A KMT-vezérelt növekedési modell térbe ágyazott, több léptéket fog át, amelyben megjelenik a közép-európai makrorégió egésze, a különféle fejlődési pályákat bejáró régiók köre (Lengyel–Szakálné–Vida, 2023-ban URB, INT-M, INT-N és RUR kategóriákat elkülönítő négyes; Kuttor, 2010, Lengyel, 2012 és Lux, 2017 munkáiban hármas, Lengyel–Varga, 2018 tanulmányában ötös térfelosztás), valamint a funkcionális városi térségek köré szerveződő helyi szint is. A KMT térformáló szerepe bizonyos értelemben univerzális erő; valamilyen formában a tér minden pontján és minden térségtípusban megjelenik. Ugyanakkor az általános trend mögött jelentős különbségek húzódnak. A gazdasági szerkezetváltás folyamataiban egymástól elkülönülő fejlődési pályák alakulnak ki, és a régiók e pályák mentén tipizálhatók. A regionális gazdaságtan a konvergenciaklubok jelenségéhez hasonló növekedési csoportok jelenlétét tárta fel a regionális fejlődésben, különleges hangsúlyt fektetve a regionális és lokális szinten jelentkező agglomerációs előnyök és túlcsorduló hatások szerepére (Harris, 2011; Harris, 2017). A globális versenybe mélyen beágyazott gazdasági szereplők és hálózatok térhez és specifikusan a helyi szinthez való kötődése, lokalizációja erősödik; a posztindusztriális fejlődésben a globális–lokális paradoxon érvényesül (Lengyel, 2010). A hatékonyan működő regionális rendszerek elhelyezkedése azonban nem homogén, hanem a tér kitüntetett pontjaihoz és sűrűsödéseihez kötődik; a méretgazdaság mellett ezek segítik elő a kiemelkedő kompetitív versenyelőnyök kialakulását (Bailey–De Propris, 2014). Bizonyos régiók esetében azonban az agglomerációs előnyök gyengeségeiből, földrajzi hátrányokból, a gazdaságszerkezet és a globális integrációs formák problémáiból eredő kedvezőtlen hatások kerülnek túlsúlyba, gyenge konvergenciateljesítményt és tartós lemaradást eredményezve (Petrakos–Kallioras–Anagnostou, 2011). Közép-Európában korábbi kutatások igazolták ezeket a gyengeségeket (Lengyel–Szanyi, 2011).