Szanyi Miklós, Szunomár Ágnes, Török Ádám (szerk.): Trendek és töréspontok IV.
›
IV. A gazdasági szerkezetváltás térbeli jellemzői Kelet-Közép-Európában
›
A gazdasági szerkezetváltás térbeli jellemzői Kelet-Közép-Európában 2000–2019 között
›
1. Bevezetés

1. Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Európai Unió egyik kiemelt fejlesztési célja a területi kohézió, a kevésbé fejlett országok és térségek felzárkózásának elősegítése. Kutatásunkban öt kelet-közép-európai ország, Bulgária, Csehország, Magyarország, Románia és Szlovákia NUTS3-as szintű területi egységeinek felzárkózását elemezzük, azt vizsgáljuk, hogy milyen szerepet tölt be ebben a folyamatban a szerkezetváltás, a gazdasági szerkezet átalakulása. (Lengyelországot kihagytuk, mert az ezredfordulót követően területi beosztása gyakran változott, az Eurostat pedig csak 2016-tól közöl a lengyel NUTS3-as egységek gazdasági szerkezetére vonatkozó adatokat.) Ez az öt ország hasonló fejlődési utat járt be az elmúlt évtizedekben, hiszen 1991-ig tagjai voltak a KGST-nek, korábbi gazdasági szerkezetüket az autarkiára törekvő gazdaságpolitika és az ipar kiemelt szerepe jellemezte. A rendszerváltást követő piacnyitás és privatizáció, majd főként az ezredfordulótól felgyorsuló EU-csatlakozási tárgyalások hatására megindult az országok gazdasági szerkezetének modernizálódása, amiben kiemelkedő volt a közvetlen külföldi befektetések (FDI) szerepe. A vizsgált országok közül Csehország, Magyarország és Szlovákia 2004-ben, míg Bulgária és Románia 2007-ben csatlakozott az EU-hoz. Ezt követően a termékek, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad áramlásával ezek az országok és térségeik egyre jobban betagozódtak az EU-n belüli munkamegosztásba.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Todaro és Smith alapvető műve szerint a második világháború után a gazdasági fejlődésről szóló szakirodalmat négy, néha egymással versengő gondolatmenet uralta: a növekedés lineáris-szakaszos modellje, a szerkezetváltás elméletei és mintái, a nemzetközi függőségi forradalom és a neoklasszikus, szabadpiaci ellenforradalom (Todaro–Smith, 2020, 116–139). Mindegyik gondolatmenet lényege annak magyarázata, hogy minek köszönhető egy hatékonyabb gazdasági szerkezet kialakulása. Az elmúlt években több eklektikus megközelítés is megjelent, amelyek főként ezekből az irányzatokból merítettek. A gazdasági szerkezet átalakulása nem öncélú. A fő kihívás Rodrik és munkatársai megfogalmazásában a következő: „Hogyan biztosítható az erőforrások gyors áramlása a magasabb gazdasági termelékenységi szinteken működő, modern gazdasági tevékenységekhez?” (McMillan et al., 2017, 4)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A regionális tudományon belül megfigyelhető fejlődés-gazdaságtani irányzatok többsége is a makrogazdaságokra kidolgozott elméletekből kiindulva törekszik a szubnacionális térségek fejlődésének értelmezésére és magyarázatára. Napjainkban viszont a regionális és városgazdaságtanban felerősödtek az endogén növekedési szemléletből eredő, helyalapú megközelítések, amelyek nem a makroelméleteken alapuló „általános receptet”, hanem a helyi közösség céljaihoz igazodó, eltérő fejlődési pályák felvázolásához használható módszertanokat és eszközöket javasolnak. Az EU regionális politikájában 2014-től hangsúlyos szerepet játszó intelligens szakosodási stratégiáknak is lényeges eleme a gazdasági szerkezet helyspecifikus szempontú átalakítása, amely szemlélet elméleti háttere főként az evolúciós, intézményi és új gazdaságföldrajz eredményein alapszik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közelmúltban a gazdasági szerkezetváltás kapcsán az újraiparosítás is felvetődött az Európai Unióban (Cimoli et al., 2015; Landesman, 2015; Lux, 2017a). Több dokumentum és állásfoglalás született, például az „Integrált iparpolitika a globalizáció korában” (COM 2010, 0614) vagy „Az európai ipar reneszánsza” közlemények (COM 2014, 14 final). Utóbbi a gyártási tevékenységek 20 százalékos arányának elérését javasolja 2020-ra a korábbi körülbelül 15 százalék helyett (Győrffy, 2015). Mind az öt vizsgált országban előtérbe helyezték az újraiparosodást, többek között intenzíven ösztönözték a külföldi befektetéseket (Nagy et al., 2019). A feldolgozóipari beruházásokat kedvezményekkel is támogatták, olcsó munkaerőt hirdetve és számukra kedvező intézményi feltételeket létrehozva (a szakszervezetek korlátozása, a felmondási feltételek könnyítése, a környezeti elvárások lazítása stb.). Ez az újraiparosodási folyamat egybeesett a fejlett országokban elindult ipar 4.0 változással, ami egyfajta centrum–(fél)periféria munkamegosztást vetített előre az EU fejlett nyugati és kevésbé fejlett keleti tagállamai és térségeik között. Utóbbiakba az ellátási láncok rutinszerű, alacsony hozzáadott értékű tevékenységei kerülnek (Győrffy, 2021; Lux, 2017b).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az újraiparosodás (reindustrialization) fogalma és gondolatköre közel három évtizede jelent meg a mérvadó szakirodalomban, a globalizációs folyamatok erőteljes kibontakozásával párhuzamosan (Cristopherson et al., 2014; Tregenna, 2013). A kifejezés az elmúlt néhány évben igen népszerűvé vált. A 2008-as válságból és következményeiből adódó kihívásokra született gazdaságpolitikai válaszok egyik kulcskifejezéseként használják többek között az Európai Unió dokumentumaiban is. Az újraiparosodás az iparosodás (industrialization) és az ipar leépülése (dezindustrialization) fogalmakhoz kapcsolódik; egyaránt értelmezhető spontán gazdasági folyamatként és gazdaságpolitikai törekvésként, iparfejlesztési politikaként.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az iparosodás fogalma közismert: lényegében az ipari tevékenységek megjelenését és előtérbe kerülését jelenti (Barta et al., 2008; Kiss, 2010; Scott–Storper, 1992). A gazdasági szerkezet olyan átalakulását fejezi ki, amely tetten érhető az ipari foglalkoztatottak számának emelkedésében vagy a bruttó hozzáadott érték ipari arányának növekedésében. A folyamat országonként eltérő időszakokban valósult meg; a fejlett országokban 50–150 éve lezajlott, míg a fejlődőkben néhány évtizede indult el.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az is jól ismert, hogy a 20. század második felében a fejlett országokban az ipar jelentősége csökkent, és a szolgáltatások kerültek előtérbe: a folyamat leírható a tercierizálódás vagy deindusztrializáció kifejezésekkel (Cairncross, 1982; Kudina–Pitelis, 2014; Wolman et al., 2015). Az ipar visszaszorulása több tényezőre vezethető vissza (Cristopherson et al., 2014): ilyen tényező a technológiai változásokból adódóan a termelékenység javulása, amely a foglalkoztatottak számának csökkenésével járt együtt; az infokommunikációhoz kötődő szolgáltatások előtérbe kerülése; a vállalati szervezeti struktúra ellaposodása és a szolgáltatások független vállalatokba történő kiszervezése; a fejlődő országok iparosodása és modernizálódása; a globális piac gyors bővülése és az ezzel járó méretgazdaságosság kihasználása; az ellátási láncok globális kiterjesztése stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gyorsan bővülő globális gazdaságban felértékelődött a térbeli külső méretgazdaságosság, amely főként szomszédsági hatásként jelentkezik, azaz lokális kiterjedésű és immobil. A gazdasági tevékenységek térbeli koncentrációjához kapcsolódó térbeli külső méretgazdaságosság fogalmát a regionális gazdaságtani szakirodalom agglomerációs előnynek nevezi: a tevékenységek többségénél javítja a méretgazdaságosságot, az üzemek térbeli tömörülései általában lokális extern hatásokkal járnak, a cégek és a munkaerő térbeli koncentrációja pedig a közszolgáltatások (pl. úthálózat, energiahálózat, közoktatás) méretgazdaságosságát idézik elő. Az Alfred Marshall munkásságára visszavezethető szakirodalom a lokális külső méretgazdaságosságból eredő térbeli koncentrálódási folyamatok három forrását különíti el (Combes et al., 2008; Fujita et al., 1999): nagy méretű iparági piac (közbenső termékeké és eszközszállítóké), specializálódó helyi munkaerőpiac, valamint az iparági technológiai/műszaki tudás helyi túlcsordulása, átszivárgása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gazdasági tevékenységek térbeli koncentrálódásának jellemzőivel foglalkozó vizsgálatok az agglomerációs előnyök eltérő típusait mutatták ki. A regionális gazdaságtanon belül Isard közismert tipizálása vált elfogadottá, aki a méretgazdaságosságot és ezáltal a termelékenységet javító agglomerációs előnyök három alaptípusát különböztette meg (Capello, 2016, 19–20; Lengyel, 2021, 43–44): nagyvállalati (hagyományos méretgazdaságossági), lokalizációs és urbanizációs agglomerációs előnyök.1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lokalizációs előnyök a specializációra alapozódnak. A Marshall-féle extern hatásokhoz hasonlóan azt feltételezik, hogy a szakmai tudás iparág-specifikus, elsősorban a technológia iparági jellege miatt. A nagyvárosok fejlődését vizsgálva viszont többen kiemelték, hogy azok a városok sikeresek, ahol a különböző iparágak közötti szinergikus hatások is erősek, mivel a technológiai diverzitásból, az eltérő iparági tudások kereszteződéséből (cross-fertilization) új termékek, új szolgáltatások, ezáltal új piacok jöhetnek létre (Combes et al., 2008). A különböző iparágak térbeli közelségéből származó, az adott városra jellemző urbanizációs agglomerációs előnyöket, az iparágak közötti extern hatásokat nevezzük Jacobs-féléknek (Lengyel–Szanyi, 2011).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lokalizációs előnyökből ágazatspecifikus, míg az urbanizációs előnyökből városspecifikus tudástúlcsordulások, másképpen tudásátszivárgások keletkezhetnek mint lokális extern hatások (Varga, 2009). A regionális tudományban egyre inkább elfogadottá válik, hogy amíg az urbanizációs agglomerációs előnyökkel bíró nagyvárosi térségek komparatív előnyeik, addig a lokalizációs agglomerációs előnyökkel rendelkező térségek inkább kompetitív (abszolút) előnyeik alapján vesznek rész a városversenyben (Capello, 2016, 164): „A régiók abban különböznek az országoktól, hogy az abszolút előnyök bázisán versenyeznek.”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közelmúltban több szerző javasolt Marshalltól eltérő tipizálást a térbeli koncentrálódás mozgatórugóira. Duranton és Puga szintén három tényezőt emelt ki (sharing, matching, learning): nem megosztható javak és szolgáltatások (pl. operaház, repülőtér), munkaerőpiaci illeszkedés (a kereslet és a kínálat minőségi egyezősége) és a tanulás minősége (nagyvárosi tudásátszivárgások) (Duranton–Puga, 2004). Brakman és szerzőtársai az újabb szakirodalom szintetizálása alapján négy szempontot javasolnak: természeti adottságok (natural advantage), a helyi piac méretének hatása (home market effects), fogyasztói externáliák (consumption externalities) és járadékvadászat (rent seeking) (Brakman et al., 2020, 196–197).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A térbeli koncentráció gazdasági kérdéseivel foglalkozó új gazdaságföldrajz szerint a globális gazdaság térbeli újraszerveződését főként a csökkenő fajlagos szállítási költségek, a globális (traded jellegű) iparágakban megfigyelhető növekvő mérethozadék és a monopolisztikus verseny befolyásolják (Brakman et al., 2020; Combes et al., 2008; Fujita et al., 1999; Fujita–Thisse, 2002). Az új gazdaságföldrajz neves képviselői Paul Krugman Nobel-díját méltatva a centrum–periféria-modell ismertetésekor kiemelik: „Egyes cégek most áttelepülnek a magterületről a perifériára. Más szavakkal, a periféria megtapasztalja az újraiparosodás folyamatát.” (Fujita–Thisse, 2009, 114) Továbbá „a periféria újraiparosodása párhuzamosan lehetőséget ad a centrum deindusztrializációjára” (Combes et al., 2008, 168).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A gazdasági tevékenységek koncentrálódása általában együtt jár a térségek specializációjával is, mindkettő erősen kihat a termelékenység alakulására. Henderson a városrendszerre, a városokra és térségükre nézve az alábbi térbeli munkamegosztást emelte ki: falvak és kisvárosok (mezőgazdaság, hagyományos feldolgozóipar, hagyományos textilipar, élelmiszeripar, egyszerű fémfeldolgozás, nemfémes ásványok stb.), közepes méretű városok (modern feldolgozóipar, gépgyártás, járműgyártás stb.) és nagyvárosi térségek (high-tech tevékenységek és modern szolgáltatások, műszerek, elektronika, pénzügyek, média, művészetek stb.) (Henderson, 1995, 272).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nagyvárosok növekedésének határa nem a „csillagos ég”. Egy bizonyos méret fölött megjelennek a túlnépesedésből eredő problémák, az úgynevezett agglomerációs hátrányok: magas ingatlanárak és munkába járási költségek, negatív externáliák (levegő- és vízszennyezés, magas zajszint, közlekedési káosz stb.), társadalmi gondok (hajléktalanság, bűnözés, szegregáció stb.). A térbeli koncentrálódás, azaz a nagyvárosok és térségeik dinamikus növekedése ugyanakkor eltérő a fejlett és a fejlődő országokban, ami az urbanizáció eltérő jellegzetességeire vezethető vissza. A városok gazdasági szerkezete attól is függ, hogy az országban és egyes térségeiben az urbanizáció milyen szintet ért el, milyen ciklusban található (Enyedi, 2012).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Todaro és Smith kiemeli, hogy a fejlődő országokban a megavárosok (megacities) nem természetes folyamatként formálódnak (megfogalmazásukban: first-city bias); a legnagyobb város (főváros) aránytalan mértékben részesül az állami befektetésekből az ország többi nagyvárosa és más, kisebb városok rovására (Todaro–Smith, 2020, 355–356). Ennek eredményeként a főváros aránytalanul koncentrálja a népesség és a gazdasági kibocsátás nagy részét. Az EU-ban elvégzett vizsgálatok szerint napjainkra a fejlett országokban átalakult a településhálózat. A fővárosok mint első szintű (first-tier) városok szerepe jóval visszafogottabb, mivel felerősödtek agglomerációs hátrányaik. Emiatt a második szintű (second-tier) városok váltak a gazdasági növekedés fő mozgatóerőivé (Cardoso–Meijers, 2016; Parkinson et al., 2015).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Korábban főként a térbeli elhelyezkedéstől és a szállítási lehetőségektől függött egy-egy térség elérhetősége. A földrajzi távolság erőteljesen befolyásolta a térségek gazdasági szerkezetét. De napjainkban az infokommunikációs eszközök hatására átalakul a gazdaság térbelisége: ezek az eszközök több iparágban lehetővé tették a „távolságtól független” együttműködéseket, ami a „közelség” (proximity) újfajta értelmezését vonta maga után (Lengyel et al., 2012). A globális tudásalapú gazdaság által formált térben a kapcsolati közelség (relational proximity), másképpen hálózati közelség került előtérbe, amely valamennyire függetlenítheti a földrajzi elhelyezkedéstől egy-egy térség fejlődését, így gazdasági szerkezetének átalakulását is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Tanulmányunkban az öt kelet-közép-európai (KKE5) ország 108 NUTS3-as szintű területi egysége gazdasági szerkezetének változását elemezzük 2000 és 2019 között a foglalkoztatási és a termelékenységi adatok alapján. Az empirikus adatok részletes ismertetése után kitérünk az ágazatok térbeli koncentrálódásának és a térségtípusok specializálódásának alakulására is. Térségenként évente kilenc ágazatcsoport foglalkoztatási és bruttó hozzáadott értéket (GVA) mutató adatait vettük figyelembe, a térségtípusoknál pedig az EU-ban nemrég bevezetett tipizálásokból indultunk ki. A folyamatok értékelésénél felhasználjuk az EU öt hasonló népességű régebbi tagállama (Dánia, Hollandia, Írország, Portugália és Svédország) 103 térsége gazdasági szerkezetének jellemzőit is.
1 A nemzetközi gazdaságtan művelői közül egyre többen átveszik és alkalmazzák ezeket a típusokat, például Michael P. Todaro és Stephen C. Smith is (Todaro–Smith, 2020, 349).
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave