A beszédmegértés valójában akkor kezdődik a nyelvelsajátításban, amikor a gyermek bizonyos jeleknek és ezen jelek legegyszerűbb viszonyának tartalmát elsajátította úgy, hogy ezek a jelek a gyermek és a környezete számára azonos jelentést, illetve funkciót hordoznak (Keenan–MacWhinney 1987; Bavin–Naigles 2015). Egyéves kor körül lesz jellemző a globális beszédmegértés. A gyermek a környezeti beszédet nyelvileg csak részlegesen képes felismerni, a megértést más tényezők, például a beszédhelyzet, az emberi gesztusok, az (arc)mimika biztosítják a számára (Albertné Herbszt 2004). Az elhangzott közlések megértése a nyelvelsajátítás kezdetén történhet úgy, hogy a gyermek felismeri a (jobbára izolált) szavakat, vagyis azonosítja a hangsor alapján a jelentést. Ez feltételezi, hogy a hangsor és a jelentés közötti összefüggés már stabil, a reprezentáció része a mentális lexikonnak. Hosszabb közlések esetében a gyermek megpróbálja felismerni a számára ismert szavakat, és a para- és extralingvisztikai tényezők, a logika és a tapasztalatai alapján igyekszik megérteni az elhangzottakat.

A beszédmegértés fejlődésének modellálására számos elméletet dolgoztak ki (Wolf et al. 2019). A korai beszédmegértést jól magyarázza Piaget elmélete (1985). Ez a teória a kognitív pszichológia és a tanulás fókuszában helyezkedik el, és meghatározó jelentőséget tulajdonít az ún. egyensúlynak. A kognitív készségek szakaszok sorozatában fejlődnek, amelyekben a tapasztalatok révén szerzett új információk feldolgozása és megértése megy végbe. Mindez két folyamat együttműködésében valósul meg, az egyik az asszimiláció, a másik az akkomodáció. Az asszimiláció az új információk összegyűjtését és osztályozását jelenti, vagyis ennek eredménye a megértett információk összessége. A bejövő új információ vagy a meglévő konstrukció részévé válik, vagy egy új konstrukció jön létre. Az akkomodáció az a folyamat, amikor az új információk hatására az ismeretek belső struktúrája megváltozik. A változás következtében ez a belső struktúra egyre jobban leképezi a külső valóságot, és bekövetkezik a megértés. A két folyamat, azaz az új információk halmazának feldolgozása és az ismeretek belső struktúrájának változása közötti mindenkori „egyensúly” folyamatosan alakul ki és módosul. Piaget elméletében az asszimilációnak a jelek és azok kapcsolata felel meg, az akkomodáció során létrejött konstrukciók pedig a nyelv különféle területein találhatók (szókincs, grammatika stb.).

A beszédmegértés szintjét a gyermek nonverbális, illetve verbális reakciója tükrözi. Az elsőkként megértett közlések a saját testen történő tájékozódással és a környezettel kapcsolatosak, célzott tanítás eredményeként. A megtanult stratégia más kommunikációs helyzetekben is működik, a mesekönyvek képeinek, rajzainak azonosítása a hallott szó alapján történik. A komplexebb nonverbális válasszal (cselekvéssel) igazolható a nyelvileg összetettebbek közlések megértése. Például: Nyújtsd ide a lábad! vagy Húzd fel a sapkádat! A megértési folyamat ekkor a gyermek világismeretének, tapasztalatának, az általánosításnak és a beszédfeldolgozás inherens fejlődésének a következménye. A beszédprodukció egyre jobban lehetővé teszi a beszédmegértés pontosabb megbecslését a kérdések és a válaszok vonatkozásában, például Mit adjak? Tel (’telefon’). Mit raksz bele? Autó. A felnőtt kérdései igazodnak a gyermek kognitív szintjéhez és többnyire a nyelvi kompetenciájához is. Ezek a kérdések relatíve rövidek, néhány szóból állnak, a kommunikációs helyzet és a prozódia hozzájárul az elhangzottak tartalmának egyértelműsítéséhez, és jellemzően egy vagy néhány szóval megválaszolhatók.

A globális beszédmegértést az egyre megbízhatóbb nyelvi döntések sorozata váltja fel mintegy kétéves kortól. A gyermek képessé válik a morfémák szegmentálására, fokozatosan azonosítja a grammatikai szerkezeteket, töltődik a mentális lexikonja, elsajátítja a lexikális hozzáférési stratégiákat. A morfológiai/szintaktikai feldolgozás viszonylag gyorsan része lesz a beszédmegértésnek, különösen az agglutináló nyelvek esetében. A gyermek felismeri, hogy a jelentéses egységek komponensekből tevődnek össze, amelyek egészlegesen és külön-külön is tárolandók. Ez a gazdag morfológiájú nyelvekben, így a magyarban is a morfémák szegmentálását, a hangalak és a jelentés összefüggésének a felismerését jelenti (Fletcher et al. 2016).

A beszédmegértési mechanizmust a fejlődés későbbi szakaszaiban számos (belső és külső) tényező befolyásolja, így a gyermek ismeretei, a szókincsének mennyisége, a lexikális hozzáférés működése, a nyelv morfológiai és szintaktikai sajátosságai, a szupraszegmentumok feldolgozása, a kommunikációs helyzet, a környezet (Lervåg et al. 2017; Surányi–Pintér 2022). Két- és hároméves kor között jellemzővé válik a kulcsszóstratégia. A gyermek igyekszik a számára felismerhető nyelvi jelek alapján a tartalmat azonosítani, vagyis előfeltevéseket alkalmaz és valószínűsít. Ez a stratégia voltaképpen egy próba–találat elvű, következtetéses folyamat, hiszen ha a közlés kulcsszavát megértette, akkor a teljes közlés felismerése biztosított lehet. Itt már az asszociációknak is jelentős a szerepe. A kettős tárolás (a szavak felnőtt nyelvi alakja és a gyermek saját ejtésváltozatai) megszűnésével hirtelen nagymértékű növekedésnek indul a gyermek szókincse, egyre több különböző morféma kerül a mentális lexikonba, a nyelvi szabályok alkalmazása pedig egyre pontosabb lesz. Mindez odavezet, hogy hároméves kortól felgyorsul a beszédmegértési mechanizmus fejlődése. Ekkor ugyan még sokszor szükségesek az extra- és paralingvisztikai tényezők, de az elhangzott közlések megértése alapvetően a nyelvi feldolgozás révén megy végbe. Az életkor-specifikus predikcióknak és következtetéseknek jellemzően nagy a szerepük. Mintegy hároméves korra tehető az elhangzottak értelmezésének kezdete. A gyermek egyre biztosabban és magasabb kognitív szinten ismeri fel a szöveg összefüggéseit, az ok-okozati kapcsolatokat, a történések időbeli viszonyait, azok nyelvi megfelelőit, képessé válik a tanulságok felfogására és a következtetések levonására. Ebben jelentős szerepe van a logikának, a nyelvi és egyéb tapasztalatoknak, az események sorrendjének, a gyermek beszédfeldolgozási gyakorlatának (a rutinnak), ismereteinek, tudásának, az érzelmeknek, valamint az általános kognitív és pszichés állapotának.

A (virtuális) mondatok, illetve rövid közlések megértése rendszerint könnyebb feladat, mint a szövegértés. Ekkor a feldolgozandó információ kevesebb és mind nyelvileg, mind tartalmilag általában egyszerűbb műveleteket igényel. A mondatokat döntések és ellenőrzések sorozatában dolgozza fel a gyermek, mindez magasabb kognitív szinten és sokkal összetettebben megy végbe a szövegértés esetében. A szövegértés során mind a szerkezeti, mind a szemantikai műveletek egy komplexebb kognitív mechanizmusban valósulnak meg, amelyben a szövegtagolásnak, az összefüggéseknek, az időzítésnek, illetve a kiindulásnak és a következménynek döntő funkciója van (4. ábra). Az ábra közel hétszáz, tipikus fejlődésű gyermek teljesítményét szemlélteti. Minél összetettebb a szöveg, annál nehezebb a beszédmegértési és az értelmezési folyamatok szintetizálása. A beszédmegértés és az értelmezés fejlődése ezen tényezők mentén történik 4–5 éves kortól. Mintegy hatéves korig valószínűsíthető a beszédfeldolgozás nagymértékű hierarchikus szerveződése, majd fokozatosan előtérbe kerülnek a párhuzamos működések, illetőleg az asszociációk mind gyorsabb és többrétű aktiválási folyamatai. A komplex nyelvi feldolgozás, a növekvő ismerethalmaz és az írott nyelv tanulása következtében jelentős változás figyelhető meg a gyermekek szövegértésében (Szántó 2016; Vakula 2020). A nyelvi és kognitív fejlődéssel párhuzamosan fejlődik a nyelvi tudatosság, amely a beszédfeldolgozás további alakulásának egyik meghatározó tényezője (Van Essen 1997; Adamikné Jászó 2006; Garrett–Cots 2017).

A tanulási folyamatok nagy hatással vannak a beszédfeldolgozási folyamat valamennyi területére. A gyermek rengeteg új információ birtokába jut, fejlődik a nyelvi tudatossága, az írott nyelv dekódolása, megértése és értelmezése fejleszti a hallás alapú műveleteket. A metaforák mintegy ötévesen megkezdődött megértése finomodik, egyre biztosabbá válik (Krizsai et al. 2023), ahogyan számos állandósult szókapcsolat jelentése is (Bóna–Imre 2011). A szövegértés fejlődése nem feltétlenül folyamatos (Laczkó 2006; Csárdás 2023), a gyermeket érő különféle hatások befolyásolják a beszédfeldolgozás működéseit (Simon 2001; Gósy 2007b; Libárdi 2017; Szántó 2017). A mechanizmus működtetésének nehézségei utalnak a tanulási problémákra. A tipikus fejlődésű gyermekek beszédfeldolgozási teljesítményében rendkívül nagy különbségek tapasztalhatók. Az életkor növekedésével ezek csökkennek ugyan, de még mindig erősen szembetűnőek, és minden életkorban kimutathatók (Simon 2001; Laczkó 2006; Csárdás 2023).