Ahogy a fentiekben láttuk, a statisztikai tanulási képességek a beszélt és az írott nyelvi képességek kialakulásában egyaránt fontos szerepet játszanak, ezért az írott nyelv elsajátításának zavarában, fejlődési diszlexiában is felmerül az érintettségük. A fejlődési diszlexiát az olvasási készségek szelektív és tartós gyengesége jellemzi, amely nem magyarázható környezeti, intellektuális vagy neurológiai tényezőkkel (APA 2013). A fejlődési diszlexia az egyik leggyakoribb fejlődési zavar, a prevalenciája 7%-os (Yang 2022). Kognitív szinten több terület is érintett lehet ebben a zavarban, ide tartozik a fonológiai feldolgozás, ami az írott szavak pontos és hatékony dekódolását és felismerését befolyásolja (Bodnar–Pennington 2006; Bruck 1992; Cao et al. 2006; Melby-Lervåg et al. 2012; Vandermosten et al. 2020), a gyors automatikus megnevezés, ami az ismerős tárgyak, színek, szimbólumok gyors és pontos felismerésére és neveinek lexikális előhívására utal (Bexkens et al. 2015; Bowers–Wolf 1993; Dobó et al. 2021), valamint a verbális rövid távú memória, azaz a nyelvi információk ideiglenes tárolásának képessége (Melby-Lervåg et al. 2012), ami befolyásolja a fonológiai információk olvasás közbeni megtartását és feldolgozását, ezáltal pedig az írott szövegek megértését is. Fejlődési diszlexiában emellett számos nemverbális tünet is megfigyelhető például a végrehajtó funkciók és a motoros kivitelezés terén (pl. Bexkens et al. 2015; De Smedt–Boets 2010; Facoetti et al. 2006; Smith-Spark–Fisk 2007; Smith-Spark et al. 2016; Wang et al. 2012).