Az EUTF-fel foglalkozó publikációkat egyrészt a CONCORD weboldalán, másrészt huszonöt transznacionális tagszervezete fő nemzetközi weboldalain kerestük. Az EU-tagállamok nemzeti szintű NGDO ernyőszervezeteit, valamint a transznacionális hálózatok nemzeti szintű weboldalait kihagytuk a keresésből, mivel ezek alapvetően nemzeti kormányaik felé végeznek lobbitevékenységet, és nem az EU felé. Az egyes weboldalakon egyrészt az általános keresőfunkciót, másrészt a publikációs adattárak keresőfunkcióit használtuk, a következő három kulcsszóval: „Africa”, „migration” vagy „trust fund”. A keresést a 2015 és 2020 közötti időszakra szűkítettük, és csak olyan dokumentumokra koncentráltunk, amelyek explicit módon foglalkoznak az EUTF-fel (nem csupán általánosságban a fejlesztés és a migráció kapcsolatával).

Keresési stratégiánk révén több, mint 500 találatunk lett, ami jól mutatja, hogy mennyire foglalkoztatta az NGDO-kat a migráció kérdése. Az 500 dokumentumot átnézve, a duplikációk és az EUTF-et nem említők kiszűrése után azonban mindössze harminc maradt. Ez azt jelzi, hogy az NGDO-k szívesebben beszélnek a migrációról általánosságban, anélkül, hogy az EU hozzáállását részletekbe menően elemeznék vagy kritizálnák. Nem meglepő módon a CONCORD mint kimondottan érdekérvényesítéssel foglalkozó szervezet adta ki a legtöbb, EUTF-fel foglalkozó anyagot. Az Oxfam szintén nagyon aktív volt az EUTF bírálatában, illetve a téma megjelent még a Caritas, az Islamic Relief és a Solidar publikációiban is, de kevésbé hangsúlyosan. Meglepő módon az EUTF azonban egyáltalán nem volt jelen a többi nagy NGDO-hálózat kommunikációjában. A harminc dokumentumból négy volt hosszabb, elemző jellegű jelentés, amely kimondottan az EUTF-fel foglalkozott (CONCORD, 2015; CONCORD, 2018; Oxfam, 2017; Oxfam, 2020a), míg a többi viszonylag rövidebb sajtóanyag vagy szakpolitikai ajánlás. Mind a harminc dokumentumot részletesen elolvastuk, és kvalitatív megközelítésben beazonosítottuk a fontosabb narratívákat.

A dokumentumok elemzéséből kiderül, hogy az NGDO-k súlyos kritikákkal illették az EUTF-et és tágabban az EU migrációkezelési gyakorlatát. Az NGDO-k fő narratívája szerint az EUTF az EU önérdekeit szolgálja, a globális szegények érdekeinek kárára. A CONCORD úgy érvelt, hogy a határellenőrzés és a biztonsági szempontok aláássák az EU globális fejlesztési céljainak elérését, főként a szegénység csökkentését és az emberi jogok védelmének előmozdítását (CONCORD, 2015). Az NGDO-k az EUTF-et olyan eszköznek látták, amelyek célja az Európába érkező migráció elfojtása gyors projektekkel, amelyek ellentétesek az uniós fejlesztéspolitika Lisszaboni Szerződésben lefektetett céljaival (CONCORD, 2018). Az EUTF elmosta a határvonalat a fejlesztés – amelynek célja a szegények támogatása – és a biztonsági projektek között, ahol a határellenőrzés és az emberi mozgás megállítása a cél (Oxfam, 2016). Az EUTF az európai választók felé küld politikai jelzéseket, és figyelmen kívül hagyja a fejlesztési célokat (CONCORD, 2018). Az NGDO-k érvei szerint az EU olyan mértékben csak saját érdekeit nézte, hogy még attól sem riadt vissza, hogy az emberi jogokat szisztematikusan megsértő rezsimeket is támogasson a migráció csökkentése érdekében (Oxfam, 2016; Caritas, 2016). Ezek a kritikák nemcsak az EUTF kimondottan migrációkezelő projektjeivel kapcsolatban fogalmazódtak meg, hanem az EU által a recipiensek felé támasztott feltételekkel kapcsolatban is. Az NGDO-k véleménye szerint az EU-s segélyek szigorúbb határellenőrzéshez és migrációs együttműködéshez kötése az EU szűk látókörű és rövid távú önérdekeit tükrözi (Caritas, 2017; CONCORD, 2015; Oxfam, 2015). Az EU már említett Új Partnerségi Keretegyezménye formális feltételül szabta harmadik országok számára a migrációs együttműködést. Ez a kezdeményezés sok kritikát kapott az NGDO-közösségtől, nem utolsósorban egy 109 szervezet által aláírt, az Európai Tanácsnak címzett nyílt levél formájában (Joint NGO Statement, 2016). Ez a levél arra kérte az EU vezetőit, hogy nyissanak biztonságos és legális migrációs csatornákat, hagyjanak fel a migrációcsökkentés és a segélyek összekapcsolásával, és ne küldjenek vissza embereket olyan országokba, ahol az alapvető jogaik nem lennének biztosítva.

Az EU önző érdekeit kiemelő narratíván túl az NGDO-k több gyakorlati szempontból is bírálták az EUTF-et, elsősorban korlátozott erőforrásai, kérdéses hatásossága és az általa okozott károk kapcsán. A CONCORD „elvesztegetett lehetőségként” aposztrofálta a vallettai csúcsot, mivel az EU vezetői jóval több pénzt is szánhattak volna az EUTF-re. A kezdeti alig 2 milliárd euró rendkívül kevésnek tűnt a kényszerű lakhelyelhagyás és a migráció mögöttes okainak orvoslására, különösen, ha azon huszonhat országnak kellett osztoznia, és összehasonlítva azzal, hogy Törökország egymaga 6 milliárdot kapott (van Dillen, 2015; Wirsching–van Dillen, 2016). Ráadásul az EUTF forrásainak nagy része meglévő pénzek átcímkézése, így nem jelentett addicionális EU-segélyeket (Wirsching–van Dillen, 2016). Az EUTF-projektek hatásosságát is megkérdőjelezték az NGDO-k. Noha az EUTF flexibilitását alapvetően előnyösnek tekintették, a programozási folyamatok hiánya miatt nem volt számukra világos, hogy pontosan mennyire biztosított a recipienspartnerek bevonása a projektek tervezésébe. A legtöbb projekt az NGDO-k szerint nem használta a recipiensek közpénzügyi struktúráit és más rendszereit (CONCORD, 2016). A projekteket Brüsszelben és tagállami fővárosokban tervezték, távol a potenciális kedvezményezettektől, így kicsi volt az esély arra, hogy ezek tükrözzék az érdekeiket (CONCORD, 2018). Az NGDO-k arra is felhívták a figyelmet, hogy az EUTF projektjei károsak is lehetnek. Például a líbiai hatóságok támogatása felerősítette az embercsempészetet, és felhatalmazta a kormányt a menekültek önkényes fogva tartására, gyakran embertelen körülmények között (Oxfam, 2020b; lásd még Islamic Relief, 2018). Egy másik, gyakran említett példa Niger esete. Az EU nyomására a kormány megváltoztatta a migrációs szabályokat, ami aláásta a hatóságokba vetett, amúgy sem magas bizalmat, és néhány városban jelentősen csökkentette az emberek megélhetési lehetőségeit (CONCORD, 2018; Oxfam, 2020b).

Az NGDO-k későbbi publikációikban már némileg pozitívabban nyilatkoztak az EUTF-ről. Az Oxfam például 2017-ben elismerte, hogy az alap fontos szerepet töltött be a lakhelyüket elhagyni kényszerülő emberek támogatásában (Oxfam, 2017). Az EUTF átláthatósága és kommunikációja szintén javult szerintük (Oxfam, 2020a). Az újabb publikációk is hangsúlyozták azonban, hogy az alap fő célkitűzése, az EU-ba irányuló migráció csökkentése továbbra is elhibázott. Az Oxfam közzétett egy részletes elemzést az EUTF projektjeiről, és megállapította, hogy több, mint negyedüknél szinte semmilyen fejlesztési hatás nem észlelhető, céljuk pusztán a migráció akadályozása volt (Oxfam, 2020). Az alap kiadásainak továbbá mindössze 1,5 százalékát fordították reguláris migrációs lehetőségek kiépítésére az EU és Afrika között.

Az NGDO-k kritikái összhangban vannak morális elveikkel. Kiállnak a szegények érdekeiért, támogatják a jólétüket növelő akciókat, és ellenzik azokat az intézkedéseket, amelyek nehezítenék a megélhetésüket és sértenék a jogaikat. Az EUTF esetében próbáltak egy pozitívabb narratívát kialakítani a migrációról, mint amely előnyös nemcsak a migránsok számára, de a fogadó és a küldő országok számára is. Az NGDO-k gyakran hivatkoztak a migránsok jogaira, és felhívták rá a figyelmet, hogy különbséget kell tenni a mobilitás és a kényszerű lakhelyelhagyás között, utóbbiak jogait ugyanis a nemzetközi jog garantálja. Kiadványaikban rendszeresen szembesítették az EU-t alapvető értékeivel és azzal, hogy a migrációhoz való viszonya aláássa ezeket. A nemzetközi segélyezés célja szerintük a szegénység, az egyenlőtlenség és a klímakatasztrófa elleni küzdelem kell legyen, nem rövid távú politikai haszonszerzés (Oxfam, 2020b). Ebben az érdekérvényesítési tevékenységben közel sem vett részt valamennyi NGDO, de közvetve, a CONCORD-on, illetve közös kezdeményezéseken keresztül az egész közösség világossá és láthatóvá tette morális álláspontját.