A kitöltők jellemzően magasabb végzettséggel rendelkeztek, 56,1%-uk főiskolát vagy egyetemet végzett, a szakiskolát, szakmunkásképzőt, érettségit és felsőfokú tanfolyamot magáénak tudó vállalkozók alkották a minta 40,8%-át, míg a nyolc általánossal rendelkezők nem tettek ki egészen 1%-ot. A 13.2. ábra az iskolai végzettség és az átlagos vállalkozói tulajdonságok kapcsolatát szemlélteti.

A 13.3. ábra a vállalkozások méretkategóriája alapján szemlélteti a vállalkozói tulajdonságok szintjét.

Végül vizsgáljuk meg a vállalkozói tulajdonságokra adott pontszámokat a gyakoriságuk szerint, hogy lássuk, mennyire ítélik meghatározónak a tulajdonságokat a vizsgálatba bevont vállalkozók (13.4. ábra).

Felmerül a kérdés, hogy a vállalkozói tulajdonságokra adott magas pontszámok mennyire tudhatóak be a szakirodalomban is széles körben kutatott (lásd például: Trevelyan 2008, Koellinger et al. 2007, Santos-Pinto 2020) túlzott önbizalom (overconfidence) jelenlétének a vállalkozói szférában. A túlzott önbizalom egy kognitív torzítás, melynek eredményeképpen az egyén hajlamos túlbecsülni a képességeit és a pozitív eredmények elérésének valószínűségét (Cheng 2007, Giacomin et al. 2016). Ennek vizsgálatára a Kisvállalati Versenyképességi Indexre alapozva került sor, logisztikus regresszió alkalmazásával. A vállalkozói jellemvonásokra vonatkozó kérdések kihagyásával készült egy versenyképességi mérőszám, melynek alapján a vállalkozói tulajdonságokra adott pontszámok túlzott vagy gyenge önbizalomra utaló mértéke meghatározhatóvá vált. Függő változónak a vállalkozói túlzott önbizalom dummyja került alkalmazásra (0 az alacsony szint, 1 a magas szint esetén). A 4. fejezetben bemutatott 10 versenyképességi pillér közül 9 került független változóként bevonásra a vizsgálatba kompetenciapillérként (kivéve a tizediket, amely a túlzott magabiztosság számításakor használt kérdéseket is tartalmazta), a kontrollváltozók közül pedig a méret, az ország, az ágazat és a vállalkozás kora (13.3. táblázat) került a vizsgálatba.