2.4. A vezetőség szerepe a szervezeti tudás alakításában

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Egy szervezet életében a vezetőség egyfajta hajtóerő. Egyrészt feladata és célja a kollektív erőforrások mozgósítása, azok facilitálása a szervezeti célok elérése érdekében, másrészt szerepe kiemelt a szervezeti vízió formálásában, a szervezet értékeinek alakításában is. Mindezek alapján, a vezetőség nagymértékben képes befolyásolni azt, ahogyan az előbbieket (célok és értékek) a szervezeti tagok felismerik (Kahren–Fürauff, 2018).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A szervezeti tudás létrehozásának ösztönzése szempontjából, Kahren és Fürauff (2018) alapján, a vezetőség több területre hathat. Az egyik elem a motiváció, azaz annak ösztönzése, hogy a szervezeti tagok internalizálják a közös célokat és törekedjenek azok elérésére. Az internalizált célok mögött kiemelt a közös szervezeti értékek, normák rendszere, ami legalább annyira kapcsolódik a szervezeti kultúra alakításához, mint a szervezeti tudás létrehozásához. Egy további terület a lehetőségek biztosítása, vagyis a kívánatos eredmények elérését segítő helyzetek megteremtése. Ezeket a vezetés – többek között – a szervezeti tudásvízió kialakításával képes elérni, vagyis, ha a vezetőség megfogalmazza, hogy mit tekint az adott szervezetben tudásnak, ha tudatosan formálja azt, hogy a szervezetnek a jövőben milyen tudásra van szüksége és az miképpen jöhet létre (Kahren–Fürauff, 2018). Nonaka és Toyama (2005) modellje alapján a tudás létrehozásának, keletkezésének forrása a szervezeti tagok közötti interakció, ami magasfokú elköteleződést igényel a tagok részéről (nem csak egy szűk „elit” rétegtől). Ahhoz, hogy ez sikeres lehessen, kulcs lehet a middle-up-down megközelítés (Nonaka–Toyama, 2005; Nonaka et al., 2006), amikor is a „középvezetők” konkrét koncepciókká alakítják a szervezeti víziót és megteremtik a tudás keletkezésének feltételeit. Fontos kiemelni, hogy a középvezetők szervezeten belüli szerepe nagymértékben függ az adott szervezet méretétől és kultúrájától, és különösen a társadalmi kontextustól, azaz a felső szint delegáló, a középszint felelősségvállalási képességétől, a lehetőségek és korlátok határai közötti mozgástértől.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Nonaka és Toyama (2005) modelljében a szervezeti tudás keletkezésének folyamata egy dialógus (a tacit és az explicit tudás között). A tudás keletkezése lényegében az emberek és a szervezeti struktúrák közötti folyamatos interakció eredménye (melyeken keresztül a tacit tudás explicitté válik). Az explicit természetű tudás objektív, kodifikálható, nem személyhez kötött, kontextusfüggetlen, könnyen megosztható (például adatok, dokumentumok segítségével), míg a tacit természetű tudás nem kodifikálható, szubjektív, személyes, kontextusfüggő, nehezen megosztható, leginkább a személyes cselekvésben, tevékenységben, rutinokban, intuíciókban, ki nem mondott mentális modellekben ragadható meg (a személyes elköteleződésekben, nézetekben, értékekben és érzelmekben gyökerezik). Annak megértéséhez, hogy hogyan keletkezik a szervezetekben tudás, Nonaka és Toyama (2005) egy háromelemű modellt javasol, melynek összetevői (fókuszai): (1) a tudás teremtésének folyamata (SECI-spirál), (2) a teremtés megosztott kontextusai (Ba), és az ezek alapján (3) létrejövő „tudásvagyon” (soft vagy hard). Nonaka és Toyama (2005) modelljében a tudás természete kapcsán megjegyzi, hogy a tudás nem tárgyiasítható, interakciókban létezik, értelmezési keretet igényel és a tevékenységekhez kapcsolódik és azokon keresztül jön létre. A tudás keletkezése/létrehozása pedig csak akkor történik, ha mind a négy folyamat (szocializáció, externalizáció, kombináció, internalizáció [SECI-spirál]) szervezetileg irányított, hogy folyamatos körforgás legyen. A keletkező tudás kontextusa Nonaka és Toyama (2005) elnevezésében a Ba (tér és idő), ami lehet mentális (tapasztalat, érték, nézet), fizikai (iroda, könyv, termék), virtuális (adatbázis, internet) természetű, vagy kialakulhatnak szervezeti rutinok a tudás létrehozására.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tudás keletkezésének előmozdítása érdekében a vezető szerepe (Nonaka et al., 2006):

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • a vezetői (tudás)vízió kialakítása (mindset);
  • a tudásvagyonok fejlesztésének és megosztásának támogatása;
  • a BA-k megteremtése és összekapcsolása.
  • A vezető egy szerepmodell is (személyes példaadás) és célja a tagok felelős helyzetbe hozása (empowerment);
  • a tudás keletkezésének folyamatos fenntartása (vö. SECI).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tanulmány korábbi részében már utaltunk rá, hogy mind a tanuló szakmai közösségek működését, mind a szervezeti tudás létrehozását elősegíti és ösztönzi, amennyiben a vezetői feladatok és tevékenységek megosztottak, a középvezetők pedig aktív szerepet töltenek be az értékek és célok közvetítésében. Az alábbi táblázat (1. táblázat) részletesen is mutatja, hogy a megosztott, illetve a centralizált vezetési dimenziók esetén milyen szervezeti folyamatok és tudás erősödik fel inkább a szervezetben (Kahren–Fürauff, 2018). A vezetői szerepek és feladatok megosztása esetén optimálisan a tagok között spontán formában alakul ki az együttműködés, a hatalmi szerepek és hierarchia pedig rugalmasan alakítható, ami segíti az értékek és célok belsővé tételét a tagok között. A rugalmas struktúra változatos készségek és tudáselemek megerősítését segíti majd (mivel változtatható és megosztott a vezetői szerep), ami a fejlődésre is optimálisan hat, sokféle készség és tudás megerősödhet a szervezetben szemben a centralizált vezetés esetén, ahol egy statikus, hierarchikus viszonyrendszer erősen szelektál a tudás és készségek között.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. táblázat: A vezetési dimenziók hatása a szervezeti tudás keletkezésére (von Krogh, 2012, in Kahren–Fürauff, 2018 alapján)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A centralizált vezetés kapcsán gyakran felmerül a karizmatikus vezető képe (Weber, 1996; Bass, 1999), aki személyes képességeivel és karakterével ösztönzi a szervezet tagjait a cél elérése érdekében és az emberek engedelmességére hagyatkozik. Ezzel szemben a neokarizmatikus értelmezés a vezető személyes tulajdonságai helyett a követést kiváltó magatartást hangsúlyozzák, azaz a szervezet tagjai számára a vezető által képviselt célok és kultúra a hiteles, ezért köteleződnek el (Nye, 2010). A követést a beosztottak problémamegoldó képességének teret engedő, megosztott vezetésfelfogás és az ehhez szükséges kompetenciafeltételek váltják ki. Abban a szervezetben tud a neokarizmatikus vezetés hatékony lenni, ahol a tagok kisebb, szorosabban összefüggő csoportokban dolgoznak, és képesek az önálló problémamegoldásra (Bakacsi, 2019).
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave