Azt, hogy magzati korban mennyire absztrakt a hallott ingerek feldolgozása, Moser és munkatársai (2021) a hierarchikus szabálytanulási paradigma segítségével vizsgálták. Ehhez magnetoencefalográfia segítségével mérték 25. és 40. terhességi hétben járó magzatok agyi aktivitását. A vizsgálat során két tiszta hangot (500 Hz és 750 Hz) használtak ingerként, az egyik hangot standardnak (s), a másikat deviánsnak (d) kijelölve. Az ingereket négy hangból álló szekvenciákban mutatták be. A tanulási fázisban a hangok sorrendjét két szabály határozta meg. Az egyik – a lokális szabály – a hangok szekvencián belüli sorrendjét szabályozta (így az ssss szekvencia nem tartalmazott lokális deviánst, az sssd szekvencia igen). A másik, a globális szabály pedig a szekvenciák összetételét határozta meg (így a csupa ssss szekvenciából álló tanulási fázisban az sssd szekvencia deviáns volt, míg a csupa sssd szekvenciából állóban az ssss volt az). Egy konkrét hang így lehetett helyileg deviáns, de globálisan standard, vagy fordítva, illetve mindkét szinten standard vagy mindkét szinten deviáns. A magzatok különösen a globális szabályt megszegő szekvenciákra mutattak erős agyi választ, és ez kifejezetten az idősebb magzatoknál volt statisztikailag szignifikáns. Az eredmények azt sugallják tehát, hogy különösen a terhesség késői szakaszában, a 35. gesztációs hét után a magzatok már képesek a hierarchikus szabálytanulásra, és különösen is érzékenyek a másodrendű, vagyis globális szabályokra. Ez az absztrakt szabálytanulási képesség a nyelvelsajátítás szempontjából különösen fontos, és előkészíti a nyelvtan elsajátítását.