Hajnáczky Tamás (szerkesztő): A cigányzene és a zenész cigány alakváltozásai

Történelmi, társadalmi és kulturális metszetek a 19–20. századból

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Beck Zoltán

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

PhD, adjunktus

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Pécs
 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

DOI: 10.1556/2065.185.2024.2.16
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

 
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gyakorta kezdődnek recenziók, könyvismertetők akként, hogy hiánypótló munkáról van szó, melynek megjelenése okán örvendezünk. Ez részben így van – a hiánypótló megjelenés és az öröm –, részben pedig inkább retorika, melyben elkerülhetővé válik az, hogy a recenzens maga kritikával illesse a megjelent munkát, azaz valójában önmagát menti fel a kritikai olvasás alól. Ráadásul egy olyan szűkös tudományos mezőben, amilyen a romákról, cigányokról való elbeszélések diskurzustere, végtére is a szerzők javarészt ismerik egymást, követik egymás munkáit, még akkor is, ha különböző diszciplínákhoz kapcsolódnak. Az aktuális tanulmányok tehát legalább annyira az aktuális kötetnek, mint a szerzői életműveknek a kontextusában olvasódnak – Dupcsik Csaba, D. Magyari Imre, Müllner András, Bálint Péter, Nagy Pál vagy éppen a szerkesztő, Hajnáczky Tamás szövegei minimálisan ilyenek. Ráadásul alighanem inkább volna leértékelése a könyvnek az, ha egyetlen értékeként a hiánypótlást ismernénk fel, ugyanis azt remélem, ez a több mint félezer oldal a romákról, cigányokról való (kultúra)tudományos elbeszélések szövegterének fontos, megkerülhetetlen kötetévé válik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ha máshonnan indulok – immár a keménytáblás borítón belülről, hirtelen szinte feleslegessé válik a recenzens részletező leírása, ami a könyv kétségtelen előnye. Hajnáczky Tamás előszava pontos, kellőképpen részletező mind a tanulmánykötet keletkezéstörténete, mind céljai, mind szerkesztési szempontjai, mind tematikus csomópontjai tekintetében. Ha a szerkesztői szándékot vetem össze a kötet tanulmányaival, valóban alapvetően történeti, és egyszerre kritikai szemléletű írások gyűjteményéről van szó. Szerencsésnek tartom azt a szerkesztői megfontolást is, hogy a tematikus és/vagy diszciplináris határbontást oly módon tette meg, hogy a fejezetek címei inkább afféle metaforák, így a szövegek egymásra olvashatósága nem kívülről, a szerkesztői intenció direktségében kikövetelt, a szövegek szabadon átbeszélhetnek a fejezethatárokon, amire számos példát találunk – megjegyzem, nem csupán azért, mert mondjuk a történelmi idő egybeesik, vagy feltételezett linearitása folytatólagosságot sejtet két munka között. Szóval ezek az összejátszások izgalmas lezáratlanságot eredményeznek az egyes tanulmányok esetében. Megkockáztatom, szinte mindegyik tanulmány a közösségi identitástörekvések, reprezentációk és konstrukciók körül forog, legyen az zenei-műfaji oppozícióba rendezett (mint Lengyel Emese Mert a dzsessz csak flört, a cigányzene az igazi szerelem című tanulmányában), vagy az irodalmi reprezentációk felől elbeszélt (D. Magyari Imre szélesre húzott szépirodalmi látképe a két világháború közötti időszakról), vagy éppen családtörténetként keretezett, mint Müllner András elemzése. Innen nézve különösen érthető tehát, hogy a fejezetek nem éles határokkal elválasztottak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel együtt néhány tanulmány kötetbe kerülését nehezebben tudom érvelni, miközben önmagukban persze izgalmas írások. A Ráduly Mihály recepcióját feldolgozó dolgozat (Wagner Sára A modern zenész ismérve) legfeljebb annyiban illeszkedik a kötetbe, hogy a kiváló muzsikus cigány, roma családból származik, ám ehhez kapcsolódóan nem reflektál a tanulmány ennek kibeszéletlenségére, hangsúly nélküliségére a nyilvános reprezentációkban, szóval a tanulmány kötethez való viszonya marad reflektálatlan. Kissé fókuszálatlan – megint csak hangsúlyozom, ahogy az előbb is, nem a tanulmány, hanem a kötet egésze felől nézve – Bálint Péter egyébként élvezetes elemzése (A három muzsikus cigány), mert végtére is nem a cigány zenész alakváltozásaihoz, sokkal inkább a két mesemondó narratív pozíciójának, kelléktárának, világállításának megértéséhez járult hozzá. Végül, egyáltalán nem értem azt a szerkesztői álláspontot, amely Miskolczy Ambrus esszéjét (A Varázsfuvolától a Cigányiászig) a kötetbe hívta – mivel nem a kötet által meghatározott keretekben mozog, egyszerűbben: nincs szó benne „cigányzenéről”, „zenész cigányról”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összességében nagyívű, a diszciplinaritás és a tematika tekintetében is szélesre húzott kötet A cigányzene és a zenész cigány alakváltozásai, amely változatos módon, változatos eszköztárral az önértelmezések és a Másik értelmezéseinek nyilvánosságtereit járja be a 19. század közepétől szinte máig.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(Hajnáczky Tamás szerkesztő: A cigányzene és a zenész cigány alakváltozásai. Történelmi, társadalmi és kulturális metszetek a 19–20. századból. Budapest: Gondolat Kiadó, 2023, 557 o., ISBN 9789635564385)
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave