Az Ottlik-regény vizsgálata elsősorban azt a kérdést helyezi középpontba, hogy mi irányítja a figyelmünket az Iskola a határon társas világának a megkonstruálása során (l. Tátrai 2019c). Az elemzés a történet társas világában történő tájékozódás lehetőségeit elemezve egyfelől arra reflektál, hogy a regény az idegen kézirat sajátos kezelésével rekonfigurálja a narratív fikciók létrehozásának két alapvető diszkurzív sémáját, azaz mind a fiktív történetmondót, mind az auktoriális narrátort szerepeltető narratív sémát. Másfelől – az előbb mondottaktól közel sem függetlenül annak következményeire is reflektál, hogy a regényben két szereplő (Medve és Bébé) van folyamatosan a figyelem fókuszában, és hogy a társas viszonyok közötti tájékozódás centruma is következetes gyakorisággal helyeződik át erre a két szereplőre. Azt kívánja ugyanis bemutatni, hogy e két kitüntetett kiindulópont érvényesülése lényegi szerepet játszik a társas viszonyok megkonstruálásában, amely így egyén és közösség, magány és összetartozás, hatalom és szolidaritás, bevonódás és távolságtartás viszonyának többféle, egymást relativizáló mintázatát mutatja fel, és ehhez kapcsolódóan különféle, egymást ugyancsak relativizáló társas stratégiákat vonultat fel. Mindennek szemléltetéseként az elemzés azt kívánja részletesebben körüljárni, hogy az Iskola a határonban nemcsak Medve, hanem Bébé megkísértésének is tanúi lehetünk. A megkísértő szerepét utóbbi esetében azonban nem a Medve kapcsán sokat emlegetett, Merényiék kicsapását elérő Tóth Tibor játssza, hanem a Merényiék szűkebb hatalmi köréhez tartozó Gereben Énok. Gereben regénybeli szerepét értelmezve a tanulmány bevonja a vizsgálatba az Iskola korábbi változataként értelmezhető Továbbélők című, sokáig kéziratban lévő, és csak Ottlik halála után megjelent kisregényt is, ahol – szemben az Iskolával – Gereben nincs a kicsapottak között.