Az Európai Unió, amely a Jean Monnet-től származó, híres idézet szerint „válságokon keresztül fog igazán épülni, mint megoldásuk eredménye” (Monnet, 1978: 416), a 2010-es években a válságok számát és mélységét tekintve akár teljesen fel is épülhetett volna. Az évtized „korán” kezdődött, a 2008-ban indult eurózóna-válsággal, amely – bár eleinte úgy tűnt, elsősorban egyes tagállamokat érint – megrengette és számos elemében újragondolásra késztette a gazdasági és monetáris unió teljes szerkezetét és működését (lásd pl. Laffan, 2017; Schweiger, 2022). Az eurózóna válsága által okozott gazdasági-pénzügyi válság, amelyet a szakirodalom Great Recessionnek nevez (Bermeo–Pontusson, 2012), az Európai Unióba vetett bizalom általános megrendüléséhez, az euroszkepticizmus megerősödéséhez, legitimációs válsághoz vezetett (Schweiger, 2017). Az 1980-as évek óta elsősorban a közösségi intézményekkel kapcsolatban emlegetett demokráciaproblémák (demokráciadeficit) a 2010-es években kiterjedtek a tagállamok politikai rendszereire. Sajátos politikai válságot okozott az úgynevezett demokrácia-visszacsúszás (democracy backsliding) kérdése és annak kezelése (Arató–Koller, 2019). A migrációs/menekültválság az évtized küszöbén olyan politikai kihívást intézett mind a tagállamok, mind az Európai Unió intézményei és politikai döntéshozói felé, amelynek megoldását (elodázását?) csak külső segítséggel sikerült megtalálni (török megállapodás, 2016) (Slominski, 2021). Ezektől a válságterületektől nem függetlenül, de jórészt belpolitikai okokból kezdődött a 2016. júniusi népszavazással a Brexit folyamata, amelynek eredményeképpen 2021-től az Egyesült Királyság távozott az Európai Unióból (Sobolewska–Ford, 2020). Ennek következtében a tagállamok száma és a közös költségvetés bruttó összege csökkent, és távozott az egyik ENSZ BT-tagállam, amely nem mellesleg a legnagyobb hadsereggel rendelkezett az EU-tagállamok között. A Brexit-tárgyalásokról és a sűrű brit kormányváltásokról megjelent híreket 2020 tavaszán felváltották a Covid-19 járványról szóló tudósítások: korábban nem tapasztalt lezárások, kijárási tilalmak olyan egészségügyi és gazdasági válságot okoztak, amelynek megoldásában a tagállamoknak és az Európai Uniónak új módszerekkel kellett együttműködniük (Molnár, 2020). Ukrajna helyzete már a Krím 2014-ben bekövetkezett annexiója idején is jelezte az európai szomszédságpolitika, illetve a Keleti Partnerség válságát. A 2022. tavaszi orosz háborús agresszió pedig olyan kül- és biztonságpolitikai, energiapolitikai és gazdasági válsághelyzetet teremtett, amely példa nélküli az Európai Unió történetében.