3.3.1. A deiktikus kontextualizálók

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elemi mondatok D3 dimenziójában a személyhez, dologhoz kötés, valamint az időbeli és térbeli elhelyezés kontextualizálói a mondat keretében hozzáférhetővé tett, a figyelem előterébe helyezett információk diskurzusbeli feldolgozását segítik elő (l. Imrényi 2017: 743–758).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(36a)
Egy fiú beszaladt egy szobába, ahol hát gyorsan keresett valamit
(36b)
Hát, egy ilyen irodának tűnő helyiségbe beszaladt egy fiú, egy fiatalabb fiú1
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (36) két példájában ugyanannak a rövid filmnek a kezdő jelenetéről számol be két különböző beszélő, és eltérően konstruálják meg a látottakat. A (36a)-ban az egy fiú, a (36b)-ben pedig egy ilyen irodának tűnő helyiségbe lehorgonyzott főnévi szerkezetek jelölnek ki kezdőpontokat ahhoz, hogy az adott mondatokban előtérbe helyezett információk (beszaladt egy szobába, illetve beszaladt egy fiú) diskurzusba ágyazása sikeresen megtörténjen, kontextualizációja megvalósuljon (l. Langacker 2015: 26–30). Mindez a (36a)-ban személyhez kötésként, a (36b)-ben pedig térbeli elhelyezésként valósul meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezek a diszkurzív kontextualizálók, amelyek az információk diskurzusba ágyazásához jelölnek ki kezdőpontokat, deiktikus konstrukciók is egyben. Az a kontextualizáló ugyanis, amely a figyelem előterébe helyezett információt valamilyen dologszerű entitáshoz köti a mondatban, szükségképpen első, második vagy harmadik személyként, azaz deiktikus művelet eredményeként konstruálódik meg. Az a kontextualizáló pedig, amely az időbeli és térbeli elhelyezést kezdeményezi, szintén a közös figyelmi jelenet interszubjektív kontextusához, azon belül is annak fizikai világához mint deiktikus alaphoz horgonyzódik le.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ugyanakkor a fentebb mondottakból az már korántsem következik, hogy a deiktikus személy-, tér- és időjelölő konstrukciók mindig az információ diskurzusba ágyazásához kezdőpontot kijelölő diszkurzív kontextualizálók lennének a mondatban.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(37a)
Rákhel ma reggel Sárszentivánra utazott.
(37b)
Ez az asszony volt nekem ötödik éve minden.2
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (37a) első mondatában a ma reggel konstrukció végzi el a figyelem előterébe helyezett információ időbeli elhelyezését a mondatban, a személyhez kötést pedig a Rákhel tulajdonnév hajtja végre. A (37b)-ben viszont sem az ez az asszony,3 sem a nekem deiktikus kifejezések nem hajták végre a személyhez, dologhoz kötést mint diszkurzív kontextualizáló műveletet az adott elemi mondatban, hiszen a figyelem előterében lévő információkhoz, azaz a kontextualizált információk közé tartoznak. Ugyanezért a megfigyeltetett jelenet időviszonyait kidolgozó ötödik éve deiktikus kifejezés sem funkcionál diszkurzív kontextualizálóként, hiszen nem végzi el az adott elemi mondatban az előtérbe helyezett információk időbeli elhelyezését.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentebb mondottakból az a belátás következik, hogy a személyhez, dologhoz kötést, illetve idő- és térbeli elhelyezést végző diszkurzív kontextualizálók mondatbeli működése lényegileg különbözik attól, mint ami a deiktikus lehorgonyzó kontextualizálók működését alapvetően jellemzi. Erre a különbségre azért is érdemes reflektálni, hogy a kontextualizálás e két módja közötti kapcsolat is világosabbá, könnyebben leírhatóvá váljon.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A deiktikus lehorgonyzó kontextualizálókat ugyanis az alábbiak jellemzik:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. a mondatnak a közös figyelem interszubjektív kontextusához történő episztemikus lehorgonyzásában játszanak lényegi szerepet;
  2. a mondatbeli jelenetet mint az együttesen megfigyelt referenciális jelenet határolt egységét teszik hozzáférhetővé;
  3. ehhez a referenciális értelmezéshez – a résztvevők tér- és időbeli pozícióját, valamint szociokulturális szituáltságát működésbe hozva – kontextusfüggő (offstage) referenciapontokat kínálnak fel.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A személyhez vagy dologhoz kötés, illetve az időbeli és térbeli elhelyezés diszkurzív kontextualizálóit viszont az alábbiak jellemzik:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  1. a mondatban a figyelem előterébe helyezett információk lehorgonyzásában [anchoring], diskurzusba ágyazásában jut számukra kezdeményező szerep;
  2. a mondatbeli jelenetet mint emészthető méretű információcsomagot teszik az adott megnyilatkozás feldolgozási egységévé;
  3. ehhez az információfeldolgozási folyamathoz kezdőpontokat jelölnek ki.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elemi mondaton belül a személyhez, dologhoz kötést, illetve az időbeli és térbeli elhelyezést kezdeményező kontextualizáló elemek mondatkezdő pozíciója szimptomatikusan mutatja, ahogyan ezek a diszkurzív kontextualizálók az elemi jelenetté formálódó információk diskurzusba ágyazásának fogalmi ösvényét kijelölik. A D3-ban történő kontextualizálást mint jelentésviszonyt ugyanis szórendi, prozódiai megoldások jelölik: a figyelem előterében lévő kontextualizált rész, amelynek megértéséhez a mondat kontextualizáló elemei hátteret adnak, prozódiai szempontból prominensebb, a szórend tekintetében pedig belsőbb helyzetű (l. Imrényi 2017: 745, 2019: 30–35).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ám a kontextualizálás e két alapvető módja, a lehorgonyzó és a diszkurzív kontextualizálás közötti különbségtételből még korántsem következik, hogy az információk diskurzusba ágyazását érintő kontextualizálás (konkrétabban a személyhez, dologhoz kötés, illetve az időbeli és térbeli elhelyezés) független lenne a kontextusfüggő kiindulópontoknak (konkrétabban a megnyilatkozó tér- és időbeli pozíciójának, valamint szociokulturális szituáltságának) érvényre jutásától, amely a deiktikus kontextualizálók konstitutív ismérve (→ 3.1). A személyhez, dologhoz kötésnek, illetve az időbeli és térbeli elhelyezésnek a szoros összefüggését a deiktikus kontextualizálással az is nyilvánvalóvá teszi a magyarban, hogy a diszkurzív kontextualizálások az alapbeállítás szerint akkor maradnak szintaktikailag jelöletlenek, azaz akkor nem igénylik az adott relációt kidolgozó, ahhoz kezdőpontot kínáló kontextualizáló elem szerepeltetését a mondatban, ha a közös figyelmi jelenet résztvevőinek, azon belül is elsősorban a megnyilatkozónak a tér- és időbeli pozícióját, illetve szociokulturális szituációját jelölik ki a figyelem előterébe helyezett információk fogalmi lehorgonyzásának a kezdőpontjaként (vö. Langacker 2015: 26–30; valamint l. még Imrényi 2017: 750, 2019: 35–43). Ezek a mondatban megjelenő diszurzív kontextualizáló elemek éppen azt teszik jelöltté szintaktikailag jelöltté, hogy a személyhez, dologhoz kötésnek, illetve időbeli és térbeli elhelyezésnek mint konceptuális viszonynak a feldolgozása az említett kontextusfüggő kiindulópontoktól eltérő kezdőpontokból történik meg.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(38a)
– Hova mégy, hogy ilyen szép vagy?
– Telefonálni voltam. Megüt a guta.4
(38b)
Észrevettem, hogy rá akar ütni a rudasra, de még időben kivettem a kezéből az ostort.5
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (38a) társalgásrészlet egy kollégiumi szobában, az 1970-es években hangzott el, amikor az egyetemisták még nyilvános fülkékből voltak kénytelenek telefonálni, ahová el kellett sétálniuk. Az adott társalgásrészlet esetében a személyhez kötő kontextualizálás mind a kérdésben, mind a válaszban szintaktikai szempontból jelöletlen marad. A kérdésben ugyanis a beszédpartnernek, a válaszban pedig magának a beszélőnek a személye jelenik meg kezdőpontként a mondatbeli információk diskurzusba ágyazásához. A (38b) első és harmadik tagmondata ugyancsak azt szemlélteti, amikor az első személyhez kötés marad szintaktikailag jelöletlen az elemi mondatban. A harmadik személyhez kötés jellemzően akkor marad szintaktikailag jelöletlen, azaz akkor nem történik meg a személyhez kötés kontextualizáló elemmel, ha koreferenciális viszony tételezhető az adott elemi mondatban anaforaként (vagy kataforaként) feldolgozott dologszerű entitás és a diskurzus egy másik elemi mondatában nominálissal kidolgozott entitás, az antecedens (vagy posztcedens) között. A (38b) második tagmondatában például (rá akar ütni a rudasra) a személyhez kötés nem történik meg kontextualizáló elemmel (azaz jelöletlen marad, hogy ki akar ráütni a rudasra), ám az adott személy, akinek ezt a cselekvést tulajdoníthatjuk (a példában megidézett novella Teleszkai nevű szereplője), a szövegelőzményben meg van nevezve.6

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mindazonáltal abból, hogy a diskurzus résztvevőinek tér- és időbeli pozíciója, illetve szociokulturális szituáltsága jelenti az alapbeállítást a személyhez, dologhoz kötés, illetve az időbeli és térbeli elhelyezés szempontjából, korántsem következik az, hogy a diszkurzív kontextualizálásnak ezek a kezdőpontjai minden esetben szintaktikailag jelöletlenek maradnak.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

(39a)
Most ebből a bölcsőből engedjem ki őket? Énnekem nem kell, hogy vigasztalj.7
(39b)
Fölért a harmadik emeletre. Itt ide-oda bolyongott.8
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ahogy az időbeli elhelyezés szempontjából a (39a) első mondatában a most kontextualizáló elem a megnyilatkozó időbeli pozícióját teszi jelöltté, úgy a példa második, összetett mondatának első tagmondatában az énnekem funkcionál olyan diszkurzív kontextualizáló elemként, amely a megnyilatkozó személyéhez köti a figyelem előterébe helyezett információkat, kiemelve ennek a jelentőségét. A (39b) második tagmondatában szereplő itt viszont nem az aktuális beszélő kiindulópontját jelöli ki kezdőpontként. Az itt ebben az esetben egyfelől anaforaként funkcionál, amelynek antecedense az előző mondatban szereplő a harmadik emeletre nominális. Másfelől a térbeli tájékozódás deiktikus centrumának áthelyezését is példázza (→ 3.1). Az itt ugyanis ebben az esetben nem a beszélőnek (vö. ott ide-oda bolyongott), hanem a harmadik személyként megkonstruált szereplőnek az elhelyezkedését jelöli ki kezdőpontnak az információfeldolgozáshoz.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kontextualizációnak az elemi mondat D3 dimenziójában történő funkcionálása abból a szempontból mutatja rendszer és használat kölcsönös feltételezettségét, hogy az elemi mondatok különböző kontextualizáló konstrukciói szorosan összekapcsolódnak a különböző kontextusfüggő kiindulópontok működésével. És mindez nemcsak a személyhez, dologhoz kötésről, illetve az időbeli és térbeli elhelyezésről mondható el, hanem az információk diskurzusba ágyazását megcélzó kontextualizáció egyéb tipikus lehetőségeiről is.
1 A példa forrása a Kivi (Korpusz az inferencialitás vizsgálatához) adatbázis (l. Kugler 2015).
2 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
3 Az ez az asszony azért nem személyhez, dologhoz kötést végrehajtó kontextualizáló elem a mondatban, mert a mondat főhangsúllyal kezdődik (l. Imrényi 2019).
4 Beszélt nyelvi gyűjtemény (ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék). VI. kötet, 115. oldal.
5 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
6 A koreferenciáról a magyar nyelv vonatkozásában l. még részletesen Tolcsvai Nagy 2001a: 194–238, valamint vö. még 2017b: 495–499.
7 https://reader.dia.hu/document/Meszoly_Miklos-Volt_egyszer_egy_Kozep_Europa-117
8https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Szoveggyujtemeny-szoveggyujtemeny-1/a-nyugat-nemzedeke -6F97/kosztolanyi-dezso-1885-1936-90CF/elbeszelesek-90D0/a-kulcs-90D1/
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave