A Women’s Health Initiative tanulmányban [121] több mint 97 000 nő vizsgálata alapján megállapították, hogy a vonásszintű optimizmus magasabb értékeivel jellemezhető személyek körében jelentősen kisebb volt a koszorúér-betegség, illetve a kardiális és bármilyen okból eredő halálozás előfordulása, mint az alacsony értékkel jellemezhető személyek esetében. Az optimizmus a jó dolgok – inkább, mint a rosszak – általános elvárásaként határozható meg, [121] és általános védőtényezőnek tekinthető mind a lelki, mind a szomatikus egészség vonatkozásában. Az összefüggés hátterében állhatnak közvetlen fiziológiai folyamatok (például az ateroszklerotikus folyamat lassabb volta optimista személyeknél), [122] és közvetett útvonalak egyaránt (az optimizmus feltételezhetően összefügg az egészségre kedvezőbb viselkedésekkel, [121] és jó előrejelzője a pozitív irányú életmód-változtatás nak). [123] Az optimista személyek (összehasonlítva a pesszimistább elvárásokkal jellemezhető egyénekkel) általában egészségesebben küzdenek meg a nehézségekkel (például jellemzőbb rájuk a problémafókuszú megküzdés, ha lehetséges, ugyanakkor a kontrollálhatatlan helyzetekben könnyebben fogadják el a nem megváltoztatható körülményeket), és erősebb társas kapcsolatokat alakítanak ki (például konstruktívabb problémamegoldás jellemzi őket konfliktushelyzetekben). [121] Továbbá általánosságban elmondható, hogy az optimális mértékben1 optimista személyek – a pozitív érzelmi állapotok információfeldolgozásra gyakorolt serkentő hatása folytán – pontosabban, reálisabban észlelik az adott (például az egészségüket fenyegető) helyzetet, és e téren is hajlamosabbak az aktív, problémafókuszú megküzdési stratégiák alkalmazására. [124]

További tényezőként említhető a pszichés jóllét. A pozitív pszichés vagy pszichológiai jóllét átfogó tényezőként magában foglal számos indikátortényezőt és elemet, mint például az életcélok megléte, a személyes növekedés megtapasztalása, a pozitív érzelmek jelenléte, az önelfogadás, az élettel való elégedettség érzése, a boldogság, illetve a korábban említett optimizmus is. Összefoglaló tanulmány [126] szerint a pozitív pszichés jóllét következetesen protektív tényezőnek bizonyul a szív- és érrendszeri betegségekkel szemben, a kardiális események előfordulásának kisebb kockázatához vezetve, és e hatás egyéb rizikófaktorok hatásától függetlenül érvényesül. A kutatási eredmények alapján a kapcsolatot jelentős mértékben közvetítheti az egészséget védő magatartások (például a rendszeres zöldség- és gyümölcsfogyasztás, illetve az elegendő mennyiségű alvás) gyakoribb, és az egészséget károsító viselkedések (például dohányzás és alkoholfogyasztás) ritkább előfordulása, ami jellemzőbb a pozitív pszichés jóllét magasabb értékéről beszámoló személyekre. Megemlítendő ugyanakkor emellett, hogy a pozitív pszichés jóllét magasabb szintjével jellemezhető személyek feltételezhetően kevesebb és kevésbé intenzívebb stresszt tapasztalnak meg (hangsúlyozandó e helyütt a stressz szubjektív észlelésének és értékelésének szerepe, amiről az V.3.1.3.2. és a VI.4.4. fejezetekben részletesen is szó esik majd), valamint, hogy e pozitív pszichés állapotok a megtapasztalt stressz kapcsán is csillapító (puffer) hatást tölthetnek be. Ezek mellett feltételezhetők továbbá egyéb, biológiai útvonalak is, amelyek a neuroendrokrin és az immunrendszer közvetítésével – többek között – az ateroszklerotikus folyamat ütemének csökkenéséhez, a vérnyomás alacsonyabb mértékéhez, bizonyos gyulladásos markerek (például interleukinek, C-reaktív protein) kisebb koncentrációjához, vagy akár a lipidanyagcsere egészségre kedvezőbb folyamataihoz (például a szérumkoleszterin-koncentráció csökkenéséhez) vezethetnek a pozitív pszichés jóllét emelkedett szintjével jellemezhető egyének körében. [126]

Követéses vizsgálatok [127] eredménye szerint továbbá az érzelmi vitalitás (amely az energikusság érzését, a pozitív jóllétet és a hatékony érzelemszabályozást foglalja magában) magasabb szintjével jellemezhető személyek jelentősen kisebb kockázatnak voltak kitéve a koszorúér-betegség kialakulására és a bármilyen okból bekövetkező halálozásra vonatkozóan, mint az emocionális vitalitás alacsony értékéről beszámoló személyek. Az emocionális vitalitás egyik jelentős védőhatása, hogy a benne foglalt tényezőkkel képes lehet mind a pszichés panaszok, akár zavarok, mind a nem megfelelő érzelemszabályozásból fakadó nehézségek negatív hatását mérsékelni, kiküszöbölni. Az emocionális vitalitás az optimizmushoz hasonló, ugyanakkor attól különálló fogalom, amely számos úton hathat a koszorúér-betegségek kialakulására és lefolyására. Egyfelől mérsékelheti a betegségre való sérülékenységet közvetlen, biológiai útvonalakon (például a szívműködést paraszimpatikus hatással szabályozó – többek között vérnyomást csökkentő – vagus tónus fokozásán keresztül), valamint serkentheti az egészségre kedvező viselkedéseket (például a testmozgást) is. Lévén, hogy az emocionális vitalitás az egyén stabil jellemzőjeként értelmezhető, e hatások, akár a fiziológiai, akár a viselkedéses dimenziót tekintve, az egyén életében hosszantartó módon és halmozódva jelenhetnek meg és járulhatnak hozzá a jobb testi-lelki egészségi állapothoz. [127]

A fentebb ismertetett mechanizmusokon túl feltételezhető, [128] hogy a pozitív érzelmek és a halálozási kockázat közötti fordított kapcsolatot legalább részben a stressz-puffer hatás magyarázza (kiemelten például az emocionális vitalitás esetén is), [127] amely szerint a pozitív állapotok a nehezített, stresszteli életkörülmények potenciális negatív hatásának csökkentésén keresztül segítik az egészség megőrzését, miközben csökkentik a negatív érzelmi-hangulati állapotok (például a depresszió) megjelenésének valószínűségét is. [127] Hasonlóképp valószínűsíthető, hogy a pozitív érzelmek átélése a kardiovaszkuláris rendszer gyorsabb és hatékonyabb helyreállását (például a vérnyomás és a pulzus csökkenését) segítik a stresszel vagy feszültséggel teli helyzetek megtapasztalása után. [126, 129]