodalmi hivatkozás szerepel ebben a szövegben, mivel maga az alapkoncepció is az, hogy a futball világát és annak hőseit mintegy párhuzamos világot mutassa be, amely hasonló elven működik az általunk ismert valósághoz képest, mint az irodalom világa.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel szemben Egressy szövegében, amely ugyan irodalmi szöveg, fiktív és ennek megfelelően konstruált, az egyetlen ismert irodalmi referencia egy Shakespeare-idézet: A hű szolgálat önmaga jutalma (Egressy, 1999) vagyis El servei i la lleialtat que us dec són pagats en prestant-los (Egressy, 2021), idéz a Bíró, Lacikám, a Macbethből, arra utalva, hogy a partjelzőnek miért kell a bíró keze alá dolgozni (csak úgy), és ez milyen elismeréssel jár (semmilyennel). De hát, ha Shakespeare mondja, az még ebben a közegben is elég ütős érv. Ez azonban a Puntí-szövegben előforduló idézetekhez hasonlóan nem igényel fordítói stratégiát vagy döntést, nem úgy, mint a többi, a szereplők fiktív világában születő költemény. A legnagyobb kihívást a drámában a Művész becenévre hallgató II. Partjelző versei okozták. Ő azért kapta a nevét, mert abban különbözik a többiektől, hogy érzéseit költeményekben igyekszik megfogalmazni. Legnagyobb bánata a darab kezdetétől fogva az, hogy elhagyta a barátnője, Mariann, aki összeállt a Bíróval, majd a történet végén kiderül, hogy már a bírót is elhagyta, és a meccsre érkező ellenőrrel szűrte össze a levet. II. Partjelző, alias Művész két versét is elszavalja a darab folyamán, közben pedig többször arra panaszkodik, hogy neki „giccses a lelke”, és ezzel milyen nehéz együtt élni. A fordító viszont arra panaszkodhat, milyen nehéz ezekkel a Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánjáéval rokon, önjelölt költő szándékosan giccses, rontott költeményeivel megbirkózni. I. Partjelző viszont éppen arra irigykedik, hogy milyen jól ki tudja fejezni magát Művész, milyen tehetséges ebben (legalább ebben). Az első műalkotás így szól: Elmentél, elmentél, hiába várlak én már téged haza. Örökké tart nekem ez a sötét éjszaka. (Egressy, 1999) Ő maga a következőképpen értékeli a költeményét: Számolgattam a szótagot, az, mondjuk, nem jön ki, de mindegy. Nem az számít. Az érzést mondja ki.3 Ennek a versnek a fordításánál ugyan csak arra kellett figyelni, hogy ne jöjjön ki a szótagszám, ahogy az eredetiben, és hogy megmaradjon az a minimális versjelleg (ismétlés és rím), amely a Művész számára a költészetet jelképezi.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A másik versnek nevezett alkotás azonban nagyobb kihívást jelentett, egyrészt mert még hangsúlyosabb helyen, a darab legvégén olvasható, ezért különösen fontos, hogy hogyan hangzik a célnyelven. Másrészt azért, mert ebben az esetben addig erőlködik szerencsétlen partjelző, hogy verset írjon, míg maga a kognitívan felfogható értelem szinte teljesen elveszik a folyamatban. Kappanyos András Túl a sövényen című könyvében részletesen elemzi a versfordítás különböző kihívásait, ám ezekből pusztán azt tudjuk ennek a rontott versnek az esetében is értelmezni, miszerint „természetes igény, hogy a különleges státusszal felruházott (azaz verses) szöveg a fordításban is megőrizze kitüntetett jellegét, és ne olvadjon bele a próza hétköznapiságába” (Kappanyos, 2021: 105). Pár évvel korábbi fordítástudományi monográfiájában ugyanakkor az értelmetlenség fordításának nehézségeivel és lehetséges fordítási stratégiáival foglalkozik, a nyelvi rendezettség hiányának szintjei szerint. Ennek megfelelően az értelmetlenség lehet morfológiai, szemantikai, szintaktikai és logikai (Kappanyos, 2015: 260). Lássuk, milyen típusú értelmetlenséggel találkozunk a művészlélek partjelző összegző versében, melynek megszületését folyamatában követhetjük. Az alábbiakban rendezői utasítás és a szereplő megjegyzései nélkül, csak a költemény különböző fázisait sorolom fel:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. „Volt szép virág, szerelemjósda. De már nem kell a sóska.”
  2. „Volt szép virág, szerelemjósda. De már nem kell a hervadt sóska.”
  3. „Nem kell nekem, mert rossz. Ócska. Sóska. Sóska. Sóska. Sóska.”
  4. „Nem kell nekem. Vacak, ócska. Sóska. Sóska. Sóska. Sóska.” (Egressy, 1999, III. felv.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A vers egyes számú attribútuma a rím, főleg egy botcsinálta költő esetében, valamint adott a címbeli sóska, és az azzal rímbe állított rögtönzött szóösszetétel, a szerelemjósda, ami minden bizonnyal a szerelem jóslatára, ígéretére utal, és azért lett jósda, mert arra rímel a különleges kapcsolatot és a jó munka jutalmát képviselő sóska. A sóska azonban hamarosan hervadt lesz, mint a szerelem vagy a virág (vagy mindkettő), majd a következő lépésben eltűnik, illetve összeolvad a két alany, a nő és a sóska, kiegyenlítődik azonban a szótagszám, ami korábban sehogy sem akart kijönni. És ezzel valamelyest helyreáll a világ rendje. Hasonló logika mentén kellett haladni a fordítás során is, bár a szótagszámok nyelvszerkezeti okok miatt nagyobbra nőttek az egyes sorokban, a többi kitételnek hosszas formálgatás után sikerült megfelelni. Egyelőre papíron, de bízom benne, hogy a közeljövőben katalánul is hangzó, színpadi szöveg lesz belőle.4
1 Italo Calvino, Amerikai előadások. Hat feljegyzés az elkövetkező évezred számára. Fordította Szénási Ferenc. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1998.
2 W. B. Yeats emlékezete. Somlyó György fordítása.
3 M’has deixat, m’has deixat, t’espero a casa en va. Aquesta fosca nit se’m fa eterna. (Egressy, 2021)
4 1. „Hi havia flors i endevinetes. Però ja no vull més bledes.” 2. „Hi havia flors fresques, amor, i endevinetes. Però ja no en vull, de les podrides bledes.” 3. „No en vull més, estan podrides. Dolentes. Les bledes. Bledes. Bledes. Bledes. Bledes.” 4. „No la vull més. Ja no en vull més. És dolenta. Són dolentes. Bledes. Bledes. Bledes. Bledes.” (Egressy, 2021, III. felv.)
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave