Az említett bizonytalanságnak több oka is lehetséges. Az egyik az, hogy nehéz meghatározni, milyen szöveg, stílus, műfaj, közléshelyzet, beszélői szándék stb. követeli meg egyértelműen az amely használatát, márpedig az átlagember valószínűleg ezeket veszi figyelembe, nem az elvont nyelvtani szabályokat. A második ok az, hogy a főnévre visszautaló ami nyelvművelési megítélése nem egységes: ki engedékenyebben, ki szigorúbban viszonyul hozzá (Sinkovics, 2011: 64). Az ezzel összefüggő harmadik ok az, hogy egyes nyelvművelők különvéleményt fogalmaznak meg. Deme szerint (2003: 25) az Egy könyvet látott, ami a földön hevert helyes, mert az ami a „tárgyak, dolgok egy bizonyos fajtájára” utal (nem korlátozó mellékmondatot vezet be). „Ez a magyarázat túlságosan körmönfont” – véli Buvári (2013), ám hat bekezdéssel lejjebb ő is elfogadja az ilyesmiket: Újabban szemüveget is viselt, amit időnként a homlokára tolt. Hasonló nézetet képvisel Szepesy (1986), aki számtalan köz-, nép- és irodalmi nyelvi példával cáfolja, hogy a nem személyt jelentő főnévre csak az (a)mely névmás vonatkozhat, majd leszögezi, hogy az ami és az amely irodalmi használata ízlés dolga, sőt némely alkotók váltogatják is a két névmást. Ennek ellenére Arany Jánost és Veres Pétert idézve akkor tartja jobbnak az (a)mely névmást, ha az előzményfőnevet „minden mástól különálló fogalomnak gondoljuk” (azaz nem korlátozó mellékmondatot alkotunk vele). Szepesy, aki mindvégig a koholmány, kiagyalt elméletek, merő kitalálás stb. kifejezésekkel illeti az általa kifogásolt nyelvművelői tanokat, ezúttal maga is egy „mesterségesen kieszelt szabályt” fogalmaz meg, hiszen két szépirodalmi szövegrész sem mennyiségileg, sem minőségileg nem reprezentatív, s így nem is lehet mérvadó egy társadalom nyelvhasználatára. A bizonytalankodás negyedik oka az, hogy az ami ~ amely csak egyetlen jelenség a vonatkozó névmások évszázadok óta tartó mozgásában. Mivel itt nincs mód leírni ezt a bonyolult rendszert, legyen elég röviden felsorolni az ingadozásokat a következő források alapján: Balassa, 1943; Balázs, 2000, Balázs & Zimányi, 2007; Benyhe, 2005; Buvári & H. Tóth, 2016; Deme, 2003; É. Kiss, 2004; Felde, 2002; Ferenczy, 1972; Grétsy, 2011; Grétsy & Kemény, 2005; Horváth, 2015; Kálmán, 2011; Kemény, 2020; Ludányi, 2014; Nádasdy, 2003; Nagy J., 1959; Szathmári, 1999; Tótfalusi, 1999; Velcsov, 1976. (Az alább félkövérrel kiemelt változatok mellől szándékosan hiányzik a normatív minősítés: ez csak a főbb változók leíró szemléletű számbavétele.)

 

 

Ezt a sokszínűséget az alábbiak fokozzák: