1.1. A pragmatikai inferencia

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pragmatikai inferencia alapvető összetevője a sikeres mindennapi kommunikációnak, amely valószínűsíthetően egyedülálló képesség az állatvilágban, sőt jelenleg a mesterséges intelligencia legfejlettebb társalgórendszerei sem tudják reprodukálni (Edwards et al. 2019; Forgács 2022). Az emberi nyelvi rendszeren belül a pragmatikai kompetencia lényeges jellemzője, hogy egy olyan jelentés megfejtését teszi lehetővé, amely valamilyen módon eltér a nyelvi megnyilvánulás lexikális és morfoszintaktikai elemei által meghatározott szemantikai jelentéstől. Egy klasszikus példa a pragmatikai inferencia kudarcára az (1) alatti rövid szóváltás, ahol a kérdésre adott válasz furcsasága onnan származik, hogy a kérdés pragmatikai jelentése helyett a szemantikai jelentésére reagál.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(1)
– Meg tudná mondani, hova megy ez a busz?
– Igen.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pragmatikai értelmezés gyakran bizonytalan, függhet a nyelvi és fizikai kontextustól, a beszélő és a hallgató episztemikus állapotától, szándékaitól és az interlokutorok egyéb tulajdonságaitól. Ebből adódóan a nyelv pragmatikai értelmezése feltehetően minőségben és/vagy mennyiségben legalább részben más kognitív készségeket, erőforrásokat igényel, mint amelyeket a szemantikai jelentés megértéséhez használunk. Ezen kognitív készségek, erőforrások segítségével dolgozunk fel különböző típusú kontextuális információkat, gátoljuk az irrelevánsnak tűnő információkat, ismerjük fel a beszélgetőpartner vélekedését, attitűdjeit és szándékait, váltunk rugalmasan és oldjuk fel az esetleges konfliktusokat a jelentés-alternatívák között. Azt a hipotézist, hogy a pragmatikai következtetés erőforrásigényes, most már bőséges meggyőző empirikus viselkedéses adat támasztja alá (Pexman–Glenwright 2007; Mashal 2013; Beaty–Silvia 2013; Szücs–Babarczy 2017; Schnell 2005; Marino–Gervain 2019; Babarczy–Szücs 2019; Pouscoulous–Tomasello 2020; Forgács 2022; Krizsai et al. 2023; Krizsai–Babarczy 2022), és neurális szinten is találunk némi bizonyítékot a nemnyelvi kognitív folyamatok szerepére a pragmatikai jelentés kikövetkeztetésében (Bambini et al. 2016; Forgács et al. 2020).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A pragmatikai következtetés összetett folyamatai felnőtt nyelvhasználóknál automatikusnak és erőfeszítésmentesnek tűnhetnek, és csak laboratóriumi kísérletekkel mutatható ki ezek kognitív költsége. Gyerekek esetében azonban a mindennapokban is jól érzékelhető jelentősége lehet a megnövekedett kognitív tehernek és/vagy a különböző jellegű készségek szükségességének. A fent vázolt információfeldolgozás-szempontú elméleti keret szerint a pragmatikai jelentés megfejtése éppen ezért jelent kihívást a kisgyermekek és bizonyos nem neurotipikus populációk számára: azaz mert jellemzően nagyobb vagy más típusú kognitív terheléssel jár, mint a lexikális és morfoszintaktikai elemek dekódolása és a szemantikai jelentés feldolgozása.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jelen tanulmányunk ebből a feltételezésből indul ki, és megpróbál különbséget tenni az általános kognitív teherbírásnak és bizonyos specifikus készségek hiányának a hatása között egy viszonylag egyszerű pragmatikai jelenség, a metaforaértés empirikus vizsgálatán keresztül. (Egy ennél átfogóbb képért l. Babarczy 2022 összefoglaló írását.)

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A relevanciaelméletre (Sperber–Wilson 1986/1995), azon belül is Wilson és Carston (2007) megközelítésére hagyatkozva metaforán itt olyan mindennapi nyelvhasználatot értünk, amikor a beszélő szavai nem kódolják hagyományos módon azon tulajdonságokat, amelyekkel a beszélő a metafora tárgyát jellemezni kívánja. A metaforikus jelentést tehát a hallgatónak kell megfejtenie. Így definiálva, a metaforikus kifejezések jó példával szolgálnak arra a nyelvfeldolgozási helyzetre, amikor a hallgatónak a rendelkezésére álló nyelvi és nem-nyelvi információk alapján előhívnia vagy generálnia kell lehetséges jelentéseket, és gátolnia az irreleváns szó szerinti szemantikai jelentést, míg végül eljut a feltehetően szándékolt, vagy legalábbis az adott szituációban optimálisnak tűnő értelmezésig. A mi céljaink szempontjából fontos itt megkülönböztetni a konvencionalizált metaforákat (2), amelyek szó szerinti és metaforikus jelentésükkel együtt a nyelvhasználó mentális lexikonjának részét képezik, az újszerű metaforáktól (3), melyek szó szerinti jelentése ismert, de elképzelhető metaforikus jelentéseit valós időben generálja a beszéd értelmezője.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(2)
Márió felugrott egy percre a nagyszüleihez.
(3)
Liliána kicsikizte a dugót az üvegből.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Bár az irodalomban nincs teljes egyetértés ebben a tekintetben (l. Glucksberg 2003 klasszikus összefoglalóját a vitáról), egyes szerzők szerint a konvencionalizált metaforák esetében egy adott véges jelentéshalmazból választjuk ki a beszédhelyzetben relevánsat, ami tekinthető a többértelműség feloldásával paralel mechanizmusnak (Bowdle–Gentner 2005; Glucksberg–Haught 2006; Wilson–Carston 2007). Ezzel szemben az újszerű metaforák értelmezéséhez magunk generáljuk az elképzelhető jelentéseket azáltal, hogy a metafora szó szerinti jelentésének jellemzőit összehasonlítjuk a megnyilvánulás vélhető témájának tulajdonságaival. Más szerzők nem látnak ilyen éles különbséget a konvencionalizált és az újszerű metaforák között (pl. Lakoff 2006). A kérdés megvitatása túlmutat a jelen tanulmány keretein, de az esetleges zavaró hatások elkerülése érdekében mi is megkülönböztetjük a két metaforatípust, és a továbbiakban újszerű metaforák értelmezési mechanizmusaira fogunk fókuszálni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A feldolgozás mechanizmusairól egy másik vita is folyik az irodalomban: neogriceiánus szerzők szerint, elsősorban Levinson (2000) nyomán, bizonyos típusú pragmatikai jelentések automatikusan aktiválódnak a kontextus feldolgozása során, és a feldolgozó rendszer megkerüli a szemantikai jelentést. A relevanciaelméleti keretben dolgozó kísérleti pragmatikai paradigma követői ezzel szemben jellemzően amellett érvelnek empirikus bizonyítékok alapján, hogy először a szemantikai jelentés aktiválódik, majd ezt követően, többleterőforrások bevonásával következteti ki a hallgató a pragmatikai jelentést (l. a Noveck–Sperber 2004 kötetben megjelent tanulmányokat). Kifejezetten a metaforaértelmezésre és rokon pragmatikai jelenségekre vonatkozóan létezik egy harmadik nézet is, amelyet Gibbs (2002) a közvetlen hozzáférés hipotézisnek nevez és amely szerint a pragmatikai jelentés a szemantikai jelentéssel párhuzamosan elérhető. Bár ehhez a vitához sem célunk hozzájárulni, a mi megközelítésünk a közvetlen hozzáférés nézethez áll legközelebb: azt feltételezzük, hogy a hallgató a mentális lexikonban tárolt jelentéseket hív elő, valamint új jelentéseket következtet ki, amelyek egymással versengenek a mondat értelmezésekor.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave