A beszédsebesség vizsgálatában két érték játszik fontos szerepet: a beszédtempó és az artikulációs tempó. A beszédtempó a teljes beszédproduktum sebességét mutatja meg, beleértve a nyelvi jelek létrehozását, a megakadásokat és a szünettartási jellemzőket is; így ez függ a beszédtervezési folyamatok gyorsaságától és egyéb befolyásoló tényezőktől. Fontos információkkal szolgál a beszédképzésről az artikulációs tempó is, amely elsősorban az artikulációs szervek működésének gyorsaságával áll összefüggésben; ennek kiszámításakor nem vesszük figyelembe a szüneteket (Gósy 2004). A beszéd- és artikulációs tempó jellemzőit számos fonetikai kutatás vizsgálta felnőtteknél és gyermekeknél, különböző tényezők (például életkor, beszédfeladat, kognitív terhelés) mentén, azonban ezek legnagyobb része monologikus helyzetű beszédet elemzett. A beszédtempó mint globális aspektus a társalgás kapcsán ritkán került szóba; elsősorban az életkor, a beszédpartnerek ismerőssége, valamint a beszédalkalmazkodás kapcsán vizsgálták (pl. Bata 2009; Gráczi 2009; Bata–Gráczi 2009).

Csak néhány munka érintette a beszédtempó és a társalgási fordulók időzítése közti összefüggés kérdését. Ezek közt kiemelhető Wilson és Wilson (2005) tanulmánya, amely a beszédtempónak és a beszédritmusnak a beszélőváltás-időzítésben játszott szerepét elemzi, egy egymáshoz kapcsolt oszcillátorokon alapuló modellt feltételezve. Eszerint a társalgó felek közt az agyi oszcillációk összehangolódása segíti az aktuális beszélő szóátvétel-időzítését. Ez az elmélet nem minden részletre ad megfelelő választ, így pl. a különböző hosszúságú fordulók utáni szóátvételekre (l. Magyari et al. 2017). A beszédpartner beszédtempójának hatását vizsgálta a hallgató szótagértésére Garrod és Pickering (2015), bemutatva, hogy a beszédpartner artikulációs sebessége kihat a hallgató szótagpercepciójára és -jóslására, így szerepet kaphat a hallgatói fordulóvég-jóslásban és beszélőváltás-időzítésben. Hoogland és munkatársai (2023) azonban a beszédpartner beszédtempója és a hallgatói válasz FTO-ja közti összefüggést elemezve azt találták, hogy a gyorsabb beszédtempójú megnyilatkozások nem jártak rövidebb FTO-val, ellenkezőleg, gyorsabb tempójú kérdés után inkább hosszabb időtartamú szóátvételek voltak jellemzők. Ennek oka lehet többek között, hogy a gyors tempójú kérdés esetén nehezebb a várható fordulózárás megjóslása és a válasz korai előkészítése, továbbá, hogy a beszélőváltások időzítésében több beszédfeldolgozási mechanizmus is részt vesz, és ezek hatása a természetes társalgásban erősebb lehet a beszédtempón alapuló előrejelzésnél. Corps és munkatársai (2020) szintén az előző beszélő beszédtempója és a hallgatói válasz időzítése közti kapcsolatot vizsgálták. Eredményeik szerint ezek között van kapcsolat, a hallgatók részben felhasználják partnerük beszédtempóját a megfelelő pillanat megjóslására válaszuk időzítésében, de ez összetett módon történik: csak a válasz artikulációját érinti, a beszélőváltás-időzítés többi részműveletére nincs hatással, így a válasz előkészítését és annak időtartamát sem befolyásolja.

Mindez arra utal, hogy a beszédtempó és a beszélőváltás-időzítés között van összefüggés, ez azonban nem közvetlen, hanem összetett és közvetett jellegű.