„A vonatkozó névmások használatával folyamatosan és látványosan küzdenek a beszélők” (Balázs, 2000: 192). Hogy az aki(k), ami(k), amely(ek) és amelyik(ek) nyelvtani és stilisztikai szempontból is pontos megkülönböztetése kinek okoz gondot, az kutatások híján nem ismert. Az ami és az amely tényleges (nem eszményi) használatáról jelen szerző tudomása szerint eddig három tudományos közlemény született. Az első (Lanstyák és Szabómihály, 1997) egy magyarországi és szlovákiai magyar középiskolások körében végzett nagy mintás felmérést tárgyal. Az eredmények módszertani szempontból megbízhatók, de nyilván nem érvényesek a nagykorú beszélők nyelvi viselkedésére. Másodszor a Magyar Nemzeti Szociolingvisztikai Vizsgálat (Kontra, 2003: 70–71, 125–126) említhető. Ennek az eredményeiből nem vonhatók le messzemenő következtetések. Az Ez az, amelyet/amit régóta vágyom/vágyok enni mondat – mint látszik – egyszerre két döntés elé állít, az ami és az amely ingadozását a túlhelyesbítés esetére korlátozza, holott az ritkább, mint az ‘amely’ jelentésű ami, továbbá a válaszok aránya nem került interjúk révén tágabb értelmezési keretbe. A harmadik tanulmány (Malaczkov, 2020) többek között arról tudósít, hogy a TED önkéntes fordítóinak az írott beszéltnyelviség körébe sorolható online feliratai főleg az ami névmást tartalmazzák, de ebben nem térnek el jobban a sztenderdtől, mint a TED autentikus magyar előadásai. Az tehát, hogy a vonatkozó névmásokkal ki „küzd”, és mennyire, mindmáig kérdéses.