A KOFA-rendszer nyelvi-kulturális adaptációja során számos szempontot kellett figyelembe vennünk, így tekintettel kellett lenni elsősorban az amerikai– magyar kulturális különbségekre, illetve az angol és magyar nyelv strukturális eltéréseire. Kulturális különbségek például a gyermekek játékszereiben, a környezet tárgyaiban vagy étkezési szokásaiban (ételnevek) érhetők tetten. A nyelvi eltérések a magyar és az angol nyelv strukturális eltéréseiből, a nyelvelsajátítási folyamatok különbségeiből, a tipikus fejlődésre jellemző nyelvspecifikus hibázások jellegéből fakadnak. A KOFA-1 és KOFA-2 teszt szókincsre, gesztusokra és játéktevékenységekre vonatkozó tételei nagyrészt megegyeznek az eredetiekkel, néhány elemet azonban kulturális különbségek miatt kiszelektáltunk és a hazai kultúrából vett tétellel helyettesítettük (pl. csip-csip csóka). A szókincslistából néhány elemet kihagytunk, pl. az angol listában egyaránt szerepelnek a clock és a watch szavak, melyeknek a magyar óra, illetve karóra szavak felelnek meg. Az utóbbi azonban a magyarban összetett szó, és jóval ritkábban előforduló, a kisgyerekek által tipikusan nem használt szó, így ezt nincs sok értelme az első szókészletet felmérni kívánó listában tartani. A szókincsre vonatkozó részekkel ellentétben a KOFA-2 nyelvtani részeit drasztikusabban kellett megváltoztatnunk a forrásnyelv és a célnyelv közötti szerkezeti különbségek miatt. A magyar nyelv jelentősen különbözik az angoltól, mivel rugalmas szórendű, diskurzus-konfigurációs nyelv, mely a nyelvtani funkciókat döntően morfológiailag jelöli. A magyar nyelv ragozási paradigmái igen gazdagok, a toldalékkombinációk gyakoriak. Elméletileg bármely főnév több száz különböző alakban megjelenhet, ha figyelembe vesszük az összes lehetséges toldalékot, és azok kombinációit. A magánhangzó-harmónia miatt maguk a toldalékok is többalakúak, így az angol prepozíciók által kifejezett relációk – pl. on, in, from – a magyarban 2-3 különböző allomorfnak felelnek meg. Mivel tehát a nyelvtani funkciókat kifejező morfológiai jelölők többféle alakban megjelenő kötött morfémák, feltételeztük, hogy túlságosan absztraktak ahhoz, hogy a laikus szülők izolált formában felismerjék őket egy listában, és érvényes ítéletet hozzanak a gyermekük beszédében való előfordulásukról. Így az esetjelölő morfémák és egyes igeragtípusok egy külön szekcióban szerepelnek (Szóvégződések), speciális instrukcióval és példákkal, például: „A térbeli viszonyokat a szóvégződések fejezik ki. Elkezdte‑e gyermeke kimondani az ilyen végződésű szavakat? Ha igen, kérjük, hozzon példákat. Mond‑e olyan szavakat, amelyekben a -ba/-be végződés van, mint például ágyba, vízbe, boltba?”.