Balogh Gábor, Karoliny Mártonné (szerk.): Az emberi erőforrások menedzselése • Koncepciók, technikák nemzetközi kitekintésben
›
3. fejezet: Az emberi erőforrások menedzselésének munkajogi környezete Magyarországon • Ásványi Zsófia
›
3.1. A munkajog jelentősége az emberierőforrás-menedzsmentben
›
3.1.2. A munkajog céljai és legfontosabb szabályozási területei

3.1.2. A munkajog céljai és legfontosabb szabályozási területei

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy azt az előző alfejezetben láttuk, a munkajog az „önállótlan” vagy – más megfogalmazásban – „függő” munkavégzés eseteit szabályozza, ahol az egyén a munkáltató érdekkörében, annak utasításai és szabályai szerint dolgozik. Bár jogilag a két fél egyenrangú, a valóságban a munkáltató gazdasági erőfölényéből következően egyértelmű hatalmi egyenlőtlenség áll fenn közöttük – a munkáltató javára. A munkajog ezt az egyensúlytalanságot igyekszik tompítani oly módon, hogy eközben tekintetbe kell vennie a munkáltatók érdekeit is, akik a nemzetgazdaságnak ugyancsak fontos szereplői.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkajog mint önálló jogág mintegy kétszáz évvel ezelőtt alakult ki a polgári jogból, megtartva az utóbbi hagyományos elveit és értékeit. A két ág közötti szakadás elkerülhetetlenné vált, mivel az erős alá-fölérendeltségi vonásokkal rendelkező munkaviszonyt az egyenlőség és a szabad akarat elvén alapuló polgári jog már nem tudta tisztességesen szabályozni. Sürgetővé vált a munkavállalói jogok megerősítése a munkáltatói döntésekkel szemben, és állami beavatkozással (törvényalkotással) meg kellett akadályozni a munkavállalók kizsákmányolását. A munkajog külön jogágként történő létrehozásával – azaz a Munka törvénykönyvének megalkotásával – az államok végső célja az volt, hogy a munkavégzés minimális normáinak meghatározásával „helyreállítsák” a munkáltatók és a munkavállalók közötti hatalmi egyenlőtlenséget.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nemzeti munkajogi rendszerek kialakítása ugyanakkor világszerte egy másik körülmény eredménye is volt. A 19. században a szakszervezetek gyakori és pusztító sztrájkokkal sújtották a munkáltatókat azért, hogy jobb munkakörülményeket, magasabb béreket harcoljanak ki a dolgozóknak. Ezek a sztrájkok szabályozás hiányában szétfeszítették a hagyományos polgári jog kereteit.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A ma létező munkajogi rendszereknek ebből következően két nagy területe létezik: az individuális és a kollektív munkajog (lásd 3.1 ábra).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3.1. ábra. A munkajog területei
Forrás: a szerző saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az individuális munkajog körében találunk olyan szabályokat, amelyek egy munkavállaló munkaviszonyának keletkezésére, módosítására, megszüntetésére, valamint a munkaviszony tartalmára (munkaidőre, pihenőidőre, munkabérre, kártérítési kérdésekre és a felek közötti viták feloldásának eszközeire) vonatkoznak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az individuális viszonyokkal szoros összefüggésben az azokat alakító kollektív munkajogi szabályok jelenléte arra utal, hogy a munkavállaló egyedül sokkal gyengébb érdekérvényesítési eszközökkel rendelkezik a munkáltatóval szemben, mint csoportban. A kollektív munkajogi szabályok teremtik meg annak lehetőségét, hogy a dolgozók érdekképviseleti szerveket alakítsanak, és közösen lépjenek fel érdekeik védelmében. Ilyen munkavállalói érdekvédelmi intézmények ma Magyarországon a szakszervezetek és az üzemi tanácsok. Ugyanakkor a munkáltatóknak szintén lehetőségük van érdekképviseleti szervezetek létrehozására. A kollektív munkajog ennek megfelelően magában foglalja a szakszervezetek, munkáltatói érdekképviseleti szervezetek megalakításának és működésének feltételeit, a kollektív szerződésre, a munkavállalók vezetésben való részvételére (üzemi tanács), a kollektív akciókra (például a sztrájkra), a különböző szintű érdekegyeztetési formákra, valamint a munkaügyi konfliktusok megelőzésére, feloldására irányuló eljárást, a kollektív munkaügyi vitákra vonatkozó rendelkezéseket (Halmos–Petrovics, 2014). (A kollektív munkaügyi relációkat részletesebben a 10. fejezetben tárgyaljuk.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

HR-ügyek: A munka törvénykönyvének struktúrája
 
A jelenleg hatályos Munka törvénykönyve (2012. évi I. törvény) – a továbbiakban Mt. – szerkezetében is jól tükrözi a munkajog komplexitását. A törvény összesen öt nagyobb részből áll. Az Első Rész az általános rendelkezésekkel, a Második Rész az individuális munkajogi szabályokkal (a munkaviszonnyal) foglalkozik, a Harmadik rész a kollektív munkajogi szabályokat öleli fel, a Negyedik Rész tartalmazza a munkaügyi vitákra vonatkozó szabályokat, végül az Ötödik Rész a záró rendelkezéseket tartalmazza. Magyarországon a sztrájkokról külön sztrájktörvény (1989. évi VII. törvény) rendelkezik.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkajog szoros kapcsolatban áll további jogterületekkel is, amelyeket a 3.2. ábra szemléltet.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3.2. ábra. A munkajog, a polgári jog, a polgári eljárásjog, adójog, társadalombiztosítási jog és munkavédelmi jog összefüggései
Forrás: a szerző saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Polgári jog. Mint korábban jeleztük, a munkajog „anyajoga” a polgári jog, így a munkaszerződések jogalapját a legtöbb európai országban még ma is a polgári törvénykönyv határozza meg. A mai bírói gyakorlatban viszont a polgári jog szabályai és alapelvei csak akkor alkalmazhatók a munkajogra, ha azok nem mondanak ellent a munkajogi elveknek. A munkajogban alkalmazandó legfontosabb polgári jogi alapelvek – többek között – a következők: a jóhiszeműség elve, a szolgáltatások és a díjazás arányossága, a felelősségi szabályok és a szerződésszegés szabályai.
  • Polgári eljárásjog. A polgári eljárási szabályok adják a keretet a felek közötti munkaügyi perekhez, amelyekre a polgári perrendtartás speciális szabályokat rendel.
  • Társadalombiztosítási jog és adójog. A társadalombiztosítási jog és a munkajog kapcsolatát leginkább azzal jellemezhetjük, hogy a munkaviszony a munkavállaló számára biztosítotti minőséget eredményez, valamint az egyén jövedelme képezi a járulékfizetési kötelezettség alapját. Az adójog és a munkaviszony kapcsolata hasonló: a jövedelmek adózási kötelezettséget teremtenek, az adók alapját, illetve mentességeket a munkajogviszony teremti meg.
  • Munkavédelem joga. Ez a jogág a munkával kapcsolatos veszélyek felismerésével, értékelésével és minimalizálásával foglalkozik. A munkavállalót a munkáltató ugyanis csak olyan munkára alkalmazhatja, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel nem jár hátrányos következményekkel rá nézve. Más szavakkal: a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit és a munkahelyi balesetek, sérülések és betegségek kockázatának minimalizálását. (Ezt a témakört bővebben a 10. fejezet tárgyalja.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkaviszonynak számos fajtája létezik. A kifejezés magában foglalja valamennyi, a munkajog hatálya alá tartozó jogviszonyt, így a versenyszféra mellett a közszféra munkajogviszonyait is (lásd 3.3. ábra).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

3.3. ábra. A munkajogviszonyok fajtái Magyarországon
Forrás: a szerző saját szerkesztése
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A versenyszférában (magánszférában) a Mt. (2012. évi I. törvény a Munka törvénykönyvéről) rendelkezik a munkaviszony alapvető szabályairól. A felek szerződéses szabadsága itt érvényesül a legerőteljesebben: a törvény csupán a legalapvetőbb szabályokat írja elő, míg a legtöbb esetben az érdekképviseleti szervek vagy a munkáltató és a munkavállaló megállapodására bízza a konkrét szabályok alakítását. Ezekben a viszonyokban a természetes személy munkavállaló és a magánjogi munkáltató – például gazdasági társaság, egyesület, természetes személy – jelennek meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közszféra munkajogviszonyainak rendszere összetettebb. Itt a szabályozás széttagolt, alapvetően az ellátott feladat jellegétől (ágazat) és a munkáltató típusától függ (például állam vagy önkormányzat). Közös jellemzőjük ugyanakkor, hogy dominálnak a kötelező, eltérést nem megengedő szabályok, vagyis az állam szabályozó szerepe erőteljes, és a felek megállapodásainak csupán korlátozott szerep jut. A közszféra munkavállalói olyan szerveknél dolgoznak, amelyeket az állam vagy az önkormányzat tart fenn részben vagy egészben (költségvetési szervek), alkalmazottaik pedig jellemzően a társadalom érdekében kifejtett feladatokat látnak el. A közszféra munkajogviszonyai az alábbiak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Közalkalmazotti jogviszony. A közalkalmazottak jogát a rendszerváltás óta a Kjt. (1992. évi XXXIII. törvény a Közalkalmazottak jogállásáról) szabályozza. Jellemzően közalkalmazottak dolgoznak a helyi önkormányzatok által fenntartott szociális intézményekben, óvodákban, iskolákban, kórházakban, kulturális intézményekben.
  • Közszolgálati tisztviselői jogviszonyok. Ezek a munkavállalók olyan közhatalmat gyakorló hivatalnokok, akik az állam vagy a helyi önkormányzat (a „köz”) szolgálatában dolgoznak. Július 1-je Magyarországon a köztisztviselők és kormánytisztviselők napja. Tipikusan kormánytisztviselők dolgoznak a minisztériumokban, a kormányhivataloknál, a központi hivatalokban (vagyis a központi államigazgatási szerveknél), valamint ez utóbbiak területi, helyi szerveinél; míg a köztisztviselők például a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatalánál vagy a körjegyzőségnél kerülnek alkalmazásra.
    • Közszolgálati tisztviselők: 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.)
    • Kormányzati tisztviselők: 2018. évi CXXV. törvény (Kit.)
  • Szolgálati jogviszonyok. A különböző szolgálati jogviszonyoknál az adott jogviszonyra vonatkozó törvényt kell alkalmazni.
    • Állami és önkormányzati egészségügyi szolgáltatóknál: Egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény (Eszjtv.)
    • Rendvédelmi szervek hivatásos állományának tagjai esetében (rendőrség, hivatásos katasztrófavédelem, büntetés-végrehajtás, Országgyűlési Őrség, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok): 2015. évi XLII. törvény (Hszt.)
    • Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonái esetében: 2012. évi CCV. törvény (Hjt.)
    • Igazságszolgáltatási jogviszonyokban
      • Bírói szolgálati jogviszony: 2011. évi CLXII. törvény (Bjt.)
      • Ügyészi szolgálati jogviszony (beleértve a legfőbb ügyészt, az ügyészeket és más ügyészségi alkalmazottakat): 2011. évi CLXIV. törvény (Ütv.)
      • Igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonya: 1997. évi LXVIII. törvény (Iasz.)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

HR-ügyek: Kire milyen törvények vonatkoznak?
 
Vannak olyan tevékenységek, amelyek mind a versenyszférában, mind a közszférában létezhetnek. Hogy melyik jogszabály vonatkozik az adott munkaviszonyra, azt alapvetően a munkáltató típusa fogja meghatározni. Lehet valaki például egyetemi oktató állami fenntartású egyetemen – ebben az esetben közalkalmazotti jogviszony keretében látja el a munkakörét. Ha az alapítói, fenntartói jogok kifejezetten egy erre a célra létrehozott vagyonkezelő alapítványhoz kerülnek át, vagy az egyén ugyanebben a munkakörben magánegyetemen dolgozik, akkor a versenyszféra munkáltatójaként az Mt. szabályait kell alkalmazni a munkaviszonyára. Egy orvosra állami kórházban az egészségügyi szolgálati jogviszony szabályai vonatkoznak, míg egy magánklinikán Mt.-hatályú munkavállaló lesz.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A munkaviszonyon belül megkülönböztetünk továbbá tipikus és atipikus munkaviszonyokat. A tipikus munkaviszony a 19. században kitalált munkavégzés ideáltípusa, amelynek jellemzője, hogy határozatlan időtartamra, teljes munkaidőre jön létre, egy munkáltatóval kerül kialakításra, és a munkáltató székhelyén/telephelyén végzett munkát jelent. Atipikus munkaviszonyoknak ezzel szemben azokat a munkaviszonyokat tekintjük, amelyek egy vagy több jellemzőben eltérnek a tipikustól: például határozott időre, részmunkaidőre jönnek létre, több munkáltatóval létesülnek (pl. munkaerő-kölcsönzés), vagy távoli munkavégzést takarnak. Lényeges kiemelni, hogy a közszféra munkajogviszonyain belül is léteznek atipikus munkajogviszonyok. Valamennyi itt megtalálható jogviszonynak elképzelhető határozott tartamú vagy részmunkaidőre szóló változata is, bizonyos jogviszonyok esetében pedig lehetőség van távmunkára, illetve egyéb atipikus munkavégzési formákra. (Az atipikus munkaviszonyokról részletesen a 3.2.2. alfejezetben szólunk.)
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave