Az utóbbi két évtizedben a társalgási beszélőváltások időzítése, temporális jellemzői kiemelt figyelmet kaptak a nyelvészeti kutatásokban, elsősorban a fonetika, a társalgáselemzés és a pszicholingvisztika megközelítéseit ötvöző munkák nyomán, amelyek bemutatták a gyors és gördülékeny beszélőváltás univerzális jellegét, a váltási időtartamok jellegzetes, többnyire ±200 ms közötti mintázatát, és a gyors beszélőváltások mögött álló mentális mechanizmust. A beszélőváltásidőzítés gyermekkori alakulását is több kutatás vizsgálta, melyek eredményei fontos hozzájárulást jelentenek mind a nyelvelsajátítás, nyelvi fejlődés folyamatának megismeréséhez, mind a beszélőváltások mentális háttérmechanizmusának és az emberi nyelv működési alapjainak mélyebb megértéséhez. A kutatások legnagyobb része azonban 5 évesnél fiatalabb gyermekekre irányult, az ennél idősebb gyermekek társalgási, beszélőváltási jellemzőiről keveset tudunk. A jelen tanulmány 5 és 9 éves magyar gyermekek beszélőváltás-időzítését vizsgálja felnőttel való társalgásuk során. Célja egyrészt az életkorra jellemző időzítési értékek és mintázatok bemutatása, másrészt a gyermekek beszédtempójának és átlagos fordulóhosszának megadása, a beszédtempó és az átlagos beszélőváltási sebesség közti összefüggést vizsgálva; emellett röviden kitekintünk a fiúk és lányok beszélőváltási jellemzőinek összehasonlítására is. A 2. pont áttekintést ad a fő előzményekről és elméleti háttérről a gyors beszélőváltások időzítése (2.1.), a beszédtempó és a beszélőváltás-időzítés kapcsolata (2.2.), valamint a gyermekkori beszélőváltás-időzítés és a beszédtempó jellemzői (2.3.) kapcsán. A 3. pontban ismertetjük a kutatás célját, kérdéseit, valamint az elemzett anyagot és a kutatási módszert, majd a 4. pontban bemutatjuk a kapott eredményeket. A dolgozat az eredmények értékelésével (5.), majd összegzéssel és kitekintéssel (6.) zárul.