A nemzetközi fejlesztési civil szervezetek (non-governmental development organizations, NGDO) fontos szerepeket játszanak a nemzetközi segélyezés rendszerében. Fejlesztési projekteket valósítanak meg, lobbitevékenységet végeznek a donor- és a recipienskormányok felé, és igyekeznek növelni a nemzetközi fejlesztéssel és fejlődéssel kapcsolatos társadalmi tudatosságot. Ezekben a szerepekben sok különböző, olykor egymásnak ellentmondó érdekei is lehetnek az NGDO-knak. Bár általában morális/erkölcsi alapokon álló szereplőkként tekintünk rájuk, fontos motiváció számukra a működésükhöz és túlélésükhöz szükséges finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés biztosítása is. Ahhoz, hogy hozzáférjenek ezekhez a forrásokhoz, esetleg vitatható döntéseket kell hozniuk, ami kompromittálhatja morális/erkölcsi, a szegények támogatását előtérbe helyező missziójukat (Banks et al., 2015). Ilyen lehet a donorkormányok prioritásaihoz való igazodás, az alacsonyabb kockázatvállalási hajlandóság vagy a járadékvadász lobbitevékenység (Szent-Iványi–Timofejevs, 2021). A szakirodalom már kimerítően dokumentálta, hogy NGDO-k pénzügyi erőforrásoktól való függése megváltoztatja a viselkedésüket (Cooley–Ron, 2002; Fruttero–Gauri, 2005; Banks et al., 2015). Nem világos azonban, hogy pontosan hogyan hoznak döntéseket ilyen esetekben, és hogyan igyekeznek minimalizálni azokat a károkat, amelyeket a pénzügyi megfontolásokból hozott döntések okozhatnak a hírnevükben, reputációjukban. Egy NGDO-nak különösen óvatosnak kell lennie, ha olyan donortól pályázik támogatásra, amelynek deklarált céljai ellentétesek a szervezet erkölcsi víziójával, és figyelembe kell vennie ennek a hírnevére gyakorolt hatásait.