2.3. A jelnyelvi fejlődés kutatásában figyelembe veendő tényezők
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Svindt Veronika–Bóna Judit (szerk.) (2024): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640644 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__73/#m1217anyt36_71_p1 (2025. 04. 23.)
Chicago
Svindt Veronika, Bóna Judit, szerk. 2024. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644 (Letöltve: 2025. 04. 23. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__73/#m1217anyt36_71_p1)
APA
Svindt V., Bóna J. (szerk.) (2024). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644. (Letöltve: 2025. 04. 23. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__73/#m1217anyt36_71_p1)
A siket gyerekek jelnyelv-elsajátítását hosszú ideig nem tanulmányozták tudományos alapossággal. Ennek egyik oka az, hogy kevés olyan helyzet adódik, mely alkalmas lenne felvételek készítésére. „2000 születésre jut egy siket gyermek, aki jelnyelvet sajátít el, s még kevesebben vannak azok, akik siket családba születnek …, kb. 40 000 újszülöttből egy. Ritka az olyan természetes nyelvi helyzet, amikor a szülő adja át a nyelvet a gyermeknek” (Kyle 1994, 3912). Továbbá sokáig nem léteztek jó minőségű felvételeket készítő kis méretű kamerák, illetve a természetes családi kommunikációs helyzetek rögzítésével kapcsolatos módszertani és etikai megfontolások is nehezítik a kutatások lebonyolítását.
Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!
Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő hivatkozásformátumot:
Harvard
Svindt Veronika–Bóna Judit (szerk.) (2024): Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó.
https://doi.org/10.1556/9789636640644 Letöltve: https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__73/#m1217anyt36_71_p2 (2025. 04. 23.)
Chicago
Svindt Veronika, Bóna Judit, szerk. 2024. Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. : Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644 (Letöltve: 2025. 04. 23. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__73/#m1217anyt36_71_p2)
APA
Svindt V., Bóna J. (szerk.) (2024). Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXXVI.. Akadémiai Kiadó. https://doi.org/10.1556/9789636640644. (Letöltve: 2025. 04. 23. https://mersz.hu/dokumentum/m1217anyt36__73/#m1217anyt36_71_p2)
A jelnyelv-elsajátítással kapcsolatos első munkák az 1980-as években jelentek meg, azóta számos tanulmány és kötet látott napvilágot a témában. Baker és munkatársai (2008) összefoglalják azokat a legfontosabb szempontokat, amelyeket a jelnyelvi fejlődést tanulmányozó vizsgálatokban figyelembe szoktak venni a kutatás megtervezésekor, illetve a vizsgálati alanyok kiválasztásakor. Ezek a következők: a gyermek életkora a hallássérülés fellépésekor; a hallássérülés mértéke (ezzel együtt a hallásjavító eszköz használata); a funkcionális és kulturális siketség szempontja; az egyén kórtörténete; a nyelvi háttér; az életkor (a kronológiai kor vagy a jelnyelvnek való kitettség kezdete); a nem; a szülők szocioökonómiai státusza; az IQ.