A fordítással kapcsolatos elképzelések útjának követése nem új cél. Legerősebben Andrew Chesterman Memes of Translation című, 2016-ban bővített kiadásban megjelent könyve alakította a gondolkodásomat. Chesterman a kortárs fordításelmélet egyik legnagyobb alakja, hihetetlenül gazdag életművel: az elméleti keretrendszerek, módszertani lehetőségek, fordításpedagógia, fordításetika és a fordítástechnikai kérdések mellett saját bevallása szerint kedvenc témái közé tartozik az emberi gondolkodás buktatóinak feltérképezése és a dawkinsi mémelmélet fordítástudományi alkalmazása (Chesterman, 2015). Richard Dawkins ebben a népszerű elméletében azt veti fel, mi volna, ha a kultúra alakulását az evolúcióhoz hasonló folyamatként képzelnénk el. A kultúra általa elképzelt evolúciója során a mémek – Dawkins definíciója szerint a gondolkodás, viselkedés alapegységeinek, a kultúra terjedő, terjeszthető, utánozható elemeinek – születése, változása, más mémekkel való kölcsönhatása, és végül feledésbe merülése úgy alakítják a kultúrát, ahogy az élőlények génjei a génkészletet (Dawkins, 1976). A Memes of Translationben Chesterman arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a keret a fordításról, fordítástudományról, fordítási normákról való gondolkodás feltérképezésére is remekül használható. Ehhez definiál öt fontos, komplex, fordítással kapcsolatos mémet, az úgynevezett fordítási szupermémeket, felrajzolja a fenti értelemben vett életútjukat, valamint részletesen szemlélteti, hogyan hatottak a közös gondolkodásra.