Bevezetés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A felelősség fogalma minden bizonnyal toplistás helyen van az éghajlatváltozást kísérő közbeszédben, akár előfordulásának gyakoriságát, akár jelentőségét tekintve. Ki a felelős a kialakulásáért? Miben áll korunk felelőssége? Egyéni vs. társadalmi felelősségvállalás, a generációk egymásnak feszülése, egymás hibáztatása: ki, mit, hol rontott el, mulasztott el. A klímaváltozást kísérő legátfogóbb kérdés kendőzetlenül a felelősség kérdését célozza: mit tehetünk, mit kell, mit kellene tennünk? A következő oldalakon azokat a feltételeket veszem sorra, amelyek nélkül a „felelősség” fogalmát nem használhatjuk értelmesen. Megközelítésem alapvetően filozófiai, a lehető legátfogóbb jellegű, pontosan azzal a céllal, hogy előtérbe állítsam azokat az egyszerű evidenciákat, amelyek fénye a fent említett, az éghajlatváltozást kísérő közbeszédben igencsak megkopott, és a keletkező homály roppant sok félreértés forrásává válhatott.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „ki a felelős” kérdés tárgyalását kezdjük a „ki” szócska tisztázásával. Vajon mire referálunk, amikor valamiféle alanyról, cselekvő ágensről van szó? Személyazonosságunk adminisztratív értelemben vett meghatározására a személyi igazolvány szolgál. Ebben a legfontosabb adatok közé tartozik a születés ideje és helye, amikor és ahol biológiai értelemben vett testünk belépett a világba. A világból való kilépésünk két legfontosabb részlete sem más, mint a „hol” és a „mikor”. A test nélkülözhetetlen, hiszen az anyag, az adott dimenziók alatt szemlélt anyag (materia signata), a csont és a hús az emberi létezés szükséges előfeltétele, egyediségének alapja (principium individuationis). Testünk tér- és időkoordinátái mentén határozható meg identitásunk. Vajon ez azt jelenti, hogy a test határvonala megegyezik az identitásunk határvonalával? Ha kivonjuk a testünket az identitásunkból, semmi sem marad? Wittgenstein ezt problémát így fogalmazza meg:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

621. § […] mi marad akkor, ha arról a tényről, hogy felemelem a karomat, lefejtem azt, hogy a karom felemelkedik? (Wittgenstein, 1992)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kinesztetikus szempont beemelésével az okság fogalma válik megkerülhetetlenné: a mozgató az ok, a mozgatott az okozat. Az ok és az okozat nem lehet ugyanaz, vagyis amennyiben oka vagyok a testem mozgásának, annyiban különbözöm tőle. Az ok és az okozat kapcsolata közvetlen, nincs semmiféle harmadik, nincs közvetítő.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi következik mindebből? Ha identitásként csak a testet feltételezzük, nem tudjuk megmagyarázni akaratlagos cselekedeteinket. Wittgenstein ennek révén jut az ágens fogalmához, mint kiterjedés nélküli, közvetlenül nem tapasztalható hatóokhoz.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

620. § Magának a tettnek, úgy látszik, nincsen tapasztalati kiterjedése. Olyannak tűnik, mint egy kiterjedés nélküli pont, egy tű hegye. Mintha ez a pont lenne a tulajdonképpeni ágens. A jelenségbeli történés pedig csak a következménye lenne ennek a cselekvésnek. Annak, hogy „Teszem”, látszatra van valami meghatározott, minden tapasztalattól független értelme. (Wittgenstein, 1992)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az „ágens” fogalma szükségképpen elválik a „testtől”. Amennyiben én emelem fel a karomat, én mozgatom a testemet, annyiban az én nem azonos az általa mozgásba hozott testtel. Saját, kivonásos kérdését Wittgenstein így válaszolja meg: mi marad akkor, ha arról a tényről, hogy felemelem a karomat, lefejtem azt, hogy a karom felemelkedik? Egy olyan hajtóerő marad, ami mozgat, de nem mozgatott, egy olyan motor, amelynek önmagán belül nem kell tehetetlenségi erőt leküzdenie – ez az akaró szubjektum. Wittgenstein az ágenst kiterjedés nélküli pontként, a tű hegyeként írja le, amely cselekszik, amelynek következménye valamely esemény, ám magának az oknak nincs tapasztalati kiterjedése. Ennek megfelelően az ágens nem korlátozódhat a testi identitásra.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fentebb megállapítottam, hogy a személyi igazolvány két legfontosabb adata rögzíti a biológiai test világba lépésének helyét és idejét. Látható, hogy ez a megfogalmazás módosításra szorul. Nem a test lép be a világba, hanem az ágens lép a testbe, a tű hegyeként, mint a tapasztalati világ egy darabjának mozgatója.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Miért és milyen mértékben szükséges elköteleződni az ágens létezése mellett? Az ágens szerepének elfogadása a cselekvési folyamat megértésének feltétele. Az indexikus első személynek határozott értelme van, minden tapasztalattól elkülönülve. – Annak, hogy „Teszem”, látszatra van valami meghatározott, minden tapasztalattól független értelme – idéztem Wittgensteint. Nem kívánom ezt az elköteleződést ontológiai elköteleződésnek tekinteni, azonban a cselekvések megértéséhez és magyarázatához szükséges elfogadni a független, önálló hatóokként működő ágens szerepét. Időzzünk el egy kicsit ennél a megállapításnál, figyeljük meg cselekvés közben az ágenst mint hatóokot.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave