A nyelvfejlődést tárgyalva a siketséget három szempontból érdemes megközelíteni. Az audiológiai értelemben vett siketségről a halláskárosodás mértéke szerint beszélhetünk. Számos különböző skála létezik a beszédfrekvenciákon mért hallásküszöbérték szerinti kategorizációra. A magyarországi medicina a súlyos fokú hallássérülés küszöbértékének a 90 dB-t tartja (Küstel–Gáborján 2011), a gyógypedagógia pedig a 90 és 100 dB‑es hallásküszöbérték között elkülönít egy átmeneti sávot nagyothallás és siketség között (Bodorné Németh 2020).

Fontos azonban megjegyezni, hogy azonos mértékű hallássérüléssel nem mindenki ugyanúgy hall, azaz funkcionális értelemben eltérően címkézhető két audiológiailag azonos hallásállapotú személy. E tekintetben a hallásmaradvány és a hallókészülék-használat jelentős különbségeket eredményezhet, s előfordul, hogy pl. egy nagyfokú halláscsökkenéssel jellemezhető személy hallókészülék nélkül funkcionálisan siketnek számít (Baker et al. 2008).

A harmadik megközelítés a kulturális-antropológiai, amely a siket nyelvikulturális közösségi tagságon keresztül határozza meg a siketséget. Ez a szemlélet „a siketséget egy olyan embercsoport létállapotának, adottságának tekinti, amely tagjainak közös vonása, hogy a világot elsődlegesen vizuálisan érzékelik, akiket közös kultúra, hasonló tapasztalatok, viselkedési szokások jellemeznek, s legfőképpen, közös nyelvet, a jelnyelvet használják, amely elsődleges kommunikációs és megismerő szerepe mellett – más nyelvi közösségekhez hasonlóan – önazonosságuk szimbóluma” (Bartha–Hattyár 2002, 79). Ennél tágabban értelmezhető a jelelő közösség, amelynek alapját a „jelnyelv és a jelnyelv révén hozzáférhető siket kultúra ismerete és ennek egyéni belső önazonossága teremti meg”, ennek megfelelően a jelelő közösség tagjai lehetnek olyan hallók is, akik elsajátítják a jelnyelvet, és azt a mindennapokban használják (Romanek 2017, 6). A nyelvekhez való hozzáférés és a nyelvfejlődés szempontjából rendkívül fontos tényező a hallássérülés, illetve a siketség kialakulásának ideje. E szempont szerint lehet beszélni prelingvális siketségről, amikor egy nyelv elsajátítása előtt válik valaki siketté, illetve posztlingvális siketségről, amely egy nyelv elsajátítása után következik be (Bartha et al. 2006). Baker és munkatársai (2008) szerint a választóvonal valahol 3 és 5 éves kor között húzódik. Egyetértés van abban, hogy az 5;0 életkor tekinthető a választóvonal felső határának, még akkor is, ha bizonyos tényezőket figyelembe véve az elsajátítás ekkor nem számít befejezettnek (pl. a szókészlet még fejlődik a posztlingvális években).

A siketeknek mindössze kb. 5–10%-a1 születik siket családba (Berent 2004), ők általában születésüktől fogva ki vannak téve jelnyelvi ingereknek,2 amelyek biztosítják számukra a korai nyelvelsajátítást, a megfelelő ütemű nyelvi fejlődést. A siketek nagy többsége halló családba születik, ahol (a diagnózis felállítása előtt szinte soha) nem használnak jelnyelvet, így az ő nyelvelsajátításuk, nyelvi fejlődésük később kezdődik, a kitolódás mértéke pedig több tényező függvénye. Befolyásolja a nyelvi fejlődés megkezdését és menetét (a) a gyermek életkora a siketté váláskor, illetve a diagnózis felállításakor; továbbá (b) a felkínált (s nem feltétlenül választott) szülői stratégia; (c) a korai fejlesztés célja és módszere; a későbbiekben pedig (d) az intézményes oktatás és az oktatásban megjelenő nyelvek, illetve azok státusza, funkciója és egymáshoz való viszonya.

A nyelvi (és ezzel összefüggésben a kognitív, szocioemocionális) fejlődés szempontjából a legsérülékenyebb csoportba azok a prelingvális siket gyerekek tartoznak, akik halló családba születnek, és szüleik nem kezdik el megtanulni és használni velük a jelnyelvet, s nem érintkeznek siket jelelőkkel.

A siketeken és nagyothallókon kívül jelelőkké válhatnak azok a gyerekek, akik hallóként jelelő siket családba születnek, ha velük szüleik rendszeresen jelnyelvet használnak. Ezek a gyermekek anyanyelvi jelelőknek számítanak, s az angolszász szakirodalom CODA-nak (Child of Deaf Adults ’siket szülők gyermeke’) nevezi őket.