3.2. A kontextualizáció metapragmatikai tudatossága

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy arról szó esett, a referenciális jelenet interszubjektív konstruálása során nemcsak a megnyilatkozó tér- és időbeli pozíciója, illetőleg szociokulturális szituáltsága funkcionál kontextusfüggő kiindulópontként, hanem a tudati beállítódása is (→ 2.3.2). A közös figyelem interszubjektív kontextusában ugyanis a résztvevők nemcsak fizikai entitásokként, illetőleg társas létezőkként értelmezik egymást, hanem olyan mentális ágensekként is, akik képesek mentális állapotokat (ismereteket, szándékokat, vágyakat és érzelmeket) tulajdonítani egymásnak (l. Tátrai 2017a: 938–942). Ám ennek a kontextusfüggő kiindulópontnak a működése nem annyira a referenciális tájékozódás deiktikusságára, hanem sokkal inkább annak szubjektivitására, pontosabban szubjektumhoz kötöttségére irányítja a figyelmet (vö. subjectivizing reality, Bruner 1986: 27).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mind a megnyilatkozó, mind a befogadó tudatos (tudattal rendelkező, illetve tudatánál lévő) szubjektumként vesz részt a diskurzusban, amelynek így lényegi jellemzője az, hogy a megnyilatkozó a saját tudatán átszűrve teszi nyelvileg hozzáférhetővé a tapasztalatait (→ 3.2.1). Alapértelmezés szerint tehát a megnyilatkozó jelenik meg a tudatosság szubjektumaként, akihez a közölt információk tekintetében a tudat aktív működése (az érzékelés, a gondolkodás, az akarat és – nem utolsósorban – a mondás) kötődik, és aki ennélfogva elsődlegesen felelőssé tehető a kimondott vagy leírt szavaiért, azok érvényességéért (l. Sanders–Spooren 1997: 86–95).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(31)
Mari nem itt él.1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy azt a (31) szemlélteti, a megnyilatkozónak nem is szükséges jelöltté, reflektálttá tennie, hogy a tudata aktív, amikor a nyelvi szimbólumok alkalmazásával a figyelmet irányítja. Ám a megnyilatkozó az aktuális tudati beállítódását jelöltté, reflektálttá is teheti (pl. Valószínűleg / Állítólag / Szerencsére Mari nem itt él). Ezekben az esetekben, amelyet szubjektivizációnak szokás nevezni (vö. Langacker 2006: 18; Tolcsvai Nagy 2017b: 306–309, 462–466), a megnyilatkozónak mint konceptualizálónak a közöltekhez való szubjektív viszonyulása egy elemi jelenet konstruálásának keretében, rejtetten jut érvényre, vagyis anélkül, hogy a megnyilatkozó önmagát az adott jelenetben mentális ágensként megfigyelhető szereplőként objektiválná (vö. pl. Máshol akarok élni; Látlak Mari stb.).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A közöltekhez való szubjektív viszonyulásnak azonban vannak olyan lehetőségei is, amikor az külön elemi jelenetként válik jelöltté, reflektálttá (vö. Sanders–Spooren 1997: 86–95; valamint Kugler 2015: 15–37; Tátrai 2011a: 119–125). Az ilyen esetekben az az elemi jelenet, amelyben a megnyilatkozó mentális ágensként objektiválódik, egy másik elemi jelenet kontextualizálását végzi el.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(32)
Hülye voltál, mondom magamnak, majd ha ez elmúlik2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (32)-ben első pillantásra úgy tűnhet, hogy a mondom magamnak elemi mondatban közvetlenül a megnyilatkozó objektiválódik mentális ágensként, reflexió tárgyává téve a Hülye voltál elemi mondatban közöltekhez való szubjektív viszonyulását. Ám a mondom magamnak után következő mellékmondat (majd ha ez elmúlik) nyilvánvalóvá teszi, hogy a kontextualizáló funkciójú főmondatban nem az aktuális megnyilatkozó, hanem annak jövőbeli énje objektiválódik mentális ágensként. Az ilyen eseteket, amelyekben a tudatosság szubjektuma az aktuális megnyilatkozóról más mentális ágensekre helyeződik át, nevezi Sanders és Spooren (1997: 88–91) perspektivizációnak. A megnyilatkozó ugyanis nemcsak magát, hanem másokat is mentális ágensnek tekint, más szubjektumok helyébe is bele tudja képzelni magát. Így nem csupán arra képes, hogy másoknak – köztük múltbeli vagy jövőbeli önmagának – a mentális állapotait megjelenítse, hanem arra is, hogy az ő kontextualizáló szerepű szubjektív viszonyulásaikat is hozzáférhetővé tegye. A megnyilatkozó tehát – a tér- és időbeli pozícióhoz, valamint a szociokulturális szituáltsághoz hasonlóan – ezt a fajta kontextusfüggő kiindulópontot is áthelyezheti más entitásokra, ez esetben más szubjektumokra, pontosabban szubjektumként megkonstruált entitásokra (→ 3.3.2).
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave