3. A kontextus perspektiváltsága: deiktikus és reflexív kontextualizálás

Ez a rész amellett hoz érveket, hogy a tudati beállítódást kiindulópontként érvényesítő kontextualizálás lényeges ponton különbözik a tér- és időbeli pozíciót, illetve a szociokulturális szituáltságot érvényre juttató kontextualizálástól: amíg az utóbb említett kiindulópontok működése a kontextualizáció deiktikus természetére, addig a tudati beállítódás működése a kontextualizációnak metapragmatikai reflexivitására hívja fel elsősorban a figyelmet. A 3.1. fejezet a tér- és időbeli pozíció, illetve a szociokulturális szituáltság működésére fókuszálva a kontextualizáció deiktikusságára mutat rá, részletesen tárgyalva a tér- és időjelölés, illetve a személy- és a társas attitűdjelölés deiktikus műveleteit. A 3.2. fejezet a tudati beállítódás működésére reflektálva a kontextualizáció metapragmatikai tudatosságát helyezi a figyelem előterébe. Ezzel összefüggésben javaslatot tesz a kontextualizálásban szerepet kapó konstrukciók két alaptípusának, a deiktikus és a reflexív kontextualizálóknak a megkülönböztetésére. A 3.3. fejezet a kontextualizáció mondattani érdekeltségű értelmezésével diszkurzív viszonyt fenntartva a deiktikus és a reflexív kontextualizálók alkalmazása közötti különbségekre, illetve azok következményeire mutat rá. Ennek keretében tárgyalja azt, hogy a deiktikus kontextualizálók a mondatban episztemikusan lehorgonyzódó folyamat integráns komponenseiként kapnak szerepet a konstruálásban. A reflexív kontextualizálók viszont jellemzően nem összetevői a mondatban lehorgonyzódó folyamatnak, hanem az ahhoz való viszonyulást teszik hozzáférhetővé explicit metapragmatikai jelzések formájában, hasonlóan az összetett mondatok kontextualizáló tagmondataihoz, illetve a szupraszentenciális kontextualizáló konstrukciókhoz.