Svindt Veronika, Bóna Judit (szerk.): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI. • Tanulmányok az anyanyelv-elsajátítás köréből
›
A statisztikai tanulás szerepe a tipikus és atipikus nyelvelsajátításban
›
4. A statisztikai tanulás és a nyelvi képességek atipikus nyelvfejlődésben
›
4.3. Statisztikai tanulás és nyelvi képességek figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban

4.3. Statisztikai tanulás és nyelvi képességek figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar az egyik leggyakoribb fejlődési zavar, mely két vezető tünetcsoporttal írható le, melyek egyaránt a végrehajtó funkciók sérülésével állnak összefüggésben (pl. Brocki–Bohlin 2006; Jonsdottir et al. 2006; Thorell–Wåhlstedt 2006): a hiperaktivitás/impulzivitás és a figyelemhiány (APA 2013). Bár nem elsődleges tünetről van szó, figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban gyakran megfigyelhető a nyelvi sérülés is (l. Bellani et al. 2011). A legtöbb esetben ez a nyelv pragmatikai szintjét érinti (pl. Bishop–Baird 2001; Geurts–Embrechts 2008; Helland et al. 2012; Kim–Kaiser 2000; Parke et al. 2021; Staikova et al. 2013), emellett korlátozott számban állnak rendelkezésre empirikus érvek a nyelvtani és lexikális készségek sérülékenységére is, habár ezek az eredmények rendkívül vegyesek (pl. Helland et al. 2014; 2016 versus Geurts–Embrechts 2008; Redmond–Ash 2014). Egy metaelemzés eredményei szerint (Korrel et al. 2017) a figyelemhiányos hiperaktivitás zavart általában nem jellemzi nyelvi (nyelvtani/lexikális) elmaradás, és ha a nyelv mégis érintett, a sérülés jellemzően enyhe.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvi vizsgálatokhoz hasonlóan a statisztikai tanulással kapcsolatos tanulmányok is vegyes képet mutatnak figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban. Bár a legtöbb eredmény sértetlen ST-re utal (pl. Karatekin et al. 2009; Parks–Stevenson 2018; Richards et al. 2020; Takács et al. 2017), vannak atipikus tanulási mintázatokra utaló eredmények is (pl. Barnes et al. 2010; Pedersen–Ohrmann 2018; Rosas et al. 2010). Pedersen és Ohrmann (2018) a szeriális reakcióidő feladattal végzett vizsgálatában a hatékony szekvenciatanulás ellenére a figyelemhiányos hiperaktivitás zavarral diagnosztizált felnőttek több hibát produkáltak a tipikus fejlődésű személyeknél, ami feltehetően inkább a gátlási zavarokkal, mintsem ST deficittel magyarázható.
 
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave