A gyermekkori beszélőváltások időzítésének alakulása különösen érdekes kérdéskör, hiszen a fent bemutatott gyors, gördülékeny fordulóalkotás nehéz és összetett feladat, amely a beszédmegértés és -produkció magas szintű készségeit és ezek összehangolt működését igényli, emellett sok más, a társalgás műfajához kötődő pragmatikai, szociális és kulturális tudásra is támaszkodik (pl. figyelemirányítási stratégiák, javítási technikák, megszólítási formák, udvariassági normák ismerete). A gyermek számára legalább 5–6 éves korig komoly kihívást jelent „az a zsonglőrművelet, hogy figyelemmel kövesse beszédpartnere közlését, megjósolja fordulója várható befejezését, ezzel egyidejűleg megtervezze saját közlését, és a partner fordulójának vége után ezredmásodperceken belül megkezdje közlése kivitelezését” (Casillas et al. 2016, 1313; saját fordítás). A kutatások szerint a fordulók váltogatása és ezek megfelelő időzítésének fejlődése fontos folyamat a nyelvelsajátításban: a normatív időtartamú beszélőváltás prozódiai, temporális sémáját a gyermekek már kora csecsemőkorban, jóval a beszéd megindulása előtt gyakorolni kezdik, az anyával vagy más felnőttel való prototársalgásokban (Snow 1977). Gügyögésükkel már 9 hetes kortól kezdve követni próbálják a felnőttek beszélőváltási mintázatát (Gratier et al. 2015), elsősorban az intonációra támaszkodva. 7–8 hónapos korra a csecsemők átlagos beszélőváltási időtartama 800 ms körül van (Levinson–Torreira 2015), azonban 12 hónapos kor körül ez az időtartam jelentősen megnő (1,5 s körül), feltehetően a beszédprodukció és -feldolgozás kognitív nehézségei miatt (Hilbrink et al. 2015). A következő életévekben fokozatosan csökkenni kezd a váltások átlagos időtartama, az életkor növekedésével egyre rövidebbé válik, azonban még sokáig nem éri el a felnőttek FTO-átlagát és időzítési eloszlását. Lieberman és Garvey (1977) 3 éves és 3 év 8 hónapos kor közötti gyermekeknél, más gyermekkel való társalgásban átlagosan 2,0 s (1,5 s móduszú) beszélőváltási időtartamokat talált a társalgás kezdetén, későbbi szakaszában pedig 1,2 s átlagot (idézi Garvey–Berninger 1981, 37). Garvey és Berninger (1981) 1;2 és 4;4 éves kor közötti óvodás gyerekek egymással való beszélgetésében átlagosan 0,8 s és 1,6 s közötti váltási időtartamokat mért, melyek hossza az életkor előrehaladtával csökkent, de találtak 500 ms-nál gyorsabb szóátvételeket is. 4 és 5 év közötti magyar óvodásoknál hasonló beszélőváltás-időzítési jellemzőkre utalnak Szabó és Tóth (2012) adatai is. Casillas és munkatársai (2016) öt fő 1 és 3,5 éves kor közötti gyermek társalgását vizsgálva szintén a szóátvételi időtartam-átlagok fokozatos csökkenését mutatták ki az életkor növekedésével: az egyes beszélőváltási időtartamokat az életkor mellett a gyermeknek feltett kérdés és a válasz különféle jellemzői is befolyásolják (pl. az eldöntendő kérdésre adott egyszerű, rövid igen/nem válasz előtt jelentek meg a legrövidebb váltási időtartamok, a leghosszabbak pedig a nyitott kérdésre adott komplex válaszoknál).