A Szent-Iványi Balázs által elemzett nemzetközi fejlesztési civil szervezetek (NGDO-k) viselkedési és tevékenységi rugalmassága, illetve hatékonysága az EU által megalkotott kereteken belül nyerhet értelmet, vagyis ezekről is – például a 2015-ös menekültügyi válság óta – többek között az irreguláris migráció csökkentésének missziójával összhangban szükséges megfontolásokat tenni. Habár a rugalmasság és a gyors reagálóképesség ebben a tekintetben pozitívumként értelmezhető, de ahogyan Szent-Iványi is írja: „A helyi szereplőkkel való konzultációk sokszor túl rövidnek bizonyultak, és a projektek inkább az EU érdekeit tükrözték, mintsem a partnerek szükségleteit.” Mélyen egyetértek ezzel, különösen azért, mert 2015 óta számtalan tévhit erősödött fel Európában, az EU tagállamaiban (is) általában a nemzetközi migráció és kimondottan az Afrika és Európa közötti migrációs események kapcsán.1 Szent-Iványinak teljesen igaza van, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy „a helyi szereplők mellőzése problémás, mert ők ismerik a legjobban a helyi kihívásokat, és leginkább az ő érdekük azok megoldása”. Valóban így van, és erről hosszú évek óta egyre hangosabban és határozottabban beszél az afrikai oldal. A ghánai származású közgazdász, George Ayittey volt talán az első, aki Africa Unchained (2005) című művében világosan és határozottan leszögezi, hogy Afrika problémáit nem oldhatják meg mások (Ayittey, 2005). Nem a külső aktorok újbóli „megmondásaira” van szükség, hanem a helyiek által azonosított vonalak mentén kialakított helyi megoldásokra, amelyekhez természetesen csatlakozhatnak a külső szereplők, hozzájárulhatnak azokhoz. Ez tehát egy szemléletbeli különbség, változás, amely nélkülözhetetlen Afrika problémáinak, kihívásainak megfelelő kezeléséhez. Nem párizsi, brüsszeli vagy éppen budapesti íróasztalok mögül kell az európaiaknak – akik közül sokan még mindig kolonialista attitűdökkel rendelkeznek – tálcán felkínálni az afrikaiaknak a szerintük jó megoldást, hanem legelőször is valamennyi szereplőnek el kell fogadnia, hogy a fogadó oldalon, az afrikaiknál van a „tulajdonjog”. Az európai fél ne ássa alá ezt a tulajdonlást (ownership), ahogyan Szent-Iványi jelzi az EU Afrika Alapjával kapcsolatban, ne zárja ki a helyieket a legmegfelelőbb megoldás megtalálásából, hiszen a helyiek bevonása nélkül „nehéz innovatív megoldásokat találni a migráció kezelésére”.