Bevezető

Introduction

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Lamm Vanda

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

az MTA rendes tagja, kutatóprofesszor emeritus

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézet, Budapest

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar, Győr
 
Összefoglalás
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya 2022. november 23-án interdiszciplináris konferencia keretében tárgyalta az ukrajnai háborút és annak várható következményeit. Az előadók világpolitikai összefüggésben elemezték az orosz–ukrán konfliktust, s választ kerestek arra, hogy a háború miképpen érinti a jövő gazdaságát, a világ és hazánk biztonságpolitikai helyzetét, napjaink nemzetközi jogrendjét, a háborús bűncselekményekért való felelősségre vonási lehetőségeket, valamint a háborús dezinformáció és propaganda szerepét az ukrajnai háborúban.
 
Abstract
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

On 23 November 2022, at an interdisciplinary conference the Section of Economic and Legal Sciences of the Hungarian Academy of Sciences discussed the Ukrainian war and its anticipated consequences. The speakers at the conference analysed the Russian-Ukraine conflict in world political and economic context, the world and Hungary’s security perspectives, the influence of the conflict on contemporary international legal order, the possibilities to prosecute the perpetrators of war criminals, and the role of disinformation and propaganda in the war against Ukraine.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Kulcsszavak: orosz–ukrán háború, posztszovjet államok, uti possidetis elve, 1853–1856-os krími háború
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Keywords: Russian-Ukrainian war, post-Soviet states, principle of uti possidetis, 1853-56 Crimean War
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.184.2023.9.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az immár több mint egy éve tartó orosz–ukrán háború, a II. világháború óta a legsúlyosabb fegyveres összeütközés Európa területén, területszerző rablóháború, amelyet egy nagyhatalom, az ENSZ Biztonsági Tanácsának egy állandó tagja indított egy független, szuverén állam ellen. A putyini Oroszország a Szovjetunió területeit és szuperhatalmi státusát szeretné visszaszerezni, teszi ezt úgy, hogy semmibe veszi, és felrúgja napjaink nemzetközi jogrendjének alapvető fontosságú szabályait, olyan normákat, amelyek létrejöttében a mai Orosz Föderáció elődállama, a Szovjetunió meghatározó szerepet játszott, sőt, a normák egy részének megalkotását maga a Szovjetunió szorgalmazta.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mostani háború a Krím 2014-ben történt annektálásával vette kezdetét, s bár az Európai Unió, az Egyesült Államok, Kanada és más államok már 2014-től Oroszországgal szemben bevezettek bizonyos gazdasági szankciókat, a jogsértés felett a világ közvéleménye talán túlságosan könnyen tért napirendre.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mind a Krím 2014-ben történt annektálása és a kelet-ukrajnai szakadár régiókba „önkéntesek” küldése, a szakadárok támogatása, a Luhanszki és Donyecki Népköztársaságok elismerése, mind pedig a 2022. február 24-én indított „különleges hadművelet” súlyosan sérti az Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartására vonatkozó orosz vállalásokat, és ellentmond a határok sérthetetlensége szabályának, amelyet a Moszkva számára annak idején oly fontos 1975-ös Helsinki Záróokmány tartalmazott. Hasonlóképpen ellentmond az uti possidetis juris szokásjogi szabályának, amely szerint a „megörökölt” határok nem változtathatók meg. E tétel eredete a 19. század első harmadára nyúlik vissza, s alkalmazásra került a 20. század közepén a volt gyarmati területek függetlenné válásakor, majd pedig a század utolsó évtizedében a Szovjetunió és Jugoszlávia felbomlásakor, valamint Csehország és Szlovákia szétválásakor. Az uti possidetis értelmében a gyarmati területek közötti közigazgatási határok, illetve a szövetségi államok közötti korábbi határok fennmaradnak és államhatárokká válnak. Ez a szabály mindenkor a határok stabilitását szolgálta, legyen az volt föderatív államalakulat tagállamainak határa, vagy gyarmati időkből megörökölt közigazgatási határ, s kifejezi azt, hogy később a határok megváltoztatásának nincs helye.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Orosz Föderáció az elmúlt két évtizedben arra törekedett, hogy a posztszovjet térség államait minél inkább befolyása alá vonja, hol gazdasági unióról, hol katonai együttműködésről szóló szerződések keretében, nem is beszélve a helyi fegyveres konfliktusok szításáról és a háborúkról. Az orosz birodalmi törekvéseknek Ukrajna próbált ellenállni, s – a belső politikai csatározások függvényében – megtorpanásokkal ugyan, arra törekedett, amit a három balti államnak sikerült elérnie, nevezetesen, hogy az Európai Unió és a NATO tagja legyen. Kétségtelen, a balti államok több szempontból is kedvezőbb helyzetben voltak, mint Ukrajna, egyebek között azért is, mert ezek az államok a két világháború között önálló, független államok voltak. A Szovjetunió megszűnésekor a három balti állam esetében 1940-ben erőszakkal elvett szuverenitásuk helyreállítása történt, s éppen ezért ezek az államok nem tekinthetők a Szovjetunió utódállamának. Ukrajna azonban 1991-ben több évszázados orosz/szovjet uralom után nyerte el önálló állami létét, s nagyon is próbált a függetlenség adta lehetőségekkel élni. Ukrajnának a nyugati államokhoz való közeledése kapcsán többen leírták és elmondták, hogy Oroszország biztonsági aggodalmai jogosak, s az orosz vezetés is nemzeti érdekeire hivatkozik. Erre csak azt lehet válaszolni, hogy Ukrajnának viszont szuverén és független államként joga van arra, hogy ahhoz a szövetségi rendszerhez, hatalmi csoportosuláshoz csatlakozzon, amely nemzeti érdekeinek jobban megfelel.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ukrajnai háború világpolitikai következményei ma még beláthatatlanok. Bármi legyen is ennek a háborúnak a kimenetele, az a nemzetközi kapcsolatokban, a világgazdaságban, a NATO és az euroatlanti térség biztonságpolitikájában alapvető változásokat hoz, amelyeknek a következményeit még nem látjuk. Egy biztos, a nagyhatalmak együttműködésén nyugvó, a második világháború utáni világrend súlyosan megsérült, és csak találgatni lehet, hogy helyreállítható lesz-e, vagy pedig a sérülések kijavíthatatlanok.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Maga a háború megindítása eleve Oroszország elszigetelődését hozta magával, s ezt növelték az Oroszországgal szembeni szankciók. Az izoláltságot csak fokozzák azok az orosz lépések, amelyek abban nyilvánulnak meg, hogy Oroszország felmondott több fontos nemzetközi szerződést, így 2022. március 16. óta nem tagja az Európa Tanácsnak, 2022. szeptember 16. óta pedig nem részese az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Ez utóbbi lépés azt jelenti, hogy Oroszország a saját állampolgárait fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy emberi jogaik megsértése esetén nemzetközi bírói fórumhoz fordulhassanak. Oroszország felmondta továbbá az utolsó, még hatályban lévő orosz–amerikai nukleáris fegyverkorlátozási szerződést, a START-II egyezményt, amely korlátozta a stratégiai fegyverek számát, és két fázisban történő leszerelésükről rendelkezett.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mostani orosz–ukrán háború sok szempontból emlékeztet az 1853–1856-os krími háborúra, amelyet a magyar szabadságharcot leverő I. Miklós cár Oroszországa indított 1853-ban a gyengülő Oszmán Birodalom ellen, a Balkán és Délkelet-Európa irányába való terjeszkedés jegyében. Oroszország ellenében Franciaország, Nagy-Britannia és a Szárd–Piemonti Királyság a törököket támogatta, kezdetben korszerű fegyverekkel, majd pedig a törökök oldalán beléptek a háborúba. A majd három évig tartó súlyos harcok után, amelyben közel egymillió ember vesztette életét, végül 1856-ban Oroszország kénytelen volt aláírni a számára igen kedvezőtlen és az orosz terjeszkedéseknek gátat szabó 1856-os párizsi szerződést. A 19. században, a krími háború idején a törökök és három európai állam lépett fel Oroszországgal szemben. A 21. század első harmadában az Európai Unió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és más államok óriási összegekkel és fegyverrel segítik Ukrajnát, és a 2022. február 24-i orosz támadás után mindössze öt nappal az ENSZ 193 állama közül 141 az orosz agressziót elítélő határozatot szavazott meg,1 kifejezve azt, hogy fegyveres területszerzésre a 21. században nem kerülhet sor, s ilyen akciók nem tolerálhatók.
1 Az Ukrajna elleni orosz agressziót számos más nemzetközi szervezet is elítélte, így – mások mellett – az Európai Unió, az Európa Tanács, a NATO, a Gazdasági Együttműködés Szervezete, az Amerikai Államok Szervezete, az Északi Tanács, a Nyugat-afrikai Államok Közössége.  
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave