A koszorúér-betegség három, itt ismertetett kezelési módjának hatékonyságát tekintve elmondható, hogy mind a CABG, mind a PTCA hosszabb távú túlélést biztosít, mint a gyógyszeres kezelés, [1] azonban a két sebészeti beavatkozás között nincs jelentős különbség a 10 éves túlélési arány tekintetében. [5] A gyógyszeres kezelést és a PTCA-t összehasonlítva elmondható, hogy a katéteres értágítás jelentősen javítja az anginás tüneteket, a beteg terhelhetőségét, valamint a gyógyszerelés szükségét is csökkenti. A PTCA-n átesett betegek 1-2%-a esetében a beavatkozás során kialakuló akut elzáródás miatt azonnali CABG-műtét válhat szükségessé. A sztentek megjelenésével jelentősen mérséklődött az erek újraszűkülésének (resztenózis) gyakorisága (a csak ballonos tágítás esetén 30–60%-os, míg sztent beültetése esetén 15–30%-os valószínűségről számolnak be a tanulmányok), ám a resztenózis valószínűsége PTCA esetén még mindig nagyobb, mint CABG után (hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy a visszaszűkülés eseteinek csak mintegy 10%-ában mutatható ki olyan súlyos szűkület, amely ismételt katéteres tágítást igényel). CABG-műtét után – összehasonlítva a katéteres beavatkozással – az anginás tünetekben is nagyobb mértékű csökkenés várható, ám a koszorúér-áthidaló műtét után a beavatkozáshoz kapcsolódó agyi-érkatasztrófák (stroke) gyakorisága valamivel nagyobb, mint a katéteres értágító beavatkozások után (1,2%, illetve 0,6%). [6]