3.2.1. Reflexivitás és tudatosság

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kontextualizáció eddigi tárgyalása során lényegi szerepet kapott az emberek diszkurzív tevékenységének egyik meghatározó jellegzetessége, az interszubjektivitás, amelynek értelmében embertársainkat önmagunkhoz hasonló intencionális, mentális ágensnek tekintjük, akik – hozzánk hasonlóan – képesek egy triadikus viszonyrendszer (referenciális háromszög) keretében a velük interakcióba kerülő társaik figyelmét a nyelvi szimbólumok alkalmazásával a világ dolgaira, eseményeire irányítani (→ 2.2; vö. Tátrai 2017a: 907–911; valamint Tomasello 2002; Sinha 2005). Ám a diszkurzív tevékenységnek, amely a résztvevők kommunikációs igényeinek adaptív kielégítését célozza meg, nemcsak az a feltétele, hogy képesek vagyunk a másik elméjéről, tudati állapotairól elméleteket alkotni, hanem az is, hogy képesek vagyunk mind a saját, mind a mások elméjéhez, illetve annak működéséhez reflexíven viszonyulni. Ez azt jelenti, hogy az ismereteken nem csupán megosztozunk, a cselekvéseket nem csupán összehangoljuk, hanem tudjuk is azt, tudatában is vagyunk annak, hogy megosztozunk, illetve hogy összehangolunk. Ennélfogva az interszubjektivitás keretében az elmeteória és a reflexivitás olyan szorosan összekapcsolódó jelenségek, amelyekkel az emberi nyelv sajátszerűsége, adaptív emergenciája leginkább magyarázhatóvá válik (→ 2.1­; vö. Verschueren–Brisard 2009: 29–38).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentebb mondottakból az is következik, hogy a diskurzusok emberi elmék közötti interakciók, amelyek a résztvevők tudati folyamatainak együttes működését feltételezik. A nyelvi tevékenység felől nézve a tudat az önmagát – a másikhoz képest – szubjektumként értelmező „én” köré szerveződő, folyamatos működésben lévő, folyamatosan frissülő belső valóságmodell, mentális állapotok összetett rendszere (l. Chafe 1994: 27; vö. még 2009; továbbá Pléh 1998b). A résztvevők kommunikációs igényeinek kielégítését megcélzó adaptív nyelvi tevékenységet a tudat éber állapota, a figyelem működése jellemzi. Ugyanakkor a résztvevők tudatának aktív működése a diskurzusokban korántsem jelenti azt, hogy a résztvevők mindig ellenőrzésük alatt tartanák a tudati folyamataikat, és mindig be is tudnának arról számolni, hogy mi zajlik az elméjükben akkor, amikor diskurzusokat folytatnak egymással. Ennek következtében a jelentésképzéssel összefüggésben a tudatosság fogalmának egy tágabb és egy szűkebb értelmezésével érdemes számolnunk. Tágabb értelemben a tudatosság a tudati folyamatok aktív működését jelenti (azaz: tudatunknál vagyunk). Szűkebb értelemben viszont a tudatosság a tudati folyamatok kontrolláltságát, a tudati folyamatokról való beszámolás képességét jelenti (azaz: tudatában vagyunk annak, amit teszünk).1

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tudatosság tágabb értelmezése jelenik meg a tudati beállítódásnak mint kontextusfüggő kiindulópontnak a magyarázatában, így akkor is, amikor a diskurzus résztvevőinek mentális világáról beszélünk. A közös figyelmi jelenet interszubjektív kontextusának mentális világa a résztvevők egymásnak tulajdonított mentális állapotaiból (vélelmeiből, vágyaiból, szándékaiból és érzelmeiből) összeálló viszonyrendszer (l. Tátrai 2017a: 938–940). A mentális állapotok alaptípusai sematikus konstrukciók (itt javasolt értelmezésük alapjául Croft 1994, valamint Searle 2000 szolgált). A mentális állapotok közül a vélelmek a tudás dimenziójába tartoznak. Egy vélelem jellemzően a résztvevőket körülvevő és őket magában foglaló világ dolgaival és eseményeivel kapcsolatos, többé vagy kevésbé megalapozott ismeret, mások számára hozzáférhetővé tehető tudás. A vágyak és a szándékok a cselekvés dimenziójában helyezkednek el. Egy vágy jellemzően a résztvevőket körülvevő világ valamilyen megváltozott állapota iránti igényként értelmezhető, egy szándék pedig jellemzően a résztvevőket körülvevő világ valamilyen megváltoztatása iránti elkötelezettségként. Az érzelmek külön dimenziót alkotnak. Egy érzelem jellemzően a résztvevőket körülvevő világból érkező valamilyen hatásra adott szubjektív, polarizáltan megjelenő reakció. Az emberek azon képessége, hogy képesek a jelzett mentális állapotokat tulajdonítani egymásnak, azaz maguknak és a másiknak (l. Tomasello 2002, 2003), egyaránt fontos szerepet játszik a megnyilatkozások létrehozásának és befogadásának folyamatában, a megnyilatkozói és a befogadói stratégia kialakításában, illetve alakításának folyamatában. Egyrészt a megnyilatkozó is arra tekintettel fogalmazza meg a maga mondandóját, hogy milyen mentális állapotokat vélelmez a beszélőtársánál. Másrészt a befogadó is különböző mentális állapotokat tulajdonít a beszélőnek akkor, amikor értelmezi annak megnyilatkozását.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A tudatosságnak a szűkebb értelmezése jelenik meg viszont a pragmatikai, illetve a metapragmatikai tudatosság fogalmában. A pragmatikai tudatosság esetében az az alapvető kérdés, hogy a résztvevők mennyire és miként tartják ellenőrzésük alatt az adaptív nyelvi tevékenységgel összefüggő kognitív folyamatokat, hogy azok mennyire és miként kontrolláltak, illetőleg rutinizáltak. A pragmatikai tudatosság ennélfogva fokozatiság kérdése. A jelentésképzéshez kapcsolódó kognitív folyamatok tudatossága a kontrolláltság, illetőleg a rutinizáltság által kijelölt tengelyen jellemezhető (l. részletesen Tátrai 2017: 1040–1045). Mindamellett a diskurzus résztvevői képesek arra is, hogy reflexíven viszonyuljanak a saját maguk és a másik diszkurzív tevékenységéhez. Ezen a fajta reflexivitáson alapul a metapragmatikai tudatosság (l. Verschueren 1999: 187–199; Tátrai 2017: 1038–1053; vö. még Lucy 1993; Silverstein 1993; valamint Mertz–Yovel 2009). A metapragmatikai tudatosság alatt azt értjük, hogy a résztvevők a diskurzus folyamatában képesek reflexíven viszonyulni a különféle nyelvi konstrukciókhoz és az alkalmazásukkal összefüggő kognitív folyamatokhoz, illetve szociokulturális elvárásokhoz. A metapragmatikai tudatosság esetében tehát az az alapvető kérdés, hogy mennyire és miként válhat reflexió tárgyává a diskurzusok keretében zajló jelentésképzés.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A metapragmatikai tudatosság mértéke – hasonlóan a pragmatikai tudatosság mértékéhez – egészen eltérő lehet a különböző diskurzusokban. Vannak olyan diskurzusok, amelyek kevéssé aknázzák ki a nyelvi tevékenységre történő reflektálás lehetőségeit, de vannak olyanok is, amelyekben a jelentésképzést döntően befolyásolja a megnyilatkozó(k) nagyfokú metapragmatikai tudatossága. Ám természetesen egy diskurzuson belül is változhat, hogy mennyire és miként válik reflexió tárgyává a nyelvi tevékenység, illetve annak valamilyen aspektusa. Ennek megállapítását nagyban megkönnyíti, hogy a metapragmatikai tudatosságnak, vagyis a nyelvi tevékenységhez történő reflexív viszonyulásnak vannak megfigyelhető nyelvi nyomai, nyelvi kifejezői, az úgynevezett metapragmatikai jelzések (l. Verschueren 1999: 187–198; Tátrai 2017a: 1046–1053). A különböző metapragmatikai jelzések kontextualizációs utasításokként (kontextualizáló konstrukcióként, röviden kontextualizálókként) funkcionálnak a diszkurzív tevékenység során, ugyanis a diskurzus egészének, illetve határolt részeinek releváns kontextuális értelmezéséhez adnak nyelvi fogódzókat.2
1 A tudatosság tágabb értelmezésére az angolban a consciousness, szűkebb értelmezésére az awareness kifejezések használatosok. Az utóbbival kapcsolatos pragmatikai és metapragmatikai tudatosságról l. részletesen Verschueren 1999: 173–200, Tátrai 2017: 1038–1057.
2 A kontextualizációs utasítások (contextualization cues) fogalmát Gumperz (1982) vezette be (l. még ehhez Tátrai 2017a: 949–951). Ugyanakkor a metapragmatikai tudatosság fogalmához köthető jelenségekkel más fogalmi keretekben is foglalkoztak: ide vonható kérdésekkel foglalkozott például a rámutató nyelvi elemekről szólva Jakobson (1970), vagy a performatív igékkel kapcsolatban Austin (1990) is.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave