Feltételeztük, hogy a nyelvre jellemző hangsúlymintázat reprezentációja már 6 hónapos korra stabil, így az álszavak esetében az ismerős mintázat sértése (BEbe vs. beBE) EV-t vált ki, s mindkét korcsoportban jól működik az eltérés detekciója. Feltételeztük azt is, hogy a kiemelkedő szóalakok esetében a jelentés, azaz az adott szó (BAba) jelentése és a nyelvspecifikus hangsúlymintázat kölcsönhatása figyelhető meg. A szokatlan mintázat (baBA) esetében elnyomó hatást, azaz EV-csökkenést vagy -hiányt vártunk. Eredményeink azt mutatták, hogy az álszavak esetében a hangsúlyfeldolgozás meghatározóan a hosszútávú reprezentáción alapul, azaz már a 6 hónaposok észlelése sémára épül. A szavak esetében azonban eltérő eredményt kaptunk, a szokatlan hangsúly nem váltott ki EV-t. A lexikalitás nem csupán elnyomta a prozódiai információt, hanem a szabályos hangsúlyú szavak, eltérően az álszavaktól, nem váltottak ki választ, ha a ritka inger (deviáns) a szabályos mintázatnak felelt meg. A lexikalitási hatáson kívül azt is sikerült igazolnunk, hogy a hangsúlyfeldolgozás a jelentéssel bíró kétszótagú szavak esetében eltér, azaz a 10. hónap táján egyfajta stratégiaváltás jelenik meg a feldolgozásban. A talált főhatás (életkor) alátámasztja azt a hipotézist, hogy a tulajdonságok integrációja a hatodik és tizedik hónap között válik mérhetővé. Ez feltehetően akkor történik meg, amikor a hangsúlyfeldolgozás és a jelentés integrációjára sor kerül, azaz a jellegzetes trochaikus hangsúly elválaszthatatlanul hozzárendelődik a szavakhoz.

 

Ez az integráció egy német csecsemőkkel végzett vizsgálat szerint (Becker et al. 2018) 8–9 hónapos kor körül várható. A mi eredményeink szerint ez egy olyan, kötött szóhangsúlyú nyelvben, mint a magyar, korábbi lehet. Erre utaltak más vizsgálataink is (Varga et al. 2019; 2021), amelyek azt mutatták, hogy a hangsúlyészlelést vezető reprezentációs séma stabil, s ez viselkedéses módszerrel is mérhető (Garami et al. 2017). Eredményeink az eltérési válasz csecsemőkori dinamikájával kapcsolatban is újdonságot jelentettek. Az EV polaritásváltozása ugyanis az eltérés feldolgozási jellemzőit követte, a pozitív EV az adott szótagon várt hangsúly hiányát, a negatív pedig a jelenlétét (Varga et al. 2019). Bár a hangsúlyséma használata eltér attól, amit korábban a felnőtt vizsgálati mintában találtunk (Honbolygó–Csépe 2013), az ellentmondás látszólagos, hiszen a csecsemők esetében a reprezentációk és azok kapcsolata még fejlődik. Későbbi vizsgálataink azt igazolták, hogy a magyar nyelv kötött szóhangsúlyszerkezete miatt a reprezentáció igen korán, már 4 hónapos kortól kezdődően elég fejlett (Varga et al. 2021). Ezen kívül a legjelentősebb érési különbséget 4 és 10 hónaposok között ki lehet mutatni, de a 6 és 10 hónaposok között már nem.

A fejlődési dinamika erősen változik, a metrikai preferencia pedig függ a nyelvtől és a kortól, sőt erős egyéni variációt is mutat. Mindezek a paraméterek a nem egyszer ellentmondó vagy igen nehezen értelmezhető eredményeket adó viselkedéses paradigmákban – ilyen a fejfordítási preferencia vizsgálata is – nehezen követhetők. A metrikai preferencia életkori határait pontosan nem lehet megállapítani kizárólag ilyen vizsgálatok alapján, hiszen azok ezeket a paramétereket nem kezelik. A trochaikus preferencia kezdetét a Varga et al. (2021) vizsgálatok korábban, azaz már 4 hónaposoknál is kimutatták. A fejfordítási preferencia mérésével több mint egy évtizeddel korábban végzett vizsgálat (Höhle et al. 2009) szerint a német babáknál ez 4 hónapos korban nem mutatható ki, de 6 hónapos korban már igen, a franciáknál pedig semmilyen preferencia nem alakult ki, bár a trochaikus és jambikus mintázatot meg tudták különböztetni.

A hangsúly reprezentációja, a szavak kiemelkedése és jelentése egy olyan dinamikus integrációhoz vezet, amely a fejlődés egy adott szakaszában, vizsgálataink szerint ez megbízhatóan a 10. hónap, a lexikális státusz és a hangsúly konfliktusba kerülhet egymással. Ezek a viselkedéses vizsgálatokkal is alátámasztott elektrofiziológiai eredmények – különösen a válaszok dinamikája és az életkori különbségek – érett, azaz normál gesztációs időre, megfelelő súllyal világra jött, patológiás jeleket nem mutató újszülöttekre vonatkoznak. Koraszülöttekkel végzett vizsgálataink (Varga et al. 2021) azt mutatták, hogy a szupraszegmentális észlelés szempontjából kritikus harmadik trimeszter rövidülése ellenére képesek voltak a hangsúlymintázatok eltérését detektálni. Az eltérési válaszok talált jellemzői azt jelzik, hogy a koraszülötteknél a feldolgozás nem késik, hanem megzavart, s ez jellemzi az első életévet, annak ellenére, hogy az idő előtti világrajövetelt strukturális agyi károsodás nem kísérte. Feltételezhető ezért, hogy az atipikus vagy megkésett nyelvi fejlődés – amelynek kockázata a koraszülötteknél az időre születettekéhez képest magasabb – egyik tényezője a szegmentációt, s ezzel a szókincs fejlődését támogató korai hangsúlyfeldolgozás gyengesége. Szükséges lehet, hogy a hangsúlyfeldolgozás támogatása a korai intervenciós programok részévé váljon. Ugyanez javasolható a fejlődési nyelvi zavarokat mutató gyermekek fejlesztésében.