A koszorúér-betegség vagy koronáriabetegség (angol nyelven: coronary artery disease, CAD), vagy iszkémiás szívbetegség (ISZB) a szívet oxigénnel és tápanyagokkal ellátó koszorúerek beszűkülésének és elzáródásának patológiás folyamata („érelmeszesedés”). A folyamatot az orvostudomány ateroszklerózisnak nevezi, amely a görög athērē (kásás anyag, zabkása) és a sklērōsis (megkeményedés) szavakból tevődik össze. A folyamat már fiatal felnőttkorban, az úgynevezett „zsíros csíkkal”, az artérián belüli körülírt lipidlerakódással elkezdődhet.

 

 

A kor előrehaladtával (bár az életkori hatás nem törvényszerű) és főképp egyéb (biológiai, életmódbeli, pszichoszociális) tényezők hatására azonban a szívet ellátó koszorúerek belső falán a vérben keringő lipoproteinek, azaz vérzsírok (koleszterin és triglicerid) lerakódásokat, úgynevezett ateroszklerotikus plakkokat hoznak létre. A jelenleg elfogadott elmélet szerint az ateroszklerózis folyamatát az endothelium (érbelhártya; az artériák belső felszínét borító hámszövet) sérülése vagy diszfunkciója indítja el, amely aztán különböző gyulladásos reakciókat is okozva vezet el az érfal megvastagodásához és klinikailag veszélyes plakkok képződéséhez. Az érfalba ilyen módon került zsírok (amelyek még puha halmazt alkotnak, lásd az athera szó jelentése) már kalcium megkötésére is képesek (innen a magyar köznyelvben használt érelmeszesedés kifejezés), amely megkeményítve e plakkokat rugalmatlanná teszi az érfalat. A folyamat igen lassú (a plakkok kialakulása általában a negyvenes, ötvenes évek környékére tehető), észlelhető tünetekkel pedig akkor jár, amennyiben a szűkület már 70% körüli – ekkor a szívizomban vérellátási zavar, oxigénhiány lép fel.