Kockázatos lenne túl kevés előfordulás esetén következtetéseket levonni (hiba volna pl. a visszafordítás címke 80% feletti eredményének jelentőséget tulajdonítani, amikor ez összesen 5 előfordulást jelez), ezért egyelőre elsősorban a leggyakoribb címkékkel foglalkozom, a ritkábbakat csak ezek összefüggéseiben említem.

Kezdjük a szerző fordítói tevékenységével! Azt, hogy mennyire jellemzőnek bizonyult, hogy fordítóról leginkább akkor beszélnek, ha más szerepei (is) indokolják, jól szemlélteti az 5. táblázat. Tizennégy címke – azaz a fennmaradó címkék 41,18%-a – előfordulásainak legalább felében ezzel együtt szerepel. A táblázat többi részében összesen 7 helyen találunk 50%-ot vagy annál magasabb értéket. Az is árulkodó, hogy milyen címkékről van szó. Az, hogy szerző fordítói munkásságának említése nélkül kölcsönhatásról is nehéz szót ejteni, érthető, így a kölcsönhatás szerző életművével esetében nem lehet meglepődni a 95,45%-os együttálláson. Ezenkívül azonban szerepel a listában az összes olyan címke, amely azt írja le, hogy a fordító egyáltalán rendelkezhet tulajdonságokkal, szakértelemmel, illetve döntéseket hozhat (egyéni sajátosság, nyelvi affinitás, fordító mint irodalmár, egyéni preferencia, saját fordítói tevékenységről, fordítói elvek). Szintén hiánytalanul ide sorolható az összes olyan címke, amely a fordító munkakörülményeivel és környezetével foglalkozik (politikai vonzata, szakmai közösség, pénzkereset/honorárium). Ami azt a két címkét illeti, amelyek azt implikálják, hogy magának a fordításnak lehetnek egyéni jellemzői: a nehéz szintén szerepel a listán, a kritika pedig 5%-kal maradt le róla, ám tekintve, hogy ez a második leggyakoribb címke, és semelyik más címkével nem áll ilyen gyakran együtt, ez az eredmény sem tér el jelentősen a tendenciától. A viszony egyébiránt máshol is kölcsönös: a fent említett címkék szintén a szerző fordítói életművével állnak a leggyakrabban együtt. Talán ez a halmaz a próbavizsgálat első fázisának leglátványosabb eredménye.

A kritika kevesebb mint fele olyan gyakran szerepel második legjellemzőbb kísérőjével, az egyéni sajátossággal. Ez a párosítás is logikusnak tűnik: ha értékítélet hangzik el az alkotásról, miért ne esne szó az alkotójáról. Fordítva is igaz a szoros kapcsolat: az egyéni sajátosság esetében is a kritika a második leggyakoribb társ, messze gyakoribb, mint a harmadik, kapcsolódó jelentésű fordító mint irodalmár.

A hozzáférhetőség címkére az volt jellemző, hogy a kultúraközvetítéssel szerepel együtt. Ez már az adatbázis készülte közben feltűnő volt, hiszen annak a toposznak, hogy valamit átemelnek az egyik kultúrából a másikba, feltétele, hogy ez a valami átemelhető formában létezzen, rendelkezésre álljon – érintkezik a két fogalom.

Említésre méltó talán még a saját fordítói tevékenységről és a szakmai közösség közötti kölcsönös kapcsolat, amelyet az utóbbi anekdotikus jellege indokolni látszik.