4. Pedagógiai következmények

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti eredmények összességében biztatók, de egyértelmű, hogy az amely tanításában még van teendő. E névmásnak a mintanorma szerinti gyakoroltatása sokféle módszerrel lehetséges, itt azonban fontosabb rámutatni, hogy a nyelvhelyességi ismeretek oktatóinak érdemes lenne újszerűen megközelíteniük a jelenséget, egyrészt tartózkodva egyes, nyelvtörténetileg valótlan állításoktól, másrészt azonosítva az amely névmással kapcsolatos nyelvi ideológiáikat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Először is, a tanári magyarázatokban célszerű lenne mellőzni az ilyesmit: „Az amely már jóformán teljesen kiveszett nemcsak a népnyelvből, hanem köznyelvi beszédünkből is” (Nagy J., 1959: 322). „Az amely és ami […] közötti különbségtétel az élőbeszédben ma már aligha következetes” (Balázs, 2002: 36). „A beszélt nyelvben […] már […] elterjedt az ami […] helytelen használata” (Agócs, 2007: 116). „A mindennapi közvetlen hangú beszédben […] az ami alak használatos az amely helyett” (Szende, 1969: 294). „A kevésbé igényes nyelvhasználatban nemegyszer az amely névmás helyén is az ami alakkal találkozunk” (Grétsy, 1964: 247). „[…] az amely-et egyre jobban kiszorítja […] az ami” (Berrár, 1960: 435). „Az ami kezdi kiszorítani az amely-et” (Bokor, 2004: 233). „Az amely helyére tolakodik az ami…” (Balázs, 2005: 276).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (ma) már arra utal, hogy az amely egykor használatos volt a nép- és köznyelvben, de idővel „kiszorította” az írásba is „betolakodó” ami. Ennek Szepesy (1986) már hivatkozott művén kívül ellentmond A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Benkő, 1967: 87; Benkő, 1970: 886, 915) is:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Névmás
Első előfordulás
Jelentés
mi
1195 körül
1. ’miféle dolog’, 2. ’ami, amely’, 3. ’valami, bármi’,
4. ’miféle, milyen’, 5. ’és más efféle’, 6. ’mennyire’
ami
1372 után/1448 körül
1. ’ami’, 2. ’amely’
mely
1. ’ami’, 2. ’amelyik’, 3. ’bármennyire’, 4. ’melyik’,
5. ’aki’, 6. ’ki’, 7. ’milyen’, 8. ’mennyire’, 9. ’valamely’
amely
1416 után/1466
1. ’ami’, 2. ’amely’
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mint látható, a mi 6-, míg a mely 9-féle szerepet töltött be a régiségben, majd mind a kettőnek szűkülni kezdett a használati köre az itt csak jelentésként feltüntetett új névmások javára. A funkciójuk viszont kezdettől fogva gyakran megegyezett: a mi ugyanúgy járta ’amely’, mint a mely ’ami’ értelemben. A mutató névmással összeolvadt változatok ugyanígy viselkedtek: az ami lehetett ’amely’, az amely pedig ’ami’ is. Ez érthető: a szóhasadás, amely a mi és a mely párost is létrehozta, nem szükségszerűen eredményez teljes jelentéskülönbséget (Grétsy, 1959: 199). Villó (1992: 17) szerint „[…] az explicit […] norma [az] írott nyelvhez kötődik”, nem a beszédhez, vagyis azon nem alapulhat az amely „ismeretes használati szabálya”, sőt „fölmerül az a gyanú”, hogy az „a grammatikák konstrukciója”. Szeredi (2008: 13) élőnyelvi kutatásai alapján egyenesen így fogalmaz: „a beszéd nyelvben [így!] lényegében soha nem volt meg az amely”. Sinkovics (2011: 69) több nyelvemlék és nyelvtan elemzése alapján kimondja, hogy a vonatkozó névmások „használata teljes következetességet sosem mutatott”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A helyett/helyén olyasmire utal, ami eltér a szokásostól, az elvárttól. Íme, a Magyar értelmező kéziszótár (Pusztai, 2003: 511) példája: Zsír helyett olajjal főz. Az idézett szerzők szerint tehát az amely a természetes, az „igazi” – az ami csupán pótolja. Noha a kiszorít a nyelvészetben azt jelenti, hogy egy szó felvált egy másikat, a köznyelvben az előnytelenebb helyzet kikényszerítésére, erőszakos kialakítására vonatkozik. A szó utóbbi, rosszalló értelme könnyen felerősödhet az idézetek tágabb szövegkörnyezetében, ahol elsősorban „előnytelen” és „káros” változásokról esik szó. Az is nehezíti a tisztánlátást, ha valaki az ami jelentését a Magyar értelmező kéziszótár (Pusztai, 2003: 39) nyomán így tanítja: „<Pongyola haszn:> amely.” A pongyola ugyanis (Pusztai, 2003: 1091) szóra, kifejezésre, stílusra stb. alkalmazva annyi, mint „henye, pontatlan”. Mivel az ami nem jelentésében, hanem stílusában tér el az amelytől, olyan értelemben nem „pongyola”, mint a finnugor szónak az egyes szakmunkákra is jellemző, ‘uráli’ értelemben való használata.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Összefoglalva: nem igaz, hogy az amely egyre ritkább a beszédben (ott eleve nem élt, legfeljebb a nagyon formális műfajok stilárisan jelölt elemeként), ezért az sem, hogy az ami „veszélyeztetné”. A főnévre vonatkozó amely használatát minden jel szerint csak az irodalmi és/vagy művelt köznyelv tartotta fenn (Sinkovics, 2011: 69). A nyelvi valóságnak nagyjából ez felelne meg: „Főnévi előzmény után az (ünnepélyes, formális, kidolgozott) írásművekben és az azokat utánzó beszédben az ami helyett az amely használatos”. Ez a szemléletváltás igen időszerű lenne, mivel a jelen tanulmányhoz feldolgozott kb. 50 szakirodalmi tétel közül csak egy indul ki a szóbeliségből mint természetes nyelvi létmódból. Trón (2001: 145) az A ruha, amit (Anna) kinézett magának, nagyon drága típusú szerkezetekhez a következő megjegyzést fűzi: „Az írott nyelvben az alábbi mondatok mindegyikében amely állna az ami helyett, amely azonban a beszélt nyelvben lényegében egyáltalán nem fordul elő”. Ha a nyelvhelyesség ide vonatkozó tételei hasonlóan lennének megfogalmazva, a hallgatók pontosabb képet kapnának a nyelvről, és az amit agresszornak kikiáltó oktatóik sem kerülnének önellentmondásba, amint a figyelmük lanyhulásával vagy bizalmasabb témákra áttérve elhagynák a példamutatásként használt amelyet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A művelt nyelvhasználat tanításában örök probléma, hogy a „választékos”, „igényes”, „árnyalt”, „szebb”, „magyarosabb”, „helyesebb” stb. minősítésű elemek elsajátításához nem elegendő a tekintélyérv. Ahhoz, hogy azokat a hallgatók ne felejtsék el a számonkérés után, hanem tudatosan alkalmazzák későbbi munkájuk során, valamilyen magyarázat szükséges. Az amely mellett a nyelvművelők és nemegyszer tőlük függetlenül az átlagos beszélők is számos indokot szoktak felhozni. Ezeknek a hátterében különböző nyelvi ideológiák húzódnak meg: olyan „gondolatok, gondolatrendszerek, amelyek […] a nyelvhasználattal […] kapcsolatos […] tények és eljárások […] igazolására szolgálnak” (Lanstyák, 2011: 16). E dolgozatnak nem célja megvizsgálni az amely támogatására irányuló ideológiák eredetét, korát, elterjedtségét, tudományos megalapozottságát és következményeit. Az alábbi táblázat csupán azt szemlélteti, hogy az amely helyessége, illetve helyénvalósága mellett (legalább) 16-féle ideológia alapján lehetséges érvelni. (A részletesebb meghatározásokra és a nyelvi ideológiák elméletére lásd: Lanstyák, 2015.) Mivel a nyelvi ideológiák önmagukban nemigen minősíthetők károsnak vagy üdvösnek, csak az adott helyzetben értékelhetők (Lanstyák, 2011: 14–15), a táblázatot is úgy érdemes olvasni, hogy ki-ki eldönti: az itt bemutatott ideológiák hogyan hatnak saját maga és tanítványai nyelvi viselkedésére.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ideológia
Főnévi előzmény esetén az amely azért helyesebb, mint az ami, mert…
Belletrizmus
ez jellemző a szépírókra.
Delimitacionizmus
a szerepét egyértelműen el lehet, sőt el kell különíteni az amiétől.
Docilizmus
ezt állítják a tanárok.
Egzaktizmus
a jelentése pontosabb, mint az aminek.
Elegantizmus
a stílusértéke választékos.
Elitizmus
ez jellemző az iskolázottabb rétegekre.
Expertizmus
ezt állítják a nyelvészek.
Extrudizmus
meg kell akadályozni, hogy az ami kiszorítsa.
Homogenizmus
egységesebbé teszi a közlést.
Izomorfizmus
az amitől eltérően egyetlen funkciója van.
Kodifikacionizmus
ezt állítják a szótárak, a nyelvtanok és a nyelvhelyességi kiadványok.
Monitorizmus
ez jellemző az odafigyelést megkövetelő, tudatos nyelvhasználatra.
Monoformizmus
két nyelvi elemnek nem lehet azonos funkciója.
Perfekcionizmus
ez jellemző az igényes nyelvhasználatra.
Platonizmus
ez az ideális (hiába gyakori az ami).
Szkriptizmus
ez jellemző az írásra (a beszédben is ezért kellene érvényesülnie).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Természetesen az is járható út (némileg a tekintélyérvhez hasonlóan), hogy az oktató nem áll elő semmilyen magyarázattal. Nádasdy szavaival (2010): „A nyelvhelyesség olyan, mint az erkölcs. Akkor is be kell tartani, ha nincs értelme. […] ez sokakat megriaszt, mert könnyebben tudnak korlátokat betartani, ha valami »igazi« indokot kapnak mellé. Sajnálom. A […] kulturális előírások indoklása […] fokozatosan halad a puszta jelképesség beismerése felé. Ettől nem válnak kevésbé fontossá; de kevesebb tévedés övezi őket.”

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hogy a nyelvhelyesség oktatója a tekintélyével, valamely nyelvi ideológiát követve vagy az amely használati szabályának jelképességét hangoztatva ér-e célt, az végső soron mindegy. Azt azonban fontos tudatosítania, hogy az említett vonatkozó névmás alkalmazása és mellőzése egy bonyolult rendszer több évszázados mozgásának egy-egy megnyilvánulása, és mint ilyen sem rossznak, sem jónak nem nevezhető.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave