Becslések szerint a világon körülbelül 34 millió gyermek1 igényel rehabilitációt hallásállapota miatt. Ez a rendkívül heterogén csoport már csupán a hallásállapot szempontjából is nagy változatosságot mutat, s az eltérő hallásállapotok – további fontos aspektusokkal kiegészülve – eltérő stratégiák alkalmazását igénylik annak érdekében, hogy az érintett gyermekek nyelvi fejlődése megfelelő ütemű és eredményes legyen.

Mindenütt a világon, ahol a siketek közösséget formálnak, kialakítják a saját jelnyelvüket. Noha a legtöbb jelnyelv alig dokumentált vagy teljesen ismeretlen, számuk nagy valószínűséggel jóval kisebb, mint a hangzó nyelveké: vélhetően a százas nagyságrendben mozog (Zeshan 2006). Az Ethnologue legfrissebb kiadása 159 jelnyelvet tart számon (Eberhard et al. 2023). Mivel a siket közösségeket kis fokú generációs folytonosság jellemzi, egy jelnyelv átadása legtöbbször nem otthon történik, hanem sokszor a siketoktatási intézményekben – még akkor is, ha a jelnyelv nem az oktatás nyelve, csupán a gyerekközösség használja.

Magyarországon a 2022. évi népszámlálási adatok szerint 6392 siket és 24 225 nagyothalló él.2 A siket közösségben korábban készült becslés szerint 30–60 000 (vö. Vasák 2005, 17) siket él az országban. Ők alkotják Magyarország harmadik legnagyobb nyelvi kisebbségi közösségét (a roma/cigány és a német közösség után), amelynek önmeghatározásában a nyelv kiemelten fontos szerepet játszik (Bartha et al. 2016).

A tanulmány a jelnyelvek néhány általános jellegzetességének bemutatása után a siketség különböző megközelítéseit tárgyalja, majd a siketek kétnyelvűségének kérdéskörén belül a bimodális kétnyelvűséget mutatja be, ezt követően pedig kitér azokra a tényezőkre, amelyeket a jelnyelvi fejlődés kutatása során leginkább figyelembe szoktak venni. A siket gyermek (jel)nyelv-elsajátításának bemutatása a jelnyelvhez való hozzáférés szempontja szerint külön szakaszokban történik. Legrészletesebben a hozzáférhető jelnyelvi input mellett zajló korai jelnyelv-elsajátítás menetét mutatja be a tanulmány, ezután röviden sorra veszi a halló családban felnövő siket gyermek (jel)nyelv-elsajátításának sajátos vonásait, kitérve a családi jelnyelvekre, a hangzó környezetben jelnyelvi input nélkül szocializálódó siket gyerekek nyelvelsajátításának jellemzőire, illetve azokra az esetekre, amikor a halló szülők jelnyelvtanulóként kommunikálnak siket gyermekükkel. Külön szakasz foglalkozik a cochleáris implantátum és a nyelvelsajátítás kapcsolatával. Végül a tanulmány összegzi a siketek, a jelnyelv és a jelnyelv-elsajátítás tanulmányozásának nyelvészeti és társadalmi jelentőségét.